Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-10 / 15. szám
TENGERENTÚLI KIADÁS _________________________________________________» DIPLOMATÁK ESTÉLYE Olaszországban történt Az egyik Balkán-állam nagy estélyt rendez, amelyre meghívják a diplomáciai kart. A miniszterelnök éppen a világ égető kérdéseiről tárgyal néhány vendéggel, amikor az angol nagykövet megérinti a vállát és diszkréten félrehívja. — Roppant kínos helyzetben vagyok, kegyelmes uram, — mondja zavartan a nagykövet. — Eltűnt az aranyórám. — Lehetetlen! — mered rá a miniszterelnök. — Itt? Az én házamban? Ebben a társaságban? — Magam sem értem. — folytatja a nagykövet — És megvallom, nem is szóltam volna róla, de ez az óra régi családi ereklye és végtelenül fájlalnám, ha le kellene mondanom róla. — Hm. — mondja fejcsóválva a miniszterelnök. — Kínos, nagyon kínos. Kivel beszélt exellenciád utoljára? —- Tíz perccel ezelőtt érkeztem. — rekonstruálja a nagykövet. — Akkor kezet szorítottam cxellenciáddal, utána az egyik ablakmélyedésben néhány percig beszélgettem exellenciád külügyminiszterével és akkor jött egy lakáj, aki szólt, hogy a telefonhoz hívnak... Ott, a telefonnál fedeztem fel, hogy az óra nincs a zsebemben. — Köszönöm, nagykövet úr. — mondja a miniszterelnök határozottan. — Kérem, legyen egy kis türelemmel, rögtön utána fogok nézetni a dolognak... Nem telik bele két perc és a miniszterelnök megjelenik a nagykövet mellett. Kezében egy aranyórát szorongat. — Ez volt az? — kérdi. — Igen... Ez! — lelkendezik a nagykövet. — Hol találta meg exellenciád? — A külügyminiszteremnél volt. — válaszolja a minisztereinők szárazon. — Roppant kellemetlen. — mondja zavartan a nagykövek — És mit szólt, amikor exellenciád elvette tőle? — Semmit. — vonja meg a vállát a miniszterelnök. — Észre sem vette.... (Beküldte: I). B. Svédország) Életemben először voltunk, feleségemmel együtt Olaszországban. Első nap bementünk ebédelni egy kedves kis vendéglőbe. A pincér elénk tette az étlapot és feleségem, hosszas tanulmányozás után. kibökte: Hozzonk nekünk két adag guiseppe verticeilit. — Bocsánat, signorina, — mondta udvariasan a pincér — de ez a tulajdonos neve... (Beküldte: F. Ferenc, Kojrenhága) STRAND CSENDÉLET MINISZTERELNÖK AZ ORVOSNÁL Münnich Ferenc min szterelnök orvoshoz megy. Az orvos kopogtatni kezdi, aztán azt mondja: Sóhajtson mélyet. .. Mire Münnich: Meg is van ra minden okom. BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSON — A panaszos feje be van zúzva és maga azt állítja, hogy csak szellemi fegyverekkel küzdött ellene. Mi volt az a szellemi fegyver? — A Pallas lexikon. Ne hülyéskedj, Gyuíus. . . Mondom neked.* hdxj^ez nem a Magányos \ Lovas álarca. . . Nincs rajta nyílás a szemnek. . . j, ".■.'.'W.VW.WÍAVAV.V.V.VAW.f.-.r.V.-.-.V.W AZ ŐRÜLET ÉJSZAKÁJA Miért vagy folyton egyedül? Magán tanár vagyok. NEM KÖNNYŰ MESTERSÉG AHOL NAGY A VESZEDELEM. valaki: Az oroszlánszelídítőtői kérdi Aztán nem történt soha semmi baja? — Dehogynem. A bestia egyszer majdnem leharapta az egyik kezemet. Egy másik alkalommal úgy belém harapott, hogy négy hétig csak állva tudtam ülni. De ez még mind semmi. Nemrég úgv bekapott, hogy csak a lábamnál fogva tudtak kihúzni a torkából. — Borzasztó. És miért nem hagyja abba? — Na hallja kérem, valamiből csak élni kell.
