Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-05-10 / 9. szám
8. Fakutya —A Nagy Fekete ökör rettenetesen táncolja a haditáncot, <J ■[ de remekül twísztel. . . !' Irodalmunk kitüntetettjei i Utókor Frigyes, a róla elnevezett Utókor és Egyéb Limlomok elnevezésű magáncég tagja, elgondolkodva ült íróasztala mellett. Már megint ezek a magyarok! Ezekkel folyton baj van. Alig múlt el március 15-e, amikor a magyarországi kormányzat Kossuth-dijjal tüntetett ki egy magyar írót, akinek eddig a nevét se hallotta. És tessék, alig néhány nap múlva, április 4.-én, megint díjaztak néhány olyan írástudort, akikről szintén nem tudott semmit. Becsengette titkárát.- Behozná nekem az M-betűs dossziét? — kérte, kicsit fáradt hangon, mert meglehetősen sok dolga volt, és — magunk közt szólva — erősen unta már az ipart. A/titkár vaskos dossziét tett Utókor Frigyes elé. A „Magyarlí címszó alatt szép számmal sorakoztak a nevek. Mindazok, akiket Utókor cége nyilvántart. Nézzük csak, — mondta, csak úgy magának, — Kisfaludy... Lilla dalok... Vörösmarty... Zalán futása... Arany János... Toldi trilógia. .. Móricz Zsigmond... Erdély trilógia.. . Mikszáth Kálmán. .. A fekete város és más írások. .. Karinthy Frigyes... így írtok ti és más humoreszkek... Abbahagyta az olvasást és elgondolkodva dünnyögte: — Érdekes... művei miatt tartjuk nyilván mindegyiket.. . nem pedig a kapott díjak miatt. Azzal még egyszer átfutotta az 1962-es évi magyar Kossuth és József Attila-díjasok listáját és átnyújtotta a titkárnak:- Eldobhatja, kérem.. . Ezekkel nem lesz semmi dolgunk. Péter György (Bécs) J KERESKEDŐK FIGYELEM! VILÁGHÍRŰ HAZÁM ÉS TURUL HANGLEMEZEK NAGYBAN ÉS KICSINYBEN Kérjen árajánlatot: „CORVIN“ 1594 Second Avenue, New York 28. N.Y. USA. PÉTER, AZ ARANYHAL — Történet, természettudósok figyelmébe — Szeietní az állatokat és beszerezni egyet, az két különböző dolog. Pétert a véletlen árja sodorta hozzám. Történetét mégis el kell, hogy mondjam, mert Péter: egy jellem. Egy napon feleségem magából kikelve rohan haza és így kiáltott: — Hamar egy pohár vizet! Hamar egy pohár vizet! Azt hittem rosszul van, rohantam vízért. Ekkor a markából óvatosan valamit a vízbe eresztett: Péter volt, az aranyhal. Péter lerázta magáról a port és rögtön úszkálni kezdett Vettem Péternek egy gömbölyű üveg-haltartót. Péter ebben aztán vígan úszott körbe-körbe. Egy napon látogatóm érkezett, m;giát:a Pétert és igy szólt: — Nem szabad az aranyhalat gömbölyű haltartóban tartani, mert a körbeúszastól elszédül és megbolondul. Nagyon megijedtem. Egy őrült hallal egy fedél alatt lakni! Hamar vettem Péternek egy négyszögletű haltartót. Péter csakugyan lehíggadt, olyannyira, hogy féltem, hogy búskomor lesz. Elhatároztam tehát, hogy Pétert megházasítom. Igen ám, de nem tudtam, Péter úr-e, vagy hölgy. Könnyelműség is volt tőlem megkérdezése nélkül férfinévre keresztelni. Gondoltam: próba-szerencse, találomra vettem egy másik aranyhalat és betettem Péter mellé a tartóba. Pé er azonnal nekiesett, tépte, cibálta. Tévedtem a nemben, gondoltam, Péter úgylátszik úr és nem tűr meg házánál még egy úrat. Tettem egy újabb kísérletet, mely ugyanúgy végződött, mint az első. Akkor mentő ötletem támadt, vettem egy kövér, hatalmas aranyhalat, háromszor akkorát, mint Péter. ügy gondoltam, ez a kövér, molett hal csak nő lesz és ha nem Péter nem meri majd bántani mert fél tőle. Péter csakugyan nagy respektussal kerülgette és nem bántotta. Fellélegeztem. De másnap reggel a kövér hal már hassal felfele lebegett a víz színén, Péter meg a medence alján vígan és röhögve úszkált. Az éjszaka megmérgezte? Kinyitotta rá a gázcsapot? Nem tudom, mi történt. Biztos az, hogy Péter egy excentrikus, megrögzött agglegény, egy remete. Ezentúl békében is hagytam. Ekkor történt, hogy eltört a szögletes haltartó. Péter, nem lévén más a háznál visszakerült a gömbölyűbe. Istenem, csak meg ne bolonduljon! Látszólag nyugodtan viselkedet! és jól érezte magát. De azért gondoltam, több szabadságot fogok neki adni, hiszen elég régen van már a háznál és vasárnaponként beleengedtem a fürdőkádba, hogy ússza ki magát kedvére. Péter a fürdőkádban hatalmas rúgásokkal iramodott a szappantartótól a kefetartóig, úgyhogy magam is megijedtem. — Ez a szegény hal, aki egy kis üveg-haitartóhoz volt szokva, ebben a nagy vízben halálra ijed, meg el is tévedhet. Éjszakára a gömbölyű víztartót teleeresztettem vízzel és a telj fürdőkád fenekére süllyesztettem, töltse ott az éjszakát és ha jobbnak látja, hát maradjon is benne. Másnap reggelre Péter visszament a haltartóba. Isten engem úgy segéljen! És ki nem mozdult volna belőle a világért sem. Boldognak látszott és elégedett-! nek. És így élt Péter a vízzel tele fürdőkád fenekén a saját medencéjében és úszkált körbe. Többre becsült egy kerek haltartót, ami az övé, minden idegen fürdőkádnál. IRKA-FIRKA Két emigráns beszélget: — Én igazán nem panaszkodhatott!. .. — Miért? — Mert nincs kinek. * * * Újságokat olvasva gyakran lát az ember ilyen kitételeket: néhány generáció múlva... S utána a legszörnyűbb feltételezések következnek. Pl. teljesen kihűl a föld, összeütközünk egy bolygóval, stb. stb. Mindig azzal nyugtatom meg magam, hogy néhány generáció múlva ez szerencsére már nem az én gondom lesz. * * * Relativitás. A sertés-mama így korholja kismalacát: „Már megint úgy viselkedsz, mint egy e m b e r.“ * * * Már Éva anyánk is panaszkodott a Paradicsomban, hogy Ádámtól mindig csak hervadt leveleket kap. * * * André Maurois szerint, ha egy író válaszbélyeggel küldi el a kéziratát a kiadóhoz, az könnyen kisértésbe eshet. PETRUS
