Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-10 / 1. szám
Fakutya 3. Norvégiái humortudósitónktól: NINCS BAJA?... Ezt n-.ondta nekeni a legjobb barátom a minap. S mivel én makkegészséges vagyok, elhatároztam: szerzek egy kis nyavalyát. S erre a célra vettem egy 175 cmm. Jáwa motorkerékpárt. A velejáró cirkuszt — ami röpke két hónapig tartott, — hősiesen kijártam s már ott tartottam, hogy csak rá kell ülni, mert ugyebár vezetni mégiscsak illik megtanulni. Beszéltem barátommal, aki azonnal tudatta velem, hogy egy motorkerékpár ' nem csak két kerékből és egy kilométerórából áll, hanem van azon még kuplung, meg gáz is. Mást is mondott, hegy mi van még, csak arra már nem emlékszem. . .. Utána felült a motorra s azt mondta: — Ez a kuplung s ez a gáz. Kuplung be, utána gáz, lassan kuplung ki.., Többet nem tudott mondani, mert a motorkerékpárral úgy eltűnt, hogy csak egy fekete esik maradt utána. — Repül mint a kisangyal! — nyugtatott később. Én úgy megnyugodtam erre, hogy a hideg majd kilelt, hogy ráülhessek. — Hohó, nem olyan gyorsan apuskám! — csititott. — Tessék, rúgd be. — Mit csináljak? — Rúgd be! — Kérlek én berúghatom. Azon már ne múljon! — Azzal belerúgtam. — Megörültél? Nem azt mondtam, hogy rúgj bele, hanem azt, hogy rúgd be! — Azzal megmutatta, hogy itt van ez a kar s az azért van itt, hogyha ezt megrúgják akkor a motor beindúl. — Értem! Fogtam a kart s „berúgtam“. „Auuuu“ — ordítottam rögtön, mert szódavizet éreztem a lábamban. — Mi az? — Visszarúgott. — mondtam elkeseredetten. Utána ő próbálta meg. A motor azonnal felzúgott. No, üljek csak fel. Itt a gáz, ez a kuplung. Gáz le, kuplung be, gáz rá, kuplung lassan ki. Remegő kézzel k?zdtem a gázt „ráadni“ s a kuplungot annál nagyobb vigyázatossággal engedtem. A gázt húztam, a motor búgott. Kuplung lazúlt, még gáz, a motor már majd szétrepedt. En remegtem, mint a kocsonya. A rázástól. — Állj, — hallottam barátom sikító hangját hátam mögött. — Te analfabéta, nincs sebességbe! Nyomd fel a sebváltót. — Az melyik? — Ez! Felhúztam, újra indult az egész szertartás. A motor megmozdult, Vegyen motort! de rögtön bedöglött. „Sok a gáz!“ Újra megállt. „Kuplungot lassabban!“ Újra megállt. „Adj még gázt!“ S természetesen újra megállt. Cseréltünk. Én ültem hátul, ő elől. A motor gyönyörűen ment. El voltam keseredve. A rákövetkező napokon nagyon sok új élményt szereztem be. Megtudiam hogy gyertya nem csak a karácsonyfán van. Meg, hogy mi az a porlasztó. Megtudtam mit jelent az, ha valaki fejreáll, mert az előtte futó törpeautó gyorsan fékezett. Mit jelent az, kifizetni 200 korona büntetést jogosítvány nélküli vezetés miatt. Mit jelent 150 kg-ot parton felfelé tolni, közben gyönyörködni Norvégia hegyeiben, egy bedöglött Jawa-val a. nyakamon. Megtanúl am álmomban félrebeszélni, megtanultam, mit jelent elhagyni a kórházi ágyat lábtörés után, fizetni a javítást, a biztosítót, az adót, a parkolási büntetést, a benzint, az óla-Befordultunk a negyedik évfolyamba és ez bizony egy közönséges kutya életében is esemény, hát még egy olyan eb létében, akit fából faragtak. Hát ülj csak ide, Fakutya a lábamhoz... nagyon kérlek, ne harapdáld a cipőm orrát, felnőtt kutya vagy, kinőttél a kölyöksorból. Higyjék el, ez olyan játékos még mindig, mintha... Ha nem hagyod azonnal abba a cipőm orrának tépését, belédrúgok! No, végre! Hiába, hozzászokott a diplomáciai nyelvhez. Egyszóval, arról van szó, hogy felnőttél, de hála Istennek nem lett belőled nagykutya. Erre vigyázzál az új évben is, nagyon kérlek. A nagykutyák a végén mindig lebuknak, vagy legjobb esetben megvonják tőlük az amerikai dollárszubvenciót és ezzel vége lesz a nagyságuknak. Szeretném, ha az új évben viccesebb lennél, tudod, az olvasók, ha szét is húznak, de abban megegyeznek, hogy jó humoruk van és ha úgy érzik, hogy ők