Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-25 / 24. szám
Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * ÍRTA: ROBERT MORLAND FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER 24. FOLYTATÁS Órájára néz. Három óra. Délután három óra. Emberemlékezet óta ilyen rosszul nem érezte magát. A Dorinnal való kellemetlen találkozás után, egyenesen hazahajtott. Itt már fejetetején állt minden. Anyja villan« lendülettel adta elő, hogy itt volt a lány apja... és hogy az milyen vadember... és hogy a csekket odavágta... és hogy... és hogy... Megadóan hallgatta, aztán azt mondta: nem érzi jól magát és feljött a szobájába. Lemondta az esti találkozókat, különben is unja Ritát és Emilyt és... Egyszóval, már másnap van, délután három óra... és még mindig itt fekszik a heverőn, pizsamában és nem csinál semmit. „Ejha“, szólalt meg valaki mélyen belülről, „máskor olyan sokat csinálsz, mi?“ Ez igaz. De ehhez senkinek semmi köze. Még neki, sajátmagának sincs beleszólása. Herbert Dalmonte fiának nem kell dolgoznia. Herbert Dalmonte fia milliomosnak született, Herbert Dalmonte... Elmosolyodott, bár igazán nem volt jó kedve. Szegény öreg Herbert! Reggelinél találkoztak. Olyan gyűrött volt az arca, mintha őt is megverte volna az a baromi Dick. Pedig ő csak csókokat kapott. Négyet. Ma esedékes az ötödik. Ebből persze nem lesz semmi. Újra lehunyta szemét, hogy ne lássa a néger kerámia vigyorgó képét. Igenis, nem lesz semmi az ötödik csókból! Ez biztos. A kertben nyolc magándetektív. Négy óriási farkaskutya, akkora fogakkal és szájjal, hogy az ember bizonyosra veheti: mamájuknak titkos kapcsolata volt egy aligátorral. Herbert dolgozószobájában ül, mellette Dorothy. Nem mozdul el mellőle. Csak Martin mehet be hozzájuk, Martinról pedig nehéz elképzelni, hogy Dórin megbízásából megcsókolja Herbertet. Ez különben sem lenne érvényes. Kint, a kerítés körül több újságíró és fotóriporter. Mindegyik azt várja, hegy milyen trükkel fogja megcsókolni Dórin Lakatos ötödször is Herbertet. Mert, hogy meg fogja csókolni, azt biztosra veszik. A reggeli lapok közölték a fogadási arányt: egy a húszhoz fogadták Dorint. Fantasztikus lány, azt meg kell hagyni. Tegnap, amikor Lilian lakásán találkoztak. . . milyen határozott volt, milyen gúnyos. Tudta, pontosan tudta, hogy mi volt a helyzet, de úgy tett, mint aki megzavart egy bizalmas együttlétet, Betsy és köztem... Boszorkány! De csinos... Határozottan csinos. Mint a boszorkányok általában. Tévhit az, hogy a boszorkány hosszúorrú, ősz vénasz - szony, seprőn és rengeteg szemölccsel. A mai kozmetika számára gyerekjáték lenyesni a boszorkányok vasorrát, a szemölcsöket a legújabb Helen Rubinstein vagy Elisabeth Arden készítmények percek alatt eltüntetik, a lelógó ősz fürtöket vörösre, szalmasárgára, vagy akár almazöldre festi a Mit-tudom-én-mi-a-neve hajfesték... És kész a legszebb boszorkány, aki seprő helyett legrosszabb esetben porszívón lovagol és akitől úgy kell óvakodni, mint ettől a Dorintól. Vad harag fogja el. Emiatt a lány miatt felfordult az egész itthoni élet és őt kétszer megverték. Juszt is kidobom a néger szobrot, gondolja Fred és feláll. A nyaka is sajog. Vagy elfeküdte, vagy Dick ökle oda is eljutott. Gondolatai megszakadnak. Kintről