Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-10 / 9. szám
Fakutya 7. ÁLLATI VICCEK TANULÉKONY PAPAGÁJ — A szakszervezeti bizottság nevében tiltakozom a késői nyitvatartás ellen! ÁLLATORVOSI RENDELŐBEN SZEGÉNY BERNÁTHEGYI Hogy manapság milyen válogatósak az emberek. . . HIBAFORRÁS — Emiatt nem működött a karburátor, uram. NAGYZÁSI HÓBORT Iszákos monológ Nős ember vagyok, kérem szeretettel, és emiatt feleségem is van. A Linka. Tetszenek ismerni? Olyan apró kis cinege aszszony, akkora nagy szájjal, hogy ha bekapja az Eiffel tornyot, nyugodtan elfér még mellette az Appenini hegyvonulat, a Kasztokkal. Aszongya nekem a Linka a minap, hogy mostantól fogva józan életet fogunk élni Mivelhogy ő eddg se ivott, rögtön tudtam, hogy az én nevemben tette a fölajánlást. Azonnal menjek le a pincébe, mondta, ott van tizennyolc üveg pálinka, amit jobb napokra tettem magamnak félre, öntsem ki a lefolyóba, különben majd meglátom, hogy olyan lesz, amilyent még nem láttam. No, mondom magamnak, ha a Linka aszongya, hogy kiönteni, akkor pá neked, pálinka. Lementem hát a pincébe, hogy teljesítsem ezt a természetellenes kívánságot. Kihúztam az elfő üvegből a dugót és leöntöttem a pálinkát a lefolyóba, kivéve egy poháral, amit előzőleg teletöltöttem és megittam. Utána kihúztam a dugót a második üvegből. Abból is kiöntöttem a pálinkát a lefolyóba, egy pohár kivételével, mert azt magamba öntöttem. Következett a harmadik üveg. Kihúztam a dugóját és a bonnelévő pálinkát leöntettem a lefolyóba, amit kiittam. Utána felemeltem a negyedik dugót, kihúztam belőle az üveget, amit beleöntöttem a pohárba. Ezután megragadtam az ötödik üveget, kiittam belőle a lefolyót, a poharat pedig beleöntöttem az üvegbe. A következő üvegből kihúztam a lefolyót és beleöntöttem a dugót az üvegbe. Aztán kihúztam a poharat a következő dugóból, leittam belőle eg , lefolyónyit és a dugót beleöntöttem az üveges pohárba. Utána kihúztam a leöntést, beleittam a dugóba és az egészet lefolyattam az üvegbe. Amikor éppen az utolsó po - harat dugóztam az üvegbe, megjelent az összes feleségem és mind kiabálni kezdett, hogy részeges disznó vagyok, akire azt se lehet rábízni, hogy kihúzza a bedugott pálinkát a lefolyó üvegből. Nem sokat teketóriáztam velük, egyik kezemmel megfogtam az egyik asszonyt, a másikkal a másodikat, a harmadikkal a harmadikat és... kaptam tőlük két akkora pofont, hogy az összes dugó kiesett a lefolyóból és az egész pohár kifolyt az üvegből... ÁRON BÁ’ MEG A VILÁGOSSÁG Nvugságos csöndes éj zaka van. Békák brekegnek a távolban, különben levél se rezdül. Áron bá’ szuszogva fekszik az ágyon és ahogy fordul, egyszerre csak felriad valami neszre. Felül, aztán belefigyel a sötétbe. Odakint valaki jár, aziránvban semmi kétség. Nosza, kászálódik már ki az ágyból és menetközben megkapja a görcsös botot, ami ott támasztja a konyha sarkát. Kikémlel a nyitott ajtóból a sötétbe. Hát a kerítés mellett árnyék mozog, kezében lámpással. — Hé, te... — kiáltja Áron — Ki vagy te? — Csöndesebben, Áron bá’ — hallszik a felelet — Én vagyok, a Gazsi... — Gazsi? A Tüsszög Tóth Samu fia? — Én vónék. Kimegy erre Áron a kertbe, közelebb a fényhez, de azért markolja a botot erősen. Hát, ami igaz, az igaz, a lámpás fényénél látja, hogy bizony, ez a Gazsi legény. — Mit keresel te ilyentájt mifelénk? — kérdi Áron. — A,.. a ... Marisnak udvarolok itten a szomszédban... oszt eltévesztettem az utat — ismeri be zavartan Gazsi. Áron elmosolyodik. Huncutság mindig tetszik neki, annyi bizonyos. — Hát menj cs^k Is‘en hirivel, fiam — mondja kegyesen — de mondd meg elébb, hogy mi a nehézségnek cipelsz magaddal ilyen útra lámpást? Amikor én Örzse nénédnek kurizáltam, nem vittem én lámpást magammal... — Hát... — mondja Gazsi és féllába már kint is van a kertből — ami aztat illeti, csak rá kell nézni Örzse nénire, aztán el is hiszi az ember... És mielőtt Áron megemelhetné a görcsös botot, már árkonbokron is túl van...
