Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 8. szám
4. Fakutya A FEKETE GYÖNGY New Yorkban, az ötödik Avenuen, a Viktoria Plaza Hotel negyvenemeletes fehér épületével szemben van a világ leghíresebb ékszerüzleteinek egyike. Sötétkék bársonnyal bevont kirakatában alig látunk néhány értékes tárgyat, amiből következtetni lehetne, hogy Clark és Simpson üzlete látja el ékszerekkel már egy évszázada New York régi és gazdag családait. Vevőik közt igen nagy nevek szerepelnek és olyan drágakövek, amelyeknek elnevezése is az ezeregyéjszaka meséire emlékeztet, diadémok, melyek valamikor hercegnők fejét ékesítették, hideg fényük sokat tudna mesélni nagy bánatokról, tragédiákról, sőt történelmi pillanatokról is. Egy délután magas, nyúlánk fiatalember állt meg a kirakat előtt. Látszott, hogy nem ügyel az utca forgatagára. Hirtelen mozdulattal az üzlet ajtaja felé tartott s energikusan belépett. — Mivel szolgálhatok, uram, — hajolt meg a segéd udvariasan. — Clark úrhoz van szerencsém? kérdi az idegen. A segéd csodálkozva válaszolt: — Nem, kérem, Clark ur maga csak régi vevőkkel tárgyal és csak fontosabb üzleti ügyekben. — Hívja, kérem őt! — Miről van szó, kérem? — Egy nagyobb üzletről. Clark ur, őszhajú. kis emberke, bizalmatlanul kérdezte: — Tessék? — Richards a nevem — válaszolja a fiatalember — a Victoria Plazában lakom, átmenetileg, természetesen, később a Park Avenuen lesz lakásom, most tanácsát szeretném kikérni. — Kérem! — mosolygott Clark ur. — Azért kérek tanácsot, mert valami ritkaságra volna szükségem. A menyasszonyom tudniillik, mint minden nő, kicsit szeszélyes. Az őszhajú tulajdonos egy furcsa fintorral nyomta el mosolyát. — Mennyi pénzt szán erre, Mr. Richards? — Nyolcvanezernél semmiesetre sem többet, inkább kevesebbet... a marha ára erősen esett ezen a héten. Clark úr az ár említésénél láthatóan összerezzent, aztán feltűnő barátságosan mondta: — Tessék kérem, most birtokunkban van egy különleges szép dolog, nagyszerű tőkebefektetés — s az üzlet belsejébe vezette a vevőt. A fiatalember arcán mosoly futott át, de csak egy pillanatra, mert Clark ur kezében egy lapos fekete bőrtokkal megjelent. A fehér selyemmel bélelt tokban beágyazva feküdt egy különleges fekete gyöngy. Clark ur az asztal alatt egy gombot nyomott meg, ez a szobát ragyogóan kivilágította. — Az ára? — Kilencvenezer —- Kilencvenezer? Egy fekete gyöngyért, nem, ez igazán sok! Clark ur óvatosan a világosság felé tartotta a gyöngyöt. — Nézze, uram, ezt a csillogást; a kelet összes titkait őrzi ez a fény. Milyen büszke lesz az az asszony, aki ezt hordja. Felséges ajándék! Egyébként Dawson és fia cég beltagja, érdeklődik a gyöngy után; de hogy önnel megegyezésre jussunk, hajlandó vagyok a foglalatot ingyen adni. Egy ideig alkudoztak, aztán létrejött az üzlet. A fiatalember megkapta a gyöngyöt, nyolc elég nagy és szép tüzü gyémánttal gyűrűt készítenek belőle, nyolcvannyolcezer dollárért. Tizennégy nap múlva Clark úr személyesen szállította le a gyűrűt a Victoria Plaza Hotelbe. Richards számláját a Michigan Motors Co. részvényeivel egyenlítette ki napi árfolyamon. Clark úrnak nem volt kifogása ellene, mert a részvények hét év óta