Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-04-25 / 8. szám
10. Fakutya VACSORA LESZ BELŐLEM — Sajnálom, — mondta a kannibál főnök és gyengéden vállamra tette kezét, — úgy döntöttünk, hogy megesszük önt. — Részemről a szerencse. — feleltem udvariasan. Gyors, fürkésző pillantást vetett rám. — Ez minden szava? — kérdezte. — Hát... nagyjából. Talán még csak annyit mondhatok, hogy remélem, nem okozok gyomorégést senkinek sem. Nehezen élném túl, ha bárkit is megbántanék önök közül. — Önt megesszük! — tagolta a főnök. — Érti? — Hogyne. — bólintottam könnyedén. — Váljak egészségükre. Ekkor már többen álltak körülöttünk. A törzs főemberei voltak, teljes harci díszben. Nyakukban hófehér szalvetta csüngött, nem papír, hanem finom damaszt. Kezükben modern, rozsdamentes svéd acélból készült evőeszközöket tartottak. Pedáns nép, gondoltam, elhatározták, hogy megesznek, nem akarnak időt vesztegetni a terítéssel. —■ Maga ugye elmebeteg? — kérdezte most a főnök. Biztosítottam, hogy agyvelőm teljesen rendben van, amint arról, — nagyon remélem — rövidesen módja lesz behatóbban is meggyőződni. Szavaim alatt értetlenül meredtek rám. A főnök közelebblépett és mélyen belenézett a szemembe. — Nem fél attól, hogy beteszszük egy üstbe és ön alá gyújtunk? — Szeretem a meleget. — válaszoltam. — És, ha őszinte akarok lenni, valahányszor ifjú éveimben a jövőmről álmodoztam, mindig megjelent előttem egy kondér, amelyben én ülök, vadas mártással leöntve, zsemlegombóccal és arra várok, hogy egy rokonszenves kannibál törzs gyomornedveit hozzam mozgásba. — Azt... azt akarja nekem bemesélni. .. hogy... hogy... — A főnök alig talált szavakat, de aztán összeszedte magát és higgadtabban folytatta — hogy... örül annak, hogy idekerült? — Azt. — feleltem és igyekez\ MIN MOSOLYOGJUNK? Ezen a gondon segít a FAKUTYA, amikor könyvalakban is megjelenteti nagysikerű folytatólagos regényét: GANGON ALULI HÁZASSÁG Aki olvassa a lapban, most megőrizheti könyvalakban. * Aki nem olvassa, hanem arra várt, hogy könyv legyen belőle — az most megveheti. MÁR MOST JEGYEZTESSE ELŐ KÖNYVKERESKEDŐJÉNÉL Ára: fényezett, kétszín-nyomású kartonkötésben $ 1.30 (Anglában 8/6) keménykötésben $2.40 (Angliában 15/6) tem boldog arcot vágni. — Kérem, ne késlekedjenek... Több jelenlévő úron látom, hogy már meglehetősen éhes... Mire várunk hát? Láttam rajtuk, hogy tanácstalanok. Ilyen menüjük még nem volt, aki maga sürgeti őket, hogy kezdjenek hozzá a főzéshez. A kis csendet a főnök törte meg: — Az magának valóban jó, ha mi megesszük? Arcomon átszellemült boldogság jelent meg: —- A legjobb. — kiáltottam. — A lehető legjobb, amit tehetnek velem!- Azonnal oldozzátok el! — rivalt a többiekre a főnök. A svédacél evőkések elvágták a köteléket. A főnök lökött egyet rajtam és dühösen harsogta: — Takarodjék! Lehorgasztott fejjel indultam az út felé. Még hallottam, hogy a főnök felháborodottan magyarázza a többieknek: — Majd bolond leszek olyat csinálni, ami jó neki... Micsoda emberi megnyilvánulás! És még mondja azt valaki, hogy a kannibáloknak nincsenek kultúremberi tulajdonságaik. Szerdai Gábor TÖKÉLETES BOLDOGSÁG — Pesti életkép — Az espressoban a boldog és zavartalan életről van szó. Az egyik vendég megszólal: — Nem azért mondom, de itt Budapesten is van tökéletes boldogság, nemcsak Nyugaton. Mindenki megütődve néz rá, erre folytatja: — Ma éjjel két órakor csengettek az ajtómon. Három ÁVO-s állt a küszöbön. Az egyik rámkiáltott: „Maga a Krampács Elemér?“ Hebegve válaszoltam: „Nem kérem. . . ő fölöttem lakik.“ Hát kell ennél tökéletesebb boldogság? DOHÁNYOSOK — Rettenetes. Az orvos megtiltotta a dohányzást és képtelen vagyok leszokni róla. — Ne is mondj ilyet! Micsoda jellemgyengeségre vall ez. — Te talán leszoktál a dohányzásról? — Hajjaj... de még mennyiszer! > A FAKUTYA t HIRDETÉSE |J l BIZTOS t EREDMÉNY t