Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 7. szám
4. Fakutya s. A FORGATÓKÖNYV — Kedves Paul Raige, a „Grands Films Parisiens“ igazgatótanácsa, és én magam is elfogadjuk filmjét. Nagyon jó. És, mindenekfelett, csodálatos szerep van benne Myra Myrade részére. Megadjuk az ön által kért összeget is érte, bár kissé magas. .. — Köszönöm... Köszönöm... És a szerződés? — Mielőtt aláírnánk és kiadnánk önnek a szokásos előleget, szükséges, hogy Myra Myrade, a vele kötött szerződésünk egyik pontja értemében, elfogadja az ön szcenáriumát. Azonnal keresse őt fel a Concorde-téren. Éppen most telefonáltatott titkárnőjével, hogy várja önt. Pál vidáman ment végig az Avenue des Champs-Élisée-n. A híres csillag bizonyára nem fogja visszautasítani ezt a rendkívüli szerepet. Azonnal húszezer frank előleget kap. A zsebében csak háromszáz frank volt. Myra Myrade fiatal francia nő volt. Nagy híre gyorsan, néhány filmje után keletkezett, melyeket Berlinben forgattak. Amint Myra visszajött Franciaországba, a „Grands Films Parisiens“ nagyszerű feltételekkel szerződtette. Pál nem látta egy filmjét sem. Csak néhány fényképet az utolsóból, ahol japán nőt játszott. Oly tökéletesen alakította szerepeit, hogy minden új filmben más nőnek látszott. A Palace Hotel. Aranyzsínóros portás telefonál a sztár lakosztályába. Lift. Másik aranyzsinóros bevezeti. És Pál belép Myra Myrade szalonjába. Oly meglepetés éri, hogy eláll a lélegzete, elsápad, megtántorodik. — Louise! ... Hogyan, Louise, te vagy Myra Myrade? . .. — Üljön le! Egyszerű üzleti ügyben találkozunk. . . Legyen szíves szcenáriumát felolvasni... — Olvasni... Nem tudok... Bocsásson meg... Itt találkozni önnel... Louise!... A nő gúnyos nevetésben tört ki: — Elhanyagolt, elhagyott, elfelejtett akkor, mikor életünknek együtt kellett volna folynia... Azt álmodta, hogy nagy író... Kis színpadokon aratott néhány szerény sikere után egy napon hirtelen azt mondta nekem: „Kettesben nem megyünk semmire. .. Ha szétválunk, sikerülni fog... ez az ön érdekében történik. .. Én érzem, hogy egyedül feljutok a csúcsra és ön utánozni fog engem... Isten áldja. ..“ ... És még aznap Angliába utazott, ahová nem tudom, micsoda szerződés hívta... Nos, önnek nem sikerült! Önnek nem sikerülhetett, mert talál gondolatokat, tárgyakat, de nem tudja azokat kihasználni, értéküket kidomborítani, kiejteni... Még csak azt sem vette észre, hogy segítettem önnek, darabjai és szcenáriumai beállításán változtattam és hogy a szegényes kis sikereket, melyeket elért, az én javításaimnak köszönhette. .. — Megbántam, Louise! . .. Húszéves voltam... — Kevés az időm, uram. Legyen szíves felolvasni azt a szcenáriumot. .. Pál olvasni kezdte. Hangja akadozott, de annyi szerelem volt ebben a szcenáriumban, hogy apránként azonosította annak helyzeteit a sajátjával és a végén meggyőző erővel olvasta. . . Mikor befejezte, könyörögve pillantott a nőre. Ez hidegen mondta: — Sajnálom, uram, de nem fogadhatom el ezt a szcenáriumot; az alapgondolata elég érdekes és erő is van benne... igen ... de rosszul dolgozta ki! ... Ha más átdolgozónak bocsátja rendelkezésére, a következő változtatásokat ajánlom... És, hozzátette: — Sajnálom, uram... A férfi nem talált semmi mondanivalót. Még az egyszerű „Viszontlátásra!“ sem fért ki a száján. Lassan, lehorgasztott fejjel ment végig a folyosón. Mikor elhagyta ezt a nőt, nemcsak életének nagy szerelmét törte össze, amit már régen tudott, hanem a jövőjét is. Sohasem lehet a pályáján egyéb, csak alárendelt... Éppen a lift-gombot akarta megnyomni, mikor siető lépteket hallott maga mögött.. . Ő!... Igen, ő kiált:- Nem, Pál, ne csengess! .. . És karjaiba veti magát.. . — Nem vagyok Myra Myrade. .. Gonoszságból hitettem el veled... Csak a titkárnője vagyok. Én írom és rendezem át az ő számára a szcenáriumokat, melyeket forgat.. . Az, amelyet most olvastál fel nekem, csodálatos; Myra Myrade elfogadja és forgatni fogja, mert ebben rám bízza magát. Sohasem csodáltalak jobban! Igazi alkotó vagy, nekem csak kiszínező, színre alkalmazó tehetségem van. . . Mindig szerettelek! . . . Ha még szeretsz, együtt kezdhetjük újra életünket! . . . Akarod?... Akarod?.. . J. R. A lelkiismeret A Lóegyengető és Lépfene Állami Vállalat igazgatója levelet kap Amerikából. A levél így szól: „Kedves Igazgató elvtárs! E- zennel bejelentem, hogy amerikai kiküldetésemből nem térek haza. A nekem elszámolásra átadott 2500 dollárt ezennel elsikkasztottam. Tekintve azonban, hogy ismerem az ország valutahelyzetét, megszólalt a lelkiismerétem és így csatoltan visszaküldők 20 (azaz Húsz) dollárt. Ha lelkiismeretein ismét megszólalna, megint küldök valamit. Elvtársi üdvözlettel Sepkei.“ ÖRÜLT JÓ VICC! (Inkább örült, mint jó) Egy fiatalember találkozik az utcán egy lánnyal, aki furcsán rángatózik. — Mi baja van, kisasszony? — kérdi. — Vitustáncom van. — Nekem is. — mondja a fiatalember. — Remek, — ragyog fel erre a lány arca. —• Ennek maga örül, kisaszszony? — Igen... A vitustánchoz ugyanis olyan nehéz partnert találni. FOGORVOSNÁL SPÁRTAI JELLEM Gyurika, nem ÍGY értettem, amikor azt mondtam, hogy viselkedj úgy, mint egy nagy fiú! — Köszönöm, egy hete nem dohányzom