viccesebbek, mint te, akkor faképnél hagynak, Fakutya. Jó, jó, azért nem kell lehorgasztani fejedet, füledet és... Szóval nem kell . lehorgasztani semmit. Olvasod a leveleket, láthatod, hogy sokan vannak, akik szeretnek és sokan vannak, akik gyűlölnek. Közömbös nincs. És ez a siker, hidd pl nekem. Minél jat, meg a jó ég tudja mit. Kellemetlen csak az volt, amikor négyszáz métert toltam, hegynek fel, egy benzinkútig, mert azt hittem, hegy bekrepált. S ott tudtam meg, hogy csak elfelejtettem kinyitni a benzincsapot. Mit szereztem vele? Krónikus idegbajt. Ugyanis, ha valaki azt a szót kiejti, hogy motorb cikli, ellenálhatatlan erők arra ösztönöznek, hogy erős fejhangokat hallassak, s az egész testem remegésbe jön. Szereztem továbbá egy erős issiászt a térdembe. Nem akarom a kedélyeket tovább izgatni. Azt hiszem bebizonyítottam mindenki előtt, hogy a motorkerékpár. .. óó.. ii., jujjujjuj... Én megtanultam, hogy akinek nincs baja, vegyen motort, majd lesz. Erre tegnap jön megint a barátom és mondja: — Nincsen baja? Nősüljön meg! Nos, én a motort megpróbáram. Kuplung be, gáz be, kuplung ki, idegbaj be. ■ . Most egy nős emberen a sor, hogy elmondja, milyen a házasság. ., HAMZA NÁNDOR Kaland az ablakban Huzelka önfeledten sétál a hamburgi utcán, amikor hirtelen földbegyökerezik a lába. Ilyen látvány. .. sajnos... nem minden pillanatban tárul egy jószándékú férfi szeme elé. Ajka mosolyra húzódik és a következő pillanatban már... pillanatban, azt elárulja a következő rajz, amelyet lapunk egy másik oldalán rejtettünk el. Tessék megkeresni.) többen szeretnek, annál többen fognak gyűlölni, mert az emberiség egyrészét — pórias nyelven szólva — megüti a guta, ha látja, hogy valakinek valami sikerül. Neked pedig, Fakutya, — látod, ezt szerénytelenség nélkül mondhatjuk '— sikerült a saját erődből és az olvasók szeretetével, minden külső segélyszerv támogatása nélkül megállnod a saját négy lábadon. Nálad nem voltak krízisek, hogy megszünik-e a szubvenció, vagy sem? Neked nem írt elő semmit az, aki a havi dollárátalányt átnyújtotta, mondván: ezt megírhatod, ezt nem. Te azt írtad és írod, amit akarsz. Te egyaránt megcsaholod Hruscsovot és Kennedyt, Kádárt és Macmillant, legfeljebb csaholásod színezete más, hiszen Hruscsov és Kádár a te hazád elnyomói, embertelenségek, gyilkosságok elkövetői és fedezői, Kennedy és Macmillan pedig egyszerűen tétova politikusok, akik jót akarnak, de nem eléggé. Egyszóval, Fakutya, negyedik évfolyamod kezdetén új erővel szeretnélek megtölteni. Ma már sok kitűnő munkatársad van. szerte a világ öt táján: Palotta Emhecht Miklós Torontóban, T. L. és Z. Breznay Lilian New Yorkban, Galánthai nagymama Johnstonban, Sas Félix Montreálban, Timafalvy Erzsébet Saanenben, Halmay József Zürichben, Dénes Tibor Bemben, Sagittarius, Facica, M. Gy. Londonban, Hamza Nándor Oslóban, Kutasi-Kovács Lajos Sao-Pauloban és a többiek Winnipegtől Rómáig és Brüsszeltől Limáig. Érkeznek a pesti viccel telt levelek otthonról is, névtelen levélben, de érkeznek és hogy hiúságodat is kielégítsem, megbeszéltem a mi derék lengyel nyomdászainkkal, hogy az új évtől kezdve, nem egy, hanem kettős-színnyomásban fogsz megjelenni... Jó, jó, azért nem kell nekem ugrani és végigmaszatolni az arcomat azzal a hegyes nyelveddel... Különben se örülj ennyire! Ettől még nem leszel divatos. Nálunk ugyanis, ezt jól jegyezd meg, a kettős-színnyomás nem azt jelenti, hogy... kétszínűek leszünk. Ezt a kiváltságot meghagyjuk a világ hivatott vezetői számára. Vajda Albert ‘^SZOVJET‘POLGÁROK FIGYELEM! *~*“‘~*~ HA MÁR VALÓBAN NEM KELL... HA ÚGYIS KIDOBNÁ... használt Sztálin-szobrait, képeit, könyveit, értesítsen bennünket. Mindenféle Sztálin-relikviát a legmagasabb áron veszünk. Értesítéseket „KÍNAI EXPORT“ jeligére a Pravda szerkesztőségébe kérünk. Vallomás a Fakutyáról
