Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-03-10 / 5. szám
12. Fakutya SZEGÉNY, SZEGÉNY TIGRIS Emberek, szomorkodjatok! Tépjétek meg ruháitokat, persze ne az ünneplőt, mert azért kár lenne. Hullassatok könnyeket: lelőttek egy szegény, védtelen tigrist. Méghozzá, nem szemtől - szembe, úgy, hogy egyenlő fegyverekkel lett volna módja küzdeni, hanem védett vadászállásból, puskával. Hol az igazság ebben az elkorcsosult világban? Hol vannak az emberi jogok tételes törvényei, amelyekhez joga van minden védtelen tigrisnek? Tiltakozzunk a tigrisek jogtalan elejtése ellen! Igazságot a vadállatoknak! Ne gondolják, kedves olvasóim, hogy megzavarodott fejemben a „fagyvelő“. Anglia királynőjének férje, Fülöp herceg indiai kőrútjuk során elejtett egy két és félméter hosszú tigrist. Ezen a tényen bőszült fel ennyire az angol sajtó egyrésze, élen a Daily Mirror című lappal amely öles plakát betűkkel fejezte ki részvétét a tigris elhunyta miatt. Még napokkal a vadászat után is felháborodottan tiltakozott a vadállat „meggyilkolása” ellen. Nagy kár, hogy a tigriseknek, '«idomásom szerint, nincsen napilapjuk. Ha lenne, akkor ez a Daily Tiger című lap bizonyosan első oldalon tiltakozna az ellen, hogy Alzsirban, Kongóban, Rhodéziában, Nyasszában, Abesszíniában, a Szovjetúnióban, Magyarországon, Kubában... és még hány helyen védtelen emberek ezreit ölik le, börtönzik be, tartják koncentrációs táborokban, anélkül, hogy egyenlő fegyverekkel lenne módjuk küzdeni mindezek ellen. FAKUTYA aki bár kutya, de mégsem vállal szolidaritást vadállatokkal. CSAK KIS CSUKLÁS Egy autó megáll egy patika előtt. Kiugrik belőle egy férfi, besiet a patikába és odafordul a gyógyszerészhez: — Tud valamit adni csuklás ellen? A gyógyszerész erre felugrik a levegőbe és teljes erővel összecsapja két tenyerét a férfi arca előtt. — Remélem most már nem csuklik? — kérdi ezután mosolyogva. — Én nem. — feleli a férfi szenvtelenül — de a feleségem a kocsiban még csuklik... MAI MESE — ... aztán kifizették az összes bútor, televízió, ház és autórészle'et és boldogan éltek, míg meg nem haltak. . . Torontoi humorhalászunktól: GONDOLAT-MAZSOLÁK Egyedüli könönbség a hisztéria és a história közöt — a helyesírásban rejlik... * Most már azt állítja a tudomány, hogy 15 évvel tovább élünk, mint a nagyapáink... Csak azt nem mondják meg, hogy MIÉRT? * Az, aki utoijára nevet, lehet, hogy jót nevet; de az is lehet, hogy lassan kapcsol... * Miért nem hagyja a rendőrség a betörőket addig dolgozni, amíg gazdagok lesznek és akkor úgyis abbahagyják? ... * Újsághír: „Bili Brown vett egy tehenet és ezentúl ellátja szomszédait friss tejjel és tojással...“ Új modelű tehén lehet... * Egy közlegény emlékirataiból: „Egy hadipuska 5.46 kilót nyom. Ha azonban már több kilométert vitte az ember, akkor a tizedespont kiesik belőle... “ Palotta (Emhecht) Miklós Dehogy zavarsz. . . Már fél s íja itt ülök a készüléknél és várom, hogy hívsz. ,. { ANGOL MŰTÉT — Abbahagyni! Kész a tea! ÚJÚJÚJ PESTI 1. Két aranyhal beszélget — Nem tudod, hogy ma mennyi az aranyhal grammja? 2. Két autó találkozik- No és mit mondott a szerelő? Meg tud javítani?- Csak annyit mondott, hogy kár a benzinért. 3. Két sündisznó veszekszik Sünjön ki a szemed! 4. Két selyemhernyó a napon — Miért nem hozta ki a feleségét is sütkérezni? — Ő szeret odahaza begubózni. A LÁTSZAT A látszat gyakr n kínos helyzeteket produkál. Valamelyik nap autóbuszon utiztam. Meglehetősen borús idő volt és amikor leszállni készültem, felemeltem az üléshez támasztott esernyőmet. Ebben a pillanatban a me.lettem ölő, szikár, egyenestartású nő rámszólt: — Kérem, ez az én ernyőm. Valóban, ahogy mondta, rögtön láttam, hogy nem az én ernyőm és azonkívül nyomban eszembejutott, hogy nem is hoztam ernyőt magammal. Zavartan makogtam valamit és leszálltam a buszról. A kL incidens azonban eszembejuttatta, hogy milyen kopott és ócska az ernyőm és ezenkívül a fiamnak és a férjemnek is kellene már új ernyőt venni. Nem sokat teketóriáztam, bementem a legközelebbi árúházba és vettem három ernyőt. Dolgom volt még több helyen, azután egy barátnőmmel ebéieltem, úgy, hogy elég késő délután szálltam ismét buszra, hofiy hazamenjek. Alig helyezkedem el az ülésen, érzem, hogy valaki néz. Odapillantok a szemközti ülésre... Reggeli útitársam, a szikár hölgy ült ott és merően nézett. Amikor észrevette, hogy mégis merem, kissé lebifgyesztette ajkát és a kezemben tartott esernyőkre mutatva, így szólt: — Amint látom... egész eredményes napja volt. Z. BREZNAY LILIAN (New York)