Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-25 / 4. szám
12. Fakutya öt Világrész Magyar Vicclapja Megjelenik minden hónap tizedikén és huszonötödikén * Szerkesztőség és kiadóhivatal: 146 Bridge Aroh, Sutton Walk, London, 8. E. 1. England. Telt: WAT 7533. * Ausztriánál szerkesztőség és kia dóhivatali Globe, 173. Pitt Street Sydney. Dél Amerikai szerkesztőség és kiadóhivatal: Livraria Bródy I.tda. Calxa Postai, 6366. Sao Paulo, Brasil. Eszakamerlkai szerkesztőség és kiadóhivatal: Alex Fodor, 64-11 99th Street, Forest Hills 74, New York. Torontoi szerkesztőség és kiadóhivatal: P. EMHECHT MIKLÓS 391, Sherbourne Street, Apt. 311. Toronto 5. Ont. Montreali szerkesztőség és kiadóhivatali GLOBE-IMPEX, 16 Prince Arthur Street West, Montreal 18, PQ * Egyes szám ára: Angliában 1/-, Ausztráliában és Ujzélandban 1/6, Ausztriában Sch. 3.60, Belgiumban Fr. 7.—, Brazíliában Cr. 40.—, Dániában Kr. 1.—■, Finnországban FM. 45.—, Franciaországban NF 0.90, Hollandiában Hlf. 0,50, Israel ben Pr. 300.—-, Kanadában 8 0.20, Magyarországon Ft. 0.70, Norvégiában Kr. 1.—, Olaszországban L. 80.—, Svédországban Kr. 0.80, "vájcban Fr. 0.60, USA-ban $ 0.20 * Előfizetési díj 1 évre az egyes szám árának 24-szerese, fél évre 12- szerese. * Published by HUMOUR DIGEST Publications Company. * Printed by Poets’ and Painters’ Press, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S:E.l. Hogyan lehet előfizetni a Fakutyára ; Kiadóhivatalaink bármelyike elfő- 1 gad előfizetést. Ehhez kérjük töltse ’ ki és küldje be az alanti szelvényt. ’ Fakutya kiadóhivatalának '' A Fakutya előfizetési diját ............ ............................................ ősszeget mellékelten küldöm/ ...................sz. nemzetközi postautalványon átutaltam, egy évre/félévre.* * nem kívánt törlendő. Név ...................................................... Pontos cím ........................................ (Kérjük nyomtatott betűkkel kitölteni) MIBEN HALT MEG BERIA? Mert ugye, mi más gondja lehet a Nyugatnak? A világ üg;,e teljes rendben, az emberek elégedettek, semmi gondjuk, érthető, hogy kell valami problémát keresni. Erre jó a Beria úgy. Mint ismeretes, Beria rendkívüli gyilkos és meghatalmazott miniszteri rangban volt a szovjet ÁVO főnöke. Amikor Sztálin áttette székhelyét a balzsamba, Hruscsov eltávolítatta az útból Beriát, aki egycsapásra gyáva korcs és veszett kutya lett, majd pedig, — mint jelentették — tárgyaláson elítélték és kivégezték. Jöttek azonban a kitűnő nyugati újságírók és elkezdtek nyomozni. Először világgá röppentették a hírt: nem is volt tárgyalás, Beriát Hrusc ov lőtte főbe, természetesen lőfegyverrel, mert anélkül az ilyesmi körülményes. Aztán jött egy újabb cikk, nem Hruscsov volt, aki tüzelt, hanem Moszkalenko, a Szovjetunió pékkemencék tüzében edzett harcos marsallja. Hruscsov csak jelen volt a tettnél és azt mondta: „Charaso“. Ez azonban nem volt elég. írták már azt is, hogy Mikoján lőtte le, volt, aki azt jelentette, hogy mind a hárman lőttek rá, szegény Eería csak úgy kapkodta ide-oda a fejét, hogy lássa, kinek köszönheti a másvilági pártszervezetbe való áthelyezéséi. A Nyugat úgylátszik habzó szájjal és fékevesztett érdeklődéssel vetette rá magát Beria halj AZ ASZFALTBETYÁR ÉS A RENDŐRLÁNY tálának körülményeire. Éjszakai taggyűlésen, öt kiló keletien rétestésztát borítottak Beriára, hogy ne húsa, kik ölik meg és azután porhanyósra sütötték az Állami Szovjet Cukrászati Műveknél. Hruscsov megdobta őt Sztálin nyelvtudományi cikkeinek összesített kiadásával, ettől feitőző májgyulladást kapott és főként le is szúrták egy konyhakéssel. Újabb és újabb biztos értesülések a halál körülményeiről. Érdekes, hogy csak a nyugati olvasókat érdekli Beria halálának titka. Mi magyarok nem akarunk részleteket tudni. Nekünk teljesen elég az a tudat, hogy Beria nincs már. Legyen neki könnyű a nehézség. F. J. A KUBAI FALÓ iií&WxvS' New Yorki humortudósitónk jelenti: Mister Kikelini . Amerikai barátom nemrégiben meglátogatta Magyarországot. Az emberek hangulatáról, a politikai helyzetről és általában az otthon tapasztaltakról nem mondott semmi újat. — A magyarokon látszik, hogy csinálják, amit csinálni kell, de belülről utálják az egészet. — mondta, mintegy összefoglalva a látottakat. — De, annyit mondhatok, hogy akikkel találkoztam, köztük a te néhány barátod, olyan kedvesek voltak hozzám, hogy nem is találok rá szavakat. Nem tudtak ango'ul, de kézzellábbal és jó étellel, itallal próbálták megértetni magukat velem. — Ennek igazán örülök. — mondtam én. — De szeretnék tőled valamit kérdezni, — folytatta ö, — Kik nektek az a Mister Kikelini? — Kicsoda? — Mister Kikelini. Nemzeti hős, szabadságharcos, nagy államférfi, vagy művész? Kétségbeesetten kutattam emlékezetemben, de tudtommal Kikelini nevű nemzeti büszkeségünk nem volt. — Azt hiszem tévedsz. — mondtam végül is. — Talán rosszul emlékszel. Hol hallottad ezt a nevet? i — Mindenki említette, mihelyt leültünk az asztalhoz. Télétőltötték poharamat, aztán a magukét, hozzáütötték a tele poharat az enyémhez és akkor emlegették Mister Kikelinit. Ebből gondoltam, hogy csak valami híresség lehet... Hirtelen világosság gyűlt az agyamba. És megmagyaráztam amerikai barátomnak, hogy az illető nem Mister Kikelini... hanem minálunk, odahaza, a tele poharat... ki kell inni! T. L.
