Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1964 / 1. szám

Fakutya 7 KUTASI KOVÁCS LAJOS: VALAHOL KANADÁBAN MEGMAGYARÁZOM AZ EMIGRÁNS KÖZÉLETET — Mindjárt megmagyarázom neked az egész dolgot s olyan egyszerű lesz és világos, mint a tejüveg. persze, te azt hiszed, hogy a baj akkor kezdődött, a­­mikor László megmondta Bélá­nak, hogy nem megy el Miskáék­­hoz Zoltán születésnapjára, ha Gábor is ott lesz, mert vele azon a Tamás napon veszett össze, melyet Károlyék rendeztek lá­búinál. Így persze nagyon egy­szerű lenne az egész, valójában azonban a felszínen sokkal na­gyobb lappangó erők feszítik szét az alapokat. László még azokból az időkből neheztel Gá­borra, amikor őt a „Tahitótfalusi Önkéntes Tűzoltókra Emlékező Borongó Magyarok Asztaltár­sasága“ beválasztotta felsőbb grémiumába és Tihamér men­telmi jogának felfüggesztését kér­te a „Semmit Nem Felejtő Da­cos Gömbkeresztesek (Honvédő Közösségénél“, mert véleménye szerint összeférhetetlen, hogy u­­gyanakkor valaki a „Mindent Számonkérő Ellenforradalmárok Testvéri Szervezetének“ is tár­nokmestere legyen. Ebből már annakidején is nagy vihar kelet­kezett, mert Micikének, Ubul második feleségének unokaöccse fegyveres elégtétel adására szó­lította fel Arthurt, aki viszont azzal érvelt, hogy ő megmondta annakidején Lajosnak, hogyha nem tetszik neki Edömér maga­tartása Klárival szemben, akkor csak szóljon Lipót anyósának, a közkedvelt és szeretett Gizi néniek, akinek megvan a befo­lyása Miklósra és egy-két szóval letudja fegyverezni Jancsit, aki különben is gyengéden emléke­zik vissza mindig Micikére, aki­vel együtt gyerekeskedett Két­­vadhelyen, ahol az öreg Tömös­­közhynak a kúriája volt, köz­vetlenül Henderék szomszédsá­gában. Azt hiszem, s egyre in­kább megvagyok győződve ar­ról, hogy az ellentét Árpád és Jenő között tulajdonképpen még azokból az időkből származik és erre emlékeztetett engem a mi­nap Pali is, aki Róberttel, tudod, nincs jó viszonyban, de mindig tárgyilagosan szemléli az ese­ményeket.- Mondom, egyszerű és átte­kinthető egész közéletünk, ha az ember lelkiismeretesen kataszte­reket készít és beilleszti, a meg­felelő helyre a megfelelő embe­reket, persze kínosan vigyázni kell arra, hogy mondjuk még vé­letlenül se említse Ignác előtt Elemért, mert akkor Klárikának mindjárt epilepsziás rohamai lesznek és ezt meg kell érteni. Klárika már említette egyszer Margitkának, hogy Mókuska kö­rül valami nincs rendben, dehát ez csak afféle buta pletyka be­széd. — Egyébként teljesen érthe­tetlen, hogy a „Sumerokkal Kva­­íerkázó iBúsmagyarok Kultúrá- \ lis Szövetsége“ elnöki tanácsába - még mindig nem választották be Ábelt, aki apai ágon valódi Kro­­pacsék és a fejének a formája is olyan, mint a Gudea korából ránkmaradt sumér korsó. Hidd el, ebben meg Benjámin keze van aki persze ott intrikál, ahol tud, mert felesége, Ágnes nagyravá­gyó kis hisztérika, aki azt sze­retné, ha ura legalább is titkos tanácsosa lehetne az „Obi Ugo­rokat Dédelgető Tősgyökeres Magyarok Nemzetségéinek. De­hát ilyenek az asszonyok, azért is jegyezte meg találóan a múlt­kor Adél, hogy Gusztáv tiszta ESPRESSOBAN a/M íUJ u ■ *-7y' / Azt hiszem, Jenő szerelmes belém. Tegnap azt mondta, hogy V olyan vagyok, mint egy remekül dukkózott új motorbicikli. hülye s nem olyan ártatlan bá­rány, mint amilyennek mutatja magát. Vannak ilyen találó meg­­meghatározások. melyek elől nem lehet kitérni, mert ami igaz­ság, az igazság. Erről nekem megvan a magam privát véle­ménye. — Bizonyos vagyok benne, hogy, e nehány szóból világosan megérted az összefüggéseket: ki írta a névtelen leveleket, ki kény­szerítette Dezsőt arra, hogy vég­leg szakítsa meg a baráti kap­csolatot Ágostonnal, aki Vil­mossal együtt oly jellemtelen szerepet játszott abban, hogy a „Gondvánai Ösmagyarok Teke Egyesülete“ végül mégis csak ket­té vált és a „Hindosztán-Magyar Testvéri Asztaltársaság“ alapító tagjai kénytelenek együtt enni a marhapörköltöt a „Debreceni O- perettgörlök Térdkalácsára Visz­­szarévedő Tiszteletbeli Cívisek Köre“ tagjaival. Ezek a nagy problémák, barátom, melyeket végre meg kellene oldani s nem holmi külpolitikai pepecselések az UNO-ban, melyeket mindenki ún már, hogy így, meg úgy, le­dobják-e, vagy sem, azt a vacak Super Hidrogén Kobalt Bombát. Csak sajnos, az emberek még nem látnak tisztán, ez a rákfenéje az emigrációnak. Meggyőződésem a­­zonban, hogy ezután a rövid, át­tekinthető és mégis alapos ismer­tetés után tisztán látod az emigrá­­ciós társadalmat és a közéletet! Export-tehenek érkeztek Angliából

Next

/
Thumbnails
Contents