Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-15 / 4. szám
Fakutya 3. Óriás „CSAKSUPA” — Torontoi humorhalászunk legeslegújabb műve — VIZONLÁSATRA MEGFEJTETT MERÉNYLET (Misztérium —• mélységesen mély morállal.) Milyen megengedhetetlen manővereket mernek manapság művelni! Minap megyek morcosán, mogorván, megfellebezhetetlenül mérgesen, megalkuvásmentesen; mikor merénylők minősít- hetetlenül megtámadtak. Mielőtt magamat megvédhettem; mórdályukat mellem magasságában mozgatták. Megpróbáltam minden megtévesztő módszert, mely menekülésre mutathatott. Mértékletes magatartásom mégjobban megmérgesítette megmakacsodott martalócaimat. Mostrnár megtapogatták medvebőrből metszett molytalanított melegítőmet. Mellényzsebemben megtalálták mindenkitől megóvó:t, mesteri módon megcsinált, műszerrel mért miniatűr matricámat. Mit művelhettem? Megadtam magam. . . Mire mind megszöktek motorbiciklijükön. Megkerestem magánnyomozómat, Mindent Megszagoló Mestert. Megvesztegetően megértő mosollyal mutatott maga mellé. Megmagyaráztam, mi módon, mit műveltek. Méla melankóliával markáns megjegyzéseket mart merített mappájának margójára. Majd megszólalt. — Mindent megoldok. Maradjon mostantól magányban. Mindenkit módszeresen megvizsgálok! Mihelyt meglesz matatásom megjegyzésre - méltó morálja; megmutatom magának! Már május mozgolódott melegen, mikor meghívott magához. Megkezdte monológját. — Mostrnár megmondhatom, miért merészelték megfosztani műkincsétől. . . Merényletük mögött mérhetetlen, megoldhatatlan mélységek morajlanak. Mivel megtudtam módszerük megtévesztő műfogásait, már mértékletesen megszagoltam mindent. Megmondhatom most: Mócsing Mór maffiája merészelte magát megtámadni. .. Milyen módon manővereztek. . . ? Mélyen meggondolva — merő misztikum. . . Mindent Megszagoló Mester most magába mélyedt. Messzenyúló múltakban motozott. Morc mélységek mélyültek műszemöldökeinek magasságában. — Most megtudok mindent. .. — mormoltam. Megnézett. — Miért motyog magában... ? Megszégyenültem, magambaszálltam. Mályvakék maszkot mutatott. — Megismeri... ? Megdöbbenve mondtam. — Meg. . . Mócsing Mór. . . ! Merően, mereven mozgatta maskaráját. Mormogott. — Még mindig magyaráznom kell___? — Miért mondja mindezt? — Mivel magam merészelek Mócsing Mór mezében merénykedni... ! — Maga? Mócsing Mór. . . ? — mondtam mulyán, megkékülve. Mézédesen mosolygott. — Megmondta. .. Majd méltóságteljesen menesztett, miután megfizettette — minden megmozdulást magábanfoglaló — magánnyomozói munkálkodását. . Megoldott mindent. . . MÁK MÁTYÁS masszőr & miiezzin. Ez a cím nem sajtóhiba. Szép anyanyelvűnk kedves köszöntését, a „viszontlátásra“ búcsúzást bárki viszonthallhatja ebben a nyakatekert formában, ha bemegy a londoni Florishoz és leül az egyik asztal mellé. Nem kell sokáig várnia, kisvártatva odalép hozzá egy magas, csinos, bronzoshajú kiszolgáló és rendkívül udvariasan megérdeklődi, mit óhajt a vendég. Természetesen angolul beszél, ami érthető, mert angol. Ám, ha felfedezi, hogy a vendég magyar, akkor távozásnál, harsány lelkesedéssel kiabál utána: — Vizonlasatra! Mivel még Budapesten, a Vörösmarty téren szerettem meg a Florist, itt Londonban, a Brewer Street-en is hű maradtam a kosztjához. így történt, hogy megismerkedtem Stazyvel, aki, minden étkezés után, újabb és újabb formában vetette utánam a „viszontlátásrát.“ — Visantozostra! — mondta. — Viszontlátásra! — mondtam én. — Yes.. . viszanlótázra... Volt „vilásrozástra“, volt „visároltrázsra“, „vizsorálátro“, csak éppen a „viszontlátásra“ nem akart sehogysem kikerekedni. Ekkor gondoltam egyet és legközelebbi alkalommal, azt mondtam Stazynek: — Megtanítom egy köszönésre, amit egyformán lehet érkezésnél és távozásnál alkalmazni. Stazy boldog volt. Megtanítottam hát a „szervusz“-ra, ami ugyan kicsit bizalmas üdvözlés, de aki magyar vendég betér ide, az nem fog megharagudni érte. Néhányszor elmondtam az új szót, Stazy szépen utánam mondta és lelkesen jegyezte meg, hogy ez sokkal, de sokkal könnyebb, mint a „visogatoslatogásra.“ Másnap, alig léptem be a zsúfolt étterembe. Stazy felérni ordította a fejét és harsányan kiáltotta felém angolul: — Nem felejtettem ám el a köszönést! És tágranyitott szájjal, csillogó szemmel mondta: — Szergusz! PÁRBESZÉD A RUHÁRÓL — Voltál a szabónál, kisfiam? — Voltam, apu. — És elhoztad a ruhámat? — Nem, apu. —Miért nem, kisfiam? — Mert nem adta ki pénz nélkül, apu. — Nem mondtad neki, hogy te még túl kicsi vagy ahhoz, hogy pénzt bízzanak rád? — De mondtam, apu. — És erre mit mondott a szabó, kisfiam? — Azt, hogy várjak addig, amíg megnövök és akkor jöjjek el újra a pénzzel, apu. MODERN GYEREK — Mi az, kisfiam, te már dohányzói? — Igen. Később úgyis tilos lesz, ha elkezdek iskolába járni.