állandóan emelkedtek. Két nap múlva újból megjelent Mr. Richards az ötödik Avenue ékszerüzletében. Nagyon letörtnek látszott. — Végtelenül szomorú vagyok, Clark úr, képzelje, a menyasszonyom fülbevalókhoz ragaszkodik. Clark úrnak uralkodni kellett magán, hogy hangosan ne nevessen, olyan tanácstalan és szomorú benyomást tett rá ez a fiatalember. — Kicserélem a gyöngyöt két fülbevalóra, — mondta egy kis gondolkozás után. — Igen ám, —1 mondta Richards letörten — de a menyaszszonyomnak éppen ez a fekete gyöngy tetszik. Kettőt akar belőle. — Ez lehetetlen — mondta az ékszerész. — De hát kell, hogy legyen még valahol egy ilyen fekete gyöngy... — Ez csak véletlen lehet, uram, nagyon ritkán kerül eladásra ilyesmi. — Clark nem akarta a fiatalembert annyira elkedvetleníteni, de az esetet reménytelennek tartotta. — Mindenképpen megkísérlem, de türelmesen kell várnia, hónapokig eltarthat. GONDOLAT-MORZSÁK A CIVILIZÁCIÓ LEGNAGYOBB BAJA az, hogy több autó van, mint autóvezető. * HA MÁR NEM VAGY HÁLÁS AZÉRT, amit kapsz, legalább légy hálás azért, amit nem kaptál meg. * A BESZÉLGETÉS MŰVÉSZETE napjainkban teljesen megszűnt, nem azért, mintha nem beszélnénk, hanem azért, mert senkinek sincs ideje arra, hogy meghallgassa a másikat. Clark úr szorgalmasan olvasta a hirdetéseket az ékszerészek lapjában, és a napilapokban is. Egy hónap múlva fel is fedezett egy jelentéktelen kis hirdetést a „New York Times“ hasábjai közt. Egy idősebb nőnél, aki egy elhagyatott családi birtokon lakott öreg társalkodónőjével és harapós kutyáival, messze kint Westchesterben, volt egy fekete gyöngy eladó, talán még szebb, mint a Clark űré egy régi, súlyos aranybrosba foglalva. A megegyezés nagyon nehéz volt az öreg aszszonnyal, rettenetes nagy összeget kért: százötvenezer dollárt. Clark ur nem tudta mit tegyen, táviratozott Richardsnak: a gyöngy árát százhatvanötezer dollárban szabta meg. A válasz így szólt: „Százhatvanezerbe belemegyek.“ Clark autóba ült és Westchesterbe száguldott. Félórán belül százötvenezer dollárral szegényebb, egy fekete gyönggyel és egy régi brossal gazdagabb lett. Büszkén lépett be az ötödik Avenue előkelő üzletébe. Társa, Simpson beható vizsgálat alá vette a gyöngyöt nagyító üvegével. Hirtelen elsápadt, az üveg nagyot csörrent az asztalon. — Clark! — kiáltotta — hiszen ez ugyanaz a gyöngy, amit Richardsnak, ennek az alávaló gazembernek eladtunk. Clark reszkető kezekkel nézte a gyöngyöt. — Ugyanaz, — sóhajtotta — hatvankétezer dollárt húztak ki a zsebünkből. Rendőrség, hívják azonnal a rendőrséget! — Egy detektív keresi önt — jött be a segéd. — Ilyen hamar? Hatalmas, izmos ember tolakodott be. — Ön Clark úr? — Az vagyok, kérem, nyomra fogom önt vezetni, ez a gazember, ez a Richards... — Rendben van, kérem, ezt majd a rendőrségen elmesélheti, — mondta a detektív — azt hiszem, nem kell bilincsekbe tennem a kezeit, nem fog megszökni? — Mi történt tulajdonképpen — kérdi Simpson. — Hát nem tudja? — válaszolt a detektív közömbösen. — Clark úr piacra dobott a napokban Michigan Motor Co. részvényeket, amelyek a St. Louis Greely Bank híres szélhámosától erednek, s most bűnrészességgcl gyanúsítják őt is. ÍRTA: EDGAR MAAS
