Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-05-10 / 9. szám

Fakutya 3. MIT IGYANAK AZ OTTHONIAK? Alábbi írást a Budapesten megjelenő „Népszabadság“ című napilapból véltük a . Ne tessék könnyelműen, első hallásra szamárságnak, vagy képtelenségnek minősíteni azt, amit most mondani fogok, azt se tessék hinni, hogy tréfálni akarok, vagy az a célom, hogy feltűnést keltsek. Komolyan és kellő megfontoltság alapján ve­tem fel: mi lenne, ha vizet in­nánk? Vé, mint Vilmos, I, mint Ilona, Zé, mint Zoltán. Víz. Hákettő-ó. Az az átlátszó, szín­telen és szagtalan folyadék, ami­vel régebben eredményesen csil­lapítottuk szomjunkat, tetszik emlékezni rá? Azért hozakodom elő ezzel az ötlettel, mert gondjaink vannak. Már most, kora tavasszal gond­jaink vannak, hogy mit igyunk majd, ha meleg lesz. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, s mindezen felül kevés. Szőlőter­mésünk nem volt kedvező, sör­gyáraink kapacitása nem győzi az emelkedő igényeket. A szil­­vórium és a konyak nem oltja a szomjat. Más folyadékok, mint például a spiritusz, a benzin, a kence, satöbbi, emberi fogyasz­tásra alkalmatlan. Maradnának a gyümölcsszöipök. De velük is baj kezd lenni. Nem ér ez en­gem váratlanul. Amikor a ször­pök propagandája kezdetét vet­te, mondtam is a barátaimnak: meglátjátok, megisszuk a ször­pöket és azután majd nézhetünk. S íme, mit olvasok az újságban? Hogy nyárra nyolc millió palack szörpöt ígér a szörpipar. Ezt mint megnyugtató hírt közli, ho­lott ez nem megnyugtató, még akkor sem az, ha csakugyan nyolc millió palackot hoz for­galomba. Kis nép vagyunk, de sokat tudunk inni. Nyolc millió palack különben sem sok a nyári szezonra. Még egy palack sem jut minden ma­gyarnak. Egész nyárra. Ki tud beosztani egy palack Almuskát júniustól szeptemberig? Ezen a problémán rágódva ju­tott eszembe a víz. Csakugyan: mi lenne, ha vizet innánk? A víz nem öl és nem butít. Egészséges, olcsó, üdítő. Az emberiség a vi­zet már nagyon régen ismeri és becsüli... ... A vizet nézetem szerint ér­demes lenne újra divatba hozni. Megfelelő propagandával bizo­nyára sikerülne. Hirdessük a vi­zet plakátokon, röpcédulán, új­ságban, moziban. Én magam szí­vesen vállalok egy rádióelőadást a vízivás előnyeiről. Hogy érdekeltté tegyük a ven­déglátóipart, ne adjuk a vizet ingyen. Árusítsuk formás palac­kokban, színes címkével. Csak vigyázzunk: ne legyen drága, mert akkor annyira divatba jön, hogy a Káposztásmegyeri Víz­művek kapacitása nem győzi, a Duna kiapad, s rátérhetünk a sa­­vanyúcukorra. Csak legyen belőle elég! Tahi László * A Fakutya vakkantása: Hemé'em, az illetékesek nem olvasták Tahi László cikkét. Mert, ha igen, ak­kor a nyári vízhiányért majd öt fogják felelőssé tenni. Es örülhet, ha önkritikával megússza és ir egy cikket amelyben lebeszéli az em­bereket a vízivásról és helyette ki­hirdeti az új jelszót: „Oltsuk szom­junkat Lenin összes műveivel!“ Mert abból aztán gyártanak oda­haza eleget. ELŐKELŐ ÉTTEREM Házastársi perpatvar A férj összeveszett a feleségé­ve] és haraggal rohant el hazái­ról. A hivatalban azonban meg­bánta viselkedését és késő délu­tán felhívta az asszonyt telefo-KAVARODASI MANIA — Újabb idegtépő találós történetünk — Béla, Henrik János, Sándor, Róbert, és Mihály valamennyien egy városból valók, de iskoláikat más-más helyen végezték. Az egyik Tokajban, a másik újpesten, a harmadik Püspökladányban, Cse­pelen, Dorogon és Pécsett. Mind a hat fiúnak van egy-egy szívszerel­me. Rózsa János mennyasszonya. Ka­rol a Sándorhoz tartozik. Dorottya Mihállyal jár. Juliska Béla szerel­me. Sári vőlegénye Hóhért és vé­gül Nelli álmainak lovagja Henrik. Karola sosem állna szóba egy olyan fiúval, aki Csepelen járt is­kolába. Dorottya számára elképzel­hetetlen egy fiú, aki Dorogon vég­zett. Sári utálja azokat, akiknek bármi közük is volt Tokajhoz. Viszont Nelli mindig különös von­zalommal viseltetett azok irányá­ban, akik Püspökladányból érkez­tek. Juliska még nem tudott dönte­ni kit szeret jobban: azt, aki Új­pesten járt iskolába, vagy azt, aki Dorogot boldogította. Hozzátartozik még a történethez, hogy Sándor ismeri ugyan Sárit, de nem jár vele, János egy nagy ,,Ü" betűt visel a kabátja hajtóká­ján és Róbert foglalkozására néz­ve marós. Ezekből az adatokból, minden olvasónk kitalálhatja, hogy melyik fiú melyik iskolába járt. De, ha még se menne a dolog, akkor csak át kell fordítani lapunk 10. oldalá­ra és mi eláruljuk a titkot. non, mintha mi sem történt vol­na közöttük. — Halló, Jutkám... Mi új­ság? — Semmi! — hangzott a mo­gorva válasz. — Mit főzöl vacsorára? — fu­­volázott tovább a férj. — Ciánkálit! — vetette oda az asszony. — Úgy? — gurult méregbe is­mét a férj — Csak egy adaggal csinálj, mert nem jövök haza va­csorázni. .. MAGAS POSZT VÁR A FIÚRA! A bolgár párt egyik vezetője rendkívül büszke arra, hogy mi­lyen okos fia van. A gyerek hét éves és, természetesen, iskolába jár. Egy alkalommal megláto­gatja őket a bolgár párt főtitká­ra és ebből az alkalomból a büszke apa produkáltatni akar­ja a gyereket. LEGÚJABB PESTI A szeminárium vezető beleesik a Dunába. — Segítség... Segítség !! — kiabálja kétségbeesetten. A parton megáll egy járókelő és visszakiált neki: — Oroszul tud? — Tudok! — hangzik a két­ségbeesett válasz. — No, látja, — mondja erre a partonálló — Inkább úszni ta­nult volna meg! Mondd el, fiam-elvtárs a főtitkár-elvtársnak, hogy mit ta­nultok az iskolában. — mondja a gyereknek. Az néhány percig mulyán néz maga elé, aztán mély, vontatott hangon megszólal: — Mink az ABC-t tanuljuk. — Nagyszerű! — mondja elé­gedetten a papa — És meg tu­dod mondani, hogy mi az első betű a mi élenjáró ABC-nkben? A gyerek megint gondolko­dik néhány percig, aztán azt mondja: — A mi élenjáró ABC-nkben az első betű az A. betű. — Nagyszerű gyerek vagy. fiam-elvtárs. — lelkendezik az apa. — És mi jön az A betű után? — Az A betű után? — mered rá a gyerek. — Az A betű után jön... a többi betű...

Next

/
Thumbnails
Contents