Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-03-25 / 6. szám
Fakutya 7. EMBERI DOLGOK ÉDES ANYANYELVŰNK Ülünk a düsseldorfi lakásban és magyarul beszélünk. Nincs ebben semmi különös, csupán csak annyi, hogy a társaság egyik nőtagja születésre nézve fél német, fél angol. Igaz, "hogy hosszú éveket töltött Budapesten és megtanulta a magyart, amelyet azzal a bűbájos idegenes akcentussal beszél, amelyért valamennyien rajongunk. Az angol, francia, német, olasz, spanyol megszokta, hogy nyelvét számtalan idegen tanulja. Egyszerűen tudomásul veszik a tényt, hogy egy idegen a nyelvükön beszél velük. Mi, magyarok, repeső boldogságot érzünk, ha egy idegen magyarul szólal meg. Rögtön szétárad bennünk valami nagy boldogság, mosolygunk, vállára veregetünk az illetőnek, kérjük, hogy beszéljen, szürcsöljük ajkáról az idegenesen ejtett szavakat, neki adnánk legszívesebben mindenünket, oda térdelnénk lába elé, rendelkezzék velünk, az övé vagyunk, csak azért, mert magyarul beszél. így vagyunk barátnőnkkel is, aki csak magyarul hajlandó beszélni velünk, mert tulajdonképen ezt a nyelvet érzi legközelebb magához. „Neked rossz a gyomor“ — mondja nekem, „vigyázz rá, nehogy fájjon. Majd csinálok estére egy kis töltött borjú mellény.“ Fürkészve néz ránk és összevont szemöldökkel hallgatja kitörő nevetésünket. „Mit mulatsz?“ — kérdi indignálódva. „Borjú mellény könnyű a gyomor.“ Amikor megmagyarázzuk, hogy a töltött borjúmell nem azonos a borjú mellénnyel, legyint és nevet. „Úgyis megértesz ti engem!“ — kiáltja és fut a konyhába, hogy megcsinálja a „borjú-mellényt“. Búcsúzásnál átölel, megcsókol és amikor ki akar szállni a kocsiból és mondom, hogy ne szálljon ki esik, szél fúj, megrázza a fejét. „Nem!“ — mondja határozottan, „ki kell szállni, mert be kell búcsúzni!“ Mit számít az igekötők helytelen használata... Csak az számít, hogy idegen létére magyarul beszél... És akaratlanul is arra a néhány ismerősre gondolok, odahaza Londonban, aki makogva és hebegve keresgéli a magyar szavakat, ha már nem bújhat ki az alól, hogy magyarul kell beszélnie. (va) KÉSETT A FÉRJ Sejtettem, hogy valamit ki fogsz találni... FINOM KIS TÁRSASÁG Ne oda, Jean! A mérgezett leves a kegyelmes úré... MOSODÁBAN Ki volt az az idióta, aki benthagyta a manzsettagombot az ingben? ^ <s» És gondolod, hogy így lesirhatsz valamit az adódból? ADÓHIVATAL ELŐTT
