Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-15 / 4. szám
aiiiio.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiMiiiniiiiaiiiiaiiiiiiuir 8. Fakutya A humorista álma A humorista befejezte krokiját, aztán lefeküdt. Alig hunyta le szemét, a sötét szoba hirtelen megvilágosodott. Riadtan ült fel. A szobában több, ismerős alak mozgott. — Kicsodák maguk? — kérdezte a humorista, de hangja elhalt, mert az alakok ágyához kö-Az ember (csatakos esőben megy a patika felé, közben morfondíroz): „Pocsék idő. Ezek a folytonos atomkisérletek teljesen átalakították az időjárást. Nem csoda, hogy ilyen időben mindenki tele van influenzával. Még szerencse, hogy eddig megúsztam. Most veszek aszpirint, azt mondta a Gyula, hogy ha az ember naponta háromszor bevesz két-kót tablettát, mielőtt a nátha kitörne rajta, akkor nem is fog kitörni. És az Ilka ajánlott valami újfajta szörpöt, állítólag tiszta Cé vitamin, ami az influenza baktériumok legnagyobb ellensége. És veszek valami mentholos torokfertőtlenítőt is, reggel, mintha kapart volna egy kicsit a torkom, persze, lehet, hogy a sok cigarettától van, de ami biztos, az biztos. Ebben az évben el fogom iiiiiiiiimtiiiiiiimiiiiii mii min mii un min in inn iiiiiiiiu mi; ii> TÁRSASÁGBELI ÚRIASSZONY 1 HÁZASSÁGOKAT ELŐSEGÍT I LEVELEZÉS ÚTJÁN I Érdeklődés „L.B.M.“ jeligére | a londoni főkiadóba. § iimiimiimiimiimiimiimiimiiiiuimiimiimiimiimiiiiiiii i zeledtek és az elsőben felismerte Karinthy Frigyest. Mögötte Kosztolányi Dezső állt, magas inggallérral, oldaltfésült hajjal, ahogy legtöbb fényképéről emlékezett rá. Mellette magas, vörösesarcú, őszhajú férfi magaslott. Krúdy Gyula, igen, semmi kétség, Krúdy Gyula... A szálfamagas író melkerülni az influenzát, majd én megmutatom“. A bacillus (ott ül a garatmandula egyik csücskében, gúnyos mosollyal olvas az ember gondolataiban s közben ezt morogja): „Hülye! Azt hiszi, hogy ő most feltalálta a spanyolviaszkot. Rohan a patikába, aszpirinért. Már alig várom, hogy a szervezet kapjon egy kis aszpirint. Jól megtámadja a gyomorfalat, elveszi az étvágyát, kevesebbet eszik, jobban leromlik. Aztán közben jön az a Cé vitamin-szörp, amit kölyökkorom óta imádok. Ügy berúgok tőle, mint annak a rendje és azonnal elkezdek szaporodni, hejretyutyutyu. . . Az a mentholos toroköblögető meg egyenesen a kedvencem, ügy felfrissít a menthol, hogy legalább tíz ilyen nyamvadt alakkal tudok majd végezni. Szerencse, hogy az emberek ennyire ostobák. Ha otthon maradt volna, ahelyett, hogy ebben a csatakos időben influenza elleni szerekért rohan a patikába, már rég elpusztultam volna. Ha szerencsém van, akkor a patikus ajánl neki még valami szirupos köhögéselleni szert is, ami mindennél jobb nekem. Ha azt is beveszi, olyan kéthetes influenzát szállítok neki, hogy kétfelé fog állni tőle a tüdőcsúcsa“. (Erdős) lett alacsony, cvikkeres emberke imbolygott. Régiesszabású redingot volt rajta, cvikkerén megcsillant a lámpafény. — Látom, nem ismer meg, — mondta kedvesen halk hangon — Pedig sokszor találkoztunk. Nevem Csehov. Persze, persze, Csehov, gondolta a humorista és nem tudta, mit illik ilyenkor mondani. Csehov mögött bozontos üstökével Mark Twain állt. Egyik karjával egy zömök, nagy hasú férfire támaszkodott, akinek mellényét elborította a pipahamú. Ez Mikszáth Kálmán, futott át a humorista agyán a gondolat. — Nem csodálkozik, hogy itt vagyunk? — szólalt meg Karinthy Frigyes és leült az ágy