Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-10 / 1. szám

hi-Thán csináltuk MONDANI i Tiltakozó Liga alelnöke. . . ÍKENTŐBB VICCE iöz és megkérdeztem, hogy mit je­­entsen ez. — Ó, — mondta a parkőr, tipikus ngol hidegvérrel — ennek a sze­­ény embernek pár évvel ezelőtt úlyos autóbalesete volt és azóta em szabad vezetnie. Különben iljesen normális, de azt nem tud­­» felfogni, hogy ő már nem vezet­et többé. Itt van nem messze az 'ódája, minden reggel idejön, le­­arkolja a „kocsiját“, aztán este, íunka után, megint értejön. — És ezt maga tűri? Miért nem londja meg neki, hogy nincs is ocsija? — Dehogy mondom! — vágott őzbe a parkőr. — Heti egy fon­­it kapok tőle a kocsimosásért. . . (BEKÜLDTE:LABANYIJÓZSEF, LONDON) JOGOS KÉRDÉS Kovács András a falu közren­­>re. Minden éjjel későn megy iza a szolgálatból. Szokása sze­lt mindig sötétben vetkőzik le minden, zaj nélkül becsúszik ágyba, hogy ne keltse fel drá­­feleségét. Az egyik éjjel, hazaérkezvén a tétben levetkőzött és már be art bújni az ágyba, mikor a fe­­;ége hangja megállítja — Drága szivecském, légy /an kedves szaladj el a sarki tikába! Rettenetes fejfájásom n. Kovács közrendőr gyorsan fel­­tözött a sötétben és elszaladt a tikába. A patikus, miközben csórna- Ita a gyógyszert, megkérdi: — Mondja, nem maga a Ko­­:s közrendőr? — Dehogynem... — Akkor mondja, mit csinál iga ebben a tűzoltó egyenru­hán? MI A LEGTÖBB, AMIT AZ ÚJÉV HOZHAT? A Szovjetúnió megoldotta ezt problémát, amikor az angol la­pokban megjelentette az alábbi hirdetést. .d at rw­a*ic >ile* •tl­<a MAY DAY IN MOSCOW IS-DAY TOUR Mon., April 23 - Hon., May 7 Cruise through the Baltic giving 2 DAYS IN LENINGRAD & 4 DAYS IN MOSCOW 1st Class -£70 7 0 2nd Class -£65 2 0 3rd Class -£56 14 0 Tourist £51 9 0 Angolul nem tudó olvasóink részére, ime a magyar fordítás: MÁJUS ELSEJE MOSZKVÁBAN 15 napos túra Hétfő, április 23 - Hétfő, május 7. Társas hajóút a Balti tengeren, 2 nap Leningrádban, és 4 nap Moszkvában * Eddig a hirdetés. Hosszas utánjárással sikerült megtud­nunk, hogy a május elsejei kivo­nuláson minden túrista rész tv esz és ezért a műélvezetért nem kell külön egy rubelt sem fizetnie, mert a kivonulás, egy Lenin, vagy Hruscsov-kép és egy vörös zászló a részvételi díjban benn­­foglaltatik. VEZÉRCIKK írta: STUPID LEHEL A világhírű ideggyógyágyász titkárnője jelenti: — Doktor úr, kint van egy nő a várószobában, akit azonnal fogadnia kell. — Be van jelentve? — Nem... de minden bete­günk el fog menni, ha nem vég­zünk ezzel a struccal. — Struccal??! — Igen... A nő ugyanis egy struccot hozott magával. — Nagy ég! — ugrik fel az ideggyógyágyász — Azonnal ve­zesse be hozzám. Ragyogóan csinos, szőke nő jön be az ajtón és maga után húz egy struccot. — Foglaljon helyet, asszo­nyom — mondja negédesen az orvos — és mondja el, mi a pa­nasza? — Nekem semmi, — ingatja meg szőke fejét a nő, aztán egy oldalpillantást vet tollas kísérő­jére — A férjemmel van baj... Azt hiszi magáról, hogy ő egy strucc... ;wwvw NAPÓLEONOK, HA TALÁLKOZNAK WAV.VW.-.V. Éjszakai rendelés A doktor egyik este, tíz óra tájban, holtfáradtan jött haza a betegeitől. Aznap különösen sok dolga volt és roppantul ki volt merülve. — No fiam, — szólt a feleségé­hez, aki szép, fiatal asszony — lia most a római pápa hívna ma­gához, ahhoz se mennék el, olyan fáradt vagyok. Ha bárki keres, nem vagyok itthon, elutaztam vidékre egy beteghez. A doktor megvacsorázott, há­zikabátot vett fel, papucsot hú­zott és beült egy fotelbe, hogy le­fekvés előtti szivarját elfüstölje. Lehetett úgy tizenegy óra — megszólalt a telefon. — Nem vagyok itthon! — szólt a doktor feleségéhez és őt küld­te a telefonhoz. A másik készü­lék kagylóját ő maga illesztette a füléhez. Egy kereskedő felesége beszélt. Hirtelen beteg lett a kislánya, kéri a háziorvos urat, hogy rög­tön jöjjön a gyerekhez. rizáltatni a gyereket.. — mond­ta az asszony a férje diktálásá­­ra — az sem árt ha a nyakára vizes borogatást tesznek, nem nagyon hideg vízből... állott vízből... azután... azután... ha emelkednék a láz, tessék a gye­reket vizes lepedőbe csavarni... és kétóránként mérni a hőmér­sékletét. .. — Igen... igen... — felelte minden mondat után az aggódó mama. — Köszönöm, nagyon kö­szönöm az útbaigazítást! Csak még egy kérdést engedjen meg, kedves asszonyom! — Parancsoljon! — felelte az asszony és egy diadalmas pillan­tást váltott férjével, aki folyton a fülénél tartotta az egyik kagy­lót. — Ne vegye rossznéven a kér­dést, de tudja, hogy milyen túl­zott anya vagyok. Áz az úr, aki most, éjnek idején a fülébe súg­­dosta az utasításokat, éppen olyan jó doktor, mint a kedves férje? — Nagyon sajnálom — szól a telefonba a doktomé — az uram.; este elutazott egy vidéki betegé- )■ hez, csak holnap délben jön ha-)! za. >1 — Istenem, Istenem — sopán-j) kodik bele a telefonba az aggó-!) dó anya — nekünk más orvoshozI; nincs bizalmunk, most mit csi­náljunk holnap délig?... Ugyan kedves asszonyom, magának is vannak gyermekei, nem adhatna valami tanácsot, hogy mit csi­náljunk? A kislánynak vörös a torka és láza van. Az orvos erre a fülébe súgdos­­sa feleségének, mit mondjon: ÚJÉV REGGELÉN í — Apu a házmester bácsi van Itt ... I) — Tessék klórkálival

Next

/
Thumbnails
Contents