Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 1. szám
TENGERENTÚLI KIADÁS HUMOUR DIGEST I öt <: VILÁGRÉSZ í MAGYAR VICCLAPJA '• VI. évfolyam 1. szám. SZERKESZTI: VAJDA ALBERT Vol. 6. No. 1. (1964). Ki vegye el a kezét honnan? Budapesti monológ . . mert nekem ebben gyakorlatom van, tisztelt népfrontba tömörült emberiség, kérlek alássan, mert manapság már eztet is lehet mondani, mivelhogy enyhülés van elrendelve. Bennem meg lehet bízni, néptársak, én régi szakember vagyok abban, hogy ki, mikor, honnan vegye el a kezét! . . . Csak emlékezzenek vissza a néptársak, én voltam az, aki felálltam a Kisrúgó és Bélgvái' üzemi gyűlésén es arról a helyrül üzentem a Trumannak, hogy azonnal vegye el a kezitKoreáról, mert mi, az egész Kisrúgó és Bélgyár egyemberként állunk a saját hátunk mögött ebben a kérdésben, néptárskák. . . Aztán mit gondoltok, elvtikék, ki volt az, aki amikor a szegény telio Jánosz elvtársat azok a görög kapitalisták bebörtönözték, a ópata Kiszerelő taggyűlésén messzehangzó szóval kiáltotta oda: „El a kezeket Béla János etárstól!“ Én voltam, néptársak! Aztán úgy el is vették róla a kezüket, hogy utca lett belüle Budapesten, amitül nem csak a derék jó Bello Jónás etársat emlegetik, hanem még a felmenő rokonságát is, mer csak úgy egymagában nem bírja kimondani az ember az utca nevit. . . Hát a Rossenberg házaspár esetire ki emlékezik? Akkor a Hangversenyrendező és Sintércsomagoló Vállalat igazgatója voltam már és onnan kiáltottam egy emberként az amerikai kapitáltőkének, hogy vegye el a kézit, meg a kamatlábát a Rossenberg házaspárról! Belőlük is utca lett, etársak! Szóval, nem panaszkodom, vót nekem dógom elég. Reggel bementeni a hivatalba, feltárcsáztam a pártot, megkéreztem, hogy máma pedig kinek a kézit kell elvétetnem kiről. . . aztán délután már ott álltam az üzemi gyűlésen és arrul a helyrül üzentem oda és annak, akinek és akkor el kellett vinnie a kezét, akiről. . . Dehát. . . lazulnak ezek a dolgok ottan a pártapparátusban. Csak úgy halkan mondom, mer nem akarom, hogy rámtegye a kezét a párt és akkor hiába ordítanám errül a helyről, hogy vegyék le a kezüket rólam. . . De, ami igaz, az igaz. . . Azokban a jó sztálini időkben mindig tudtam, hogy kinek a kezét kell elkövetelni kirül... De most? Alig akad valami... Mi vót itt az utóbbi időben? El a kezekkel Kongótól, el a fogakkal Lumumbától! Nem mondom, annyit elértem, hogy Budapest kapott egy új utcát, amit elneveztek Lumumbának, én meg kaptam egy uj hexenschusst, amit elneveztek lumbágónak. . . De most már hetek óta nem tudom: kinek a kezét kell elvenni honnan? Azért kérem önöket, tisztelt népfrontba tömörült pártonkívüli társadalom, nevezzenek meg valakit, akinek ott a keze, ahol nem kellene lennie és én biztosíthatom önöket, hogy addig fogom követelni, hogy vegye el onnan és azonnal és arról, ameddig utca nem lesz belőle Budapesten. . . VAJDA ALBERT Teljes gyűjtemény Leaujall yeáti az 5. oldalon A JEREVÁNI RÁDIÓ LEGÚJABB KÉRDÉSEIBŐL Szovjet Örményország fővárosa, Jereván. A jereváni rádió Budapesten kitalált vicceiből már többször adtunk ízelítőt. Most kaptuk az újév első küldeményét. Bemondó: A jereváni rádióhoz levél érkezett egy üzbég hallgatótól, aki a következőt kérdi: „Mit nevezünk nyilvános háznak?“ A jereváni rádió válasza: „Az ipar átszervezésének kérdéseivel nem foglalkozunk“. Bemondó: Novoszibirszki hallgatónk kérdi: „Mi az abszolút lehetetlen?“ A jereváni rádió válasza: „A mezőgazdaság szocialista átalakításának problémájával nem foglalkozunk.“ Bemondó: Moszkvai hallgatónk kérdi: „Lehet-e kopasz embert szeretni?“ A jereváni rádió válasza: „Politikával sem foglalkozunk.“ V.V.V.V/.V.V.W/ZAVA'WVZJV.VAVVVW'.VUWWWA-. VAN EZ ÍGY NÉHA. . . Most nem érek rá semmiféle ostoba új találmányt megnézni, mert meg kell nyernem a csatát. . . Az év találós kérdése — Mi a különbség a háború és a béke között? — Háborúban az emberek meghalnak, békében nem hagyják őket élni.