mintha kiáltozást hallana. Gyorsan odalép az ablakhoz. Szobája az utcai frontra nyílik, túl a nagy előkerten, látni a fehéren kígyózó utat. Valami felvonulás közeledik. Lent a kertben két detektív áll. A kutyák láncát tartják. Ők is feszülten figyelnek az utca felé. Most már közel a tömeg... Csupa nő. Elől valami táblát hoz egy fiú... mögötte három komorarcú asszony... Nagy ég! Az egyiket felismeri... Mrs. Humprey-Boyd Irwill, valamelyik nőliga elnöknője. Igen, semmi kétség, madárnyakán illeg-billeg lapos feje, ahogy méltóságteljesen igyekszik lépkedni. . . Mi áll a táblán? Kihajol az ablakon. Már el tudja olvasni a betűket: VESSZEN DÓRIN LAKATOSI Közösítsük Ki A Társadalomból A Csókos Vámpírt! ELÉGTÉTELT HERBERT DALMONTENAK. A felvonulás megáll a kertkapu előtt. Lehetnek vagy ötvenen. Tönnyire idősebb nők, széles kalapokkal, egyik-másik napernyőt tart a feje fölé. A kapu két oldalán álló két magándetektív mogorván nézi a furcsa menetet. Mrs. Humrey-Boyd odalép hozzájuk. Fred hallja érdesen sipító hangját. — Idehaza van Mrs. Dalmonte?- Minek azt tudni magának? — kérdi válasz helyett az egyik detektív. — Azonnal jelentsen be Mrs. Dalmontenak! — kiáltja Mrs. Humprey-Boyd. Ilyen hangon ember még nem beszélt vele. — Nem lehet bemenni! — vágja el a beszélgetést az őr. A fotóripeterek gépei kattognak. Az újságírók szorgalmasan jegyeznek. Mrs. Humprey-Boyd levegő után kapkod. Fred, az ablak mindent eltakaró homályából élvezi a helyzetet. Utálja Mrs. Humrey- Boydot és a tiszta erkölcs minden hozzáhasonló védelmezőjét. Igaz, kedves tőlük, hogy apja oldalára álltak ebben a kellemetlen csók-ügyben. De ezt is csak azért teszik, hogy üssenek egyet a csinos lányokon. Ha Dórin történetesen öreg és ellenszenves csoroszlya lenne, akkor a liga egészen bizonyos ugyanilyen felvonulást rendezett volna de ellenkező előjellel. Herbertet „vén szatírnak“ és „szekszuál-patologikus krampusznak“ bélyegezték volna, így azonban, mivel Dórin csinos... ő az. akit ki kell közösíteni a társadalomból... Most kellene kidobni a néger kerámiát, úgy, hogy a szilánkok Mrs. Humprey-Boyd malomkerék kalapjára essenek és összezúzzák azt. Olyan ellenállhatatlan vágy fogja el, hogy, szinte öntudatlanul elugrik az ablaktól és a következő pillanatban már ott a kezében a szobor... Ekkor lentről meghallja Dorothy hangját. Anyja lilássárga pongyolában van és szemmelláthatólag nehezen forog a nyelve. Valamivel el kellett töltenie az időt. bezárva Herberttel a dolgozószobába. A konyak ilyenkor mindig jó. Dorothy ebben szakember. — Engedjék be a ... a .. ladyt! — kiáltja a két detektívnek, akik már tárják is ki a kaput. Mrs. Humprey-Boyd, két társnője és a táblát vivő fiú besétál a nyitott kapun. Mögöttük szemüvegei, alacsony nő, kezében fényképezőgép. — A Liga lapjának fotográfusa! — mondja Mrs. Humprey- Boyd és belecsókol a levegőbe Dorothy füle mellett. — Édesem mondja aztán gyorsan, szemmelláthatólag mélyen megrázva attól az átható konyak felhőtől, mely Doroth.t körüllengi. — Édesem... hivatalos küldetésben vagyunk jelen.. . Fejét kissé jobbra fordítja, hogy a fényképésznő előnyösebb profilt örökíthessen meg az utókor számára. — Igyatok valamit. — mondja Dorothy, mély, dörgő hangon. (Folytatjuk) *