szélére. —- Hát.. őszintén szólva... — kezdte a humorista, de Karinthy közbevágott: — Engedje meg, hogy üdvözöljük abból az alkalomból, hogy életében először őszintén akar szólani. Higyje el, számunkra nagy öröm ez ugyanis, egy kínos, de feletébb nélkülözhetetlen kötelességet jöttünk teljesíteni. Hamiskásan nézett a többiekre, akik félkörben álltak a humorista ágya körül: Mikszáth nagyot bólintott busa fejével és mély, dörmögő hangon mondta: — Vagy ahogyan szegény megboldogult Beöthy Algernon mondaná. .. „Jobban tenné az úr, ha elkészítené magát ama legroszszabb eseményekre, ugyám!“ A humorista tehetetlenül nézett hol egyikre, hol másikra. Kosztolányi arcán látszott, hogy a költő tulajdonképpen nincs is itt, valahol az ég kékjében járnak gondolatai, a hajnali részegség mámorító tejútjain. Csehov cvikkere fényesen csillant és a halk hang újra megszólalt, mintegy megerősítve Mikszáth szavait: — így bizony, bátyuskám! Mark Twain valami kis néger dal'amot fütyörészett, amit Huckleberry Finntől lesett el, valahol egy tutajon, a Missisippi hullámain. Krúdy félkarral az ágytámlának dőlt és zengő hangon mondta: — Mint akkoriban, a Régi Zenélőórában, ahol a marhafelsálhoz újjnyi szélességben adták a metélő hagymát és a rác korcsmárosné fehérített ingmellébe jófajta férfitekintetek meredtek sóvár vággyal, olymódon érzem magam ebben a lebujbán. Siessél már, Frici a mondókáddal, darab időm van csak még idelent! — Merő sietség vagyok, Gyulám, oly merő, mint a kanál, amellyel a te húslevesedet merik — vágta rá Karinthy és ismét a humoristára nézett, aki sárga-kék csikós pizsamában, borzasán ült az ágyban. — Egyszóval, arról van szó, kedves kollegám, — mondta Karinthy — hogy a könyveinkért jöttünk. — A ... könyveikért? — meredt rá a humorista. — Igen. Évek óta figyeljük magát, barátom, valahányszor krokit, humoreszket kell írnia, valamelyik lap részére, mindig odamegy könyvespolcához, leemel egy Karinthyt, Kosztolányit, Mark Twaint, Csehovot, Krúdyt, vagy Mikszátot... belelapoz, beleolvas. . . aztán megszületik a „maga“ új krokija, ön, barátom az emberek feledékenységére épít és egyszerűen belőlünk él. Hát ennek vége. Ha költő lenne, azt mondanám, álljon mostantól fogva a saját verslábaira. De mivel humoristának vallja magát, tehát azt mondom: pukkadják meg! Ezzel, mintha csak előre megbeszélt jel lett volna, egyszerre odafutottak a könyvespolcokhoz és mire a humorista mozdulni tudott volna, már üres volt minden polc. Az éjszakai látogatók, hónuk alatt a könyvekkel az ablak felé siettek és nesztelenül kilibbentek az éjszakába. A humorista tágranyitott szemmel nézett utánuk, aztán végig - vetette magát a párnán és keservesen zokogni kezdett. Arra ébredt, hogy kedves kis felesége keltegeti. — Olyan nyugtalanul aludtál, szivem, hogy... —• kezdte az asszony, de a humorista lerúgta magáról a takarót és a könyvespolchoz rohant. A könyvek példás rendben sorakoztak egymás mellett: Karinthy, Krúdy, Kosztolányi, Mark Twain, Mikszáth. Csehov... Egy sem hiányzott. A humorista melléből mély, felszabadult sóhaj tört fel. Hála az égnek, csak álom volt az egész. Továbbra is megmaradhat humoristának. Szikszói Ervin (Becs) RÉSZLET EGY BUDAPESTI DOLGOZATBÓL „A növény a földből táplálkozik és emiatt nő. Régebben magának tellett megkeresnie a táplálékot, de a szovjet tudósok feltalálták a műáa cnnoh LöcTönhotiiilr hoot/ npni fogunk PhP7tli “ /VWVVIV^rtVVVWVVVVrtrtíVVVVrtVWVVVWNVVVWVWVVWVSVWVVVVWVV»