Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-15 / 4. szám
10. Fakutya FRANCIA MISTINGUETTE Mistinguette már túl járt a hetvenen, amikor Carlo Rim, a neves rendező felkérte: vállaljon szerepet készülő filmjében. A történet vázlata a következő: egy idős filmcsillag pártfogásába vesz egy tizennyolcéves kislányt és hozzásegíti, hogy ugyanolyan nagy sztárrá legyen, mint amilyen ő volt, — Rendben van, — felelte Mistinguette, — elvállalom. De tudni szeretném, ki játssza az öregaszszonyt? . .. MAUROIS André Maurois, a híres író mondotta: — Nem elég, ha valaki szellemes; elég szellemesnek is kell lennie ahhoz, hogy megtartóztassa magát: ne legyen túlszellemes. . . CHARRIER Brigitte Bardot nem túlságosan szerencsés férjétől, Jaques Charrier-től származik az alábbi mondás: — A házasság olyan művészet, amikor is az ember megkísérli, hogy olyan boldog legyen kettesben, mint amilyen — egyedül lehetne. . . ACHARD Marcel Achard-t, a nagysikerű színműírót, a Francia Akadémia tagját egy ízben az írói mesterség felől faggatták. íme, a válasz: — Az író pályafutása olyan, mint egy lenge leányé. Az ember elő-SALÁTA | szőr a saját gyönyörűségéért ír. [ Azután a mások gyönyörűségéért. , > Végül pedig a pénzért. .. ' ÓÉVAL I, Jaques Dévai, a „Tovaris“, és 1 annyi más világhírű színdarab j írója mondotta egylzben: , — Mikor azt hallom, hogy az 1 emberek a „Nagy Szereleméről | szónokolnak, mindig az az orvos ,> jut az eszembe, aki egy „szép“ tü- 1 dőcsúcshurutról beszél. . . MONTHERLANT > Henry de Montherlant, a nagy ' regény- és drámaíró mondotta: i — A türelem nem egyéb, mint 1 hogy gondosan elrejtjük a türel- 11 metlenségünket. .._ ', GUITRY i Sacha Guitry mondotta: 1 — Vannak férfiak, akik azt kapták, amit megérdemeltek. A töb- > biek — agglegények... (1 VOLTAIRE l Voltaire jegyezte meg egy fiatal- f embernek, aki nagy lelkesen me- X sélte, hogy orvosnak készül: o — Egyszóval, kedves barátom, ’ egy életen át azzal akar foglalkoz- ,, ni, hogy bizonyos kábítószereket, ,i amelyeket alig-alig ismer, bekény- 1 szerítsen különböző emberi testek- , be, amelyeket nem ismer egyálta- i Ián?! 1 MENDES-FRANCE | Mendes-France-ot miniszterelnök > A viccirodalom klasszikusaiból Kultúrális delegáció érkezik a Szovjetunióból Magyaroiszágra, A delegáció tagjai között van ai moszkvai álFami állatkert igazgatója is, akit a magyar állatkert igazgatója kalauzol körül. — Ez milyen állat? — áll meg az oroszlán — ketrec előtt a szovjet igazgató. — Oroszlán —< feleli a magyar, kissé megdöbbenve. — Ez oroszlán? — húzza fel szemöldökét az orosz — Nálunk a macskák ekkorák, nem az oroszlánok. Továbbmennek és a zsiráf ketrece elé érnek. — Ez mi? — hangzik fel újból a kérdés. — Ez a zsiráfunk — feleli a magyar igazgató. — Ez* zsiráf? Nálunk a törpe ponik ekkorák, nem a zsiráfok. Ez így megy ketrecről, ketrecre az orosz mindent lefitymál. Végül elérkeznek a tengeri teknősbékákhoz. A kerítés mcTett pihen egy óriási példány, teknő je legalább egy méter átmérőjű. — Ez mi? — kérdi a szovjet igazgató. — Ez? — mondja a magyar, csak úgy odavetve. — Ez egy magyar katicabogár, de még nincs egészen kifejlődve... (Beküldte: L. J. London) Montreali humortudósítónk írja: EGY CSOKOR DERC A TÁVOLSÁG Egy régi-amerikás magyar hazalátogat szülőföldjére. Persze, kérdezgetik, erről, meg arról, ő pedig rengeteget mesél a távoli, hatalmas országról. Hogy érzékeltesse a nagy távolságokat, a következőket mondja: — Képzeljétek el, az ember felkorában megkérdezték, mi a véleménye egy Dupont nevű képviselőről? — Dupont, — hangzott a válasz, — a legszerényebb ember, akit valaha is láttam. És minden oka megvan rá, hogy az legyen... ROBESPIERRE Sírverseket írni nemcsak a magyar írók között volt elterjedt játék. A francia forradalom idején Robespierre-ről a következő sírverset fabrikálták: „Ne sírj, halandó, amiért halott vagyok. Ha én még élnék, — te lennél már halott.“ THIERS Tévedés volna azt hinni, hogy az emberevést csak a XX. század politikai áramlatai hozták divatba. Thiers, a történetíró jegyezte fel, hogy az 1870-es francia kommün idején meghívást kapott egy irodalmi vacsorára; a meghívó szövege így végződött: „Burzsujokat fogunk enni!“ — Én mindenesetre otthonmaradtam, — fűzte hozzá Thiers. — Nem voltam egészen biztos, hogy vendégnek, vagy — ételnek hívtak-e meg?! CLEMENCEAU Clemenceau, az első világháború híres miniszterelnöke mondotta: — Tulajdonképpen csak a gazembereknek kellene szobrot emelni. A becsületes emberek akkor legalább messziről látnák: kiket kell kikerülniök.. . legsürgősebben !! I száll Amerikában a vonatra és több éjjelen és nappalon át utazik és még a fele országot sem utazta át. Mire valaki megszólal: — Érdekes. . . Nálunk is ugyanez a baj a vonatközlekedéssel. . . MEGMONDOM A JÖVŐJÉT. . . Régi kínai szokás szerint, az úgynevezett jövendő-mondó cédulákat nem fehér egér, vagy papagáj húzza ki, hanem belesütik egy pogácsaszerű süteménybe és mindenki a neki juttatott süteményből tudja meg sorsát. Erről a szokásról az egyik kínai vendéglőben szereztem tudomást. Az étkezés végén elémtet ek Egy tál süteményt és megmagyarázták, miről van szó. Természetesen gyorsan kivettem egyet és izgalomtól remegő kézzel törtem fel a pogácsát. A bennetalált cédulán a következő jóslat állt: „ön rövidesen találkozni fog egy gyönyörű hölggyel, ön pénzt fog adni ennek a hölgynek... ö a pénztárosnőnk.“ MAKACS FELESÉG Barátommal beszélgettünk a házasságról. Kis tűnődés után azt mondta: — Tudod, az én feleségem nagyszerű asszony, csak az a baj, hogy nem tudja mit akar és addig nincs megelégedve, amíg meg nem kapja... GAM. A BANKIGAZGATÓNÁL — Bankkölcsönt... de a lehető
