Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-04-10 / 7. szám
4. Fakutya MEGFOGADTA A TANÁCSOT SZOVJET TELEVÍZIÓ — Legjobb a SUDSKI mosópor, ezt vegyék az elvtársak, meri különben. .. !!! VÉRFAGYASZTÓ CSALAFINTA TÖRTÉNETEK ÖTNAPOS PÁRBESZÉD KIS KIRÁNDULÁS. . . Egy svájci óragyáros csinos, szőke leányának udvarol egy tehetséges, pedáns és szorgalmas fiatal színész. A fiatal pár verőfényes nyári vasárnap reggelen kirándulást tesz a távoli hegyekbe. Hegymászás közben messzire kalandoztak, eltévedtek, majd egymást is elvesztették. Pontosan déli 12 órakor a fiatalember megcsúszott egy kisebb szakadéknál és beleesett. Noha semmi komolyabb sérülést nem szenvedett, oly szerencsétlenül esett, hogy elájult. Amikor magához tért, a Nap állásából látta, hogy dél lehet (karórája a zuhanásnál összetörött), sőt röviddel ezután megdöbbenve észlelte azt is, hogy már hétfő van. Fogas kérdés elé állítjuk az olvasót: miből állapította meg másodperceken belül fiatal színészünk, hogy második napja fekszik a szakadékban? PESTEN TÖRTÉNT Csetneki Budán lakott, egy kétemeletes ház első emeletén. Autóbuszon szokott hazajárni. Egyik napon hazatelefonált a feleségének és bejelentette, hogy bemegy az adóhivatalba, ahol rövid ideig tartó, de sürgős ügyet kell elintéznie. Öt percet töltök ott, és onnan 20 perc alatt otthon vagyok. — Siess, Jenő — szólt szigorúan az asszony — mert pontosan kettőre itt lesz Kálmán bácsi, és ismered őt, halálosan megsértődik, ha nem vagy itthon, amikor megérkezik. Csetneki, a mintaférj, megígérte a pontos érkezést, s a feleség az erkélyről leste félkettő körül a ház előtti autóbuszmegállót. Jött is két-három busz, de a férje nélkül. Egyszerre taxi áll meg a ház előtt és a férj ugrott ki belőle. Mi lehetett az oka, hegy a mindig szolid és takarékos C.etneki taxin jött autóbusz helyett? — Most legyen ügyes, Éviké! Mondjon nekem öt ereilen napot. — Nem értem, Pista. Legyen szives, ismételje meg. — Kérem, nagyon szívesen. Tessék a hét egymásután következő 5 napját felsorolni ,,r“ betű nélkül. — Bevallom, nem tudom. De majd az olvasó. . . Nos, ki tudja? (Türelmeden olvasók lapozzanak át a 8. oldalra.) SZELLÖS ASZTAL CSERNUS ÁKOS HÓ -RUKK — Tiroli tájszótár — Ródli: Fából és gurtniból összerakott szerkezet, amely arra szolgál, hogy jólsikerült merényleteket kövessenek el vele az emberi járás és általában az évezredek folyamán keservesen kiharcolt emberi egyensúly ellen. Ródlizni és jódlizni egyszerre nem tanácsos. Hó: Többféle hó van: jó-hó, jéghó, porhó és hahó. A jó hóban könnyen lehet fékezni, nem friss, de még nem is olvad, egyszóval jó hó. Arról lehet megismerni, hogy nem akad alapjában soha vele dolgunk. A jéghó: Isten őrizzen mindenkit tőle, kijegesedett a napsugaraktól, s csak azok síelnek rajta, akik futnak a pénzük után: eljöttek két hétre Tirolba, és mindenáron síelni akarnak, mégha össze is törik magukat. A porhó frissen esett, nem lehet fékezni benne, ezért az ember állandóan orra bukik, nyakig benne ül, s így kiált segítségért: hahó! Csonttörés: kedvezőtlenül befolyásolja a téli sportokat, mert eltörött csonttal úgyszólván lehetetlen síelni, korcsolyázni. Hónapokig gipszben kell lenni és csak ha már összeforrt a csont, akkor lehet újra kezdeni eltörni. Dunyha: Ausztria az egyetlen hely a szabad világban, ahol a dunyhával újra összetalálkoztam. Utoljára 1952-ben aludtam dunyha alatt Kiskundorozsmán. Előnye: nincs. Hátránya: a toll mindig „utazik“, és mindig éppen oda, ahova nem kéne. Érzékény részeim tehát állandóan tolltalanul éjszakáznak. A legokosabb, ha mozdulatlanul alszunk alatta, mint egy múmia. Hosszú és magányos tiroli éjszakáinkon, amikor a nap folyamán látott összes szűkén domborodó női sínadrág képe újra és újra elfut az ember lelki szeme előtt, a dunyha melege semmit, de igazán semmit nem helyettesít. Világháború, nmzetiségi ellentétek: Ha későn jövünk haza, hat pohár jó kis nyolcvanszázalékos rumtól ázottan, nem is egészen zajtalanul, a kvártélyos, — öreg osztrák paraszt — érdekes módon állandóan feljön ajtónk elé hálósapkában és, mivel mi Párisból érkeztünk, szóváteszi a franciák és a németek közti ellentéteket. Eszerint a franciák zajos disznók, s mikor ezen rettentően nagyokat röhögünk, még megkockáztatja azt is, hogy mindet ki kellett volna irtani a világháború alatt. Si: Két lapos deszka. Az orr ügyesen felkunkorítva, hogy jobban lehessen mindenfajta lejtőkön lesiklani. A lejtő tetején, lezuhanás előtt rendszerint megkérdem magamtól: miért kell nekem itt lerohannom? És egyáltalán: minek kellett nekem ide feljönnöm? A síelés történetében valamennyi törés és bukás nélküli lesikálás, véleményem szerint, pusztán a véletlen játéka volt. És az, hogy az emberek nagy százaléka épségben ér le a völgybe, csupán csak a statisztika csodája. Viszont egy sítanárnak az a megállapítása, hogy bizonyos idő és gyakorlat után a sítalpak végtagjainkká válnak, teljesen fedi az igazságot. Erre mi sem jobb példa, mint az, hogy amikor esünk, ember legyen a sítalpán, aki meg tudja mondani, hogy a gomolyagban melyik a sí, melyik az ember saját lába, keze, botja és melyik azé az illetőé, akit estében magával sodort.
