Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-10 / 23. szám
Fakutya 5. IGAZÁN ÉRDEKES LÁTNIVALÓK IDEÁLIS KÉSZÜLÉK Mondd fiam, ezek sose változtatják a műsort? Amióta megvan a készülékünk, mindig ugyanezt a képet adják. .. AZ IDEGENVEZETŐ SINCS FÁBÓL És külön felhívom a figyelmüket a remek dombormuvekre. . írja: Sagittarius HAZUGSÁG AZ ÍRÁSBAN Az íráséit mzésiiél leggyakrabban felvetődő Nénié-: ö zin e-e az illető, vagy sem? Es, ha nem i s i te, milyen okok késztetik erre? A nem őszinte embert hiba lenne egyszerűen hazugnak nevezni. Tudjuk, az ártatlanífüllentéstől a be e ges hazudozásig sok árnyalat van és a világ hazugságainak nagy ré szét nem a beteges hajlam, hanem a pillanatnyi helyzet, érdek, vagy hiúság szülte. Az alábbiakban a hazugságnak a mindennapi életben előforduló egyes formáival foglalkozom, különbséget téve az alapjában véve őszinte ember hazugsága és a beteges hazudozás között. Az első típus azok között található, akiket a maguk gyengesége, vagy valamilyen körülmény kényszerítő ereje késztet hazugságra. Sokszor felismerni viselkedéséről is, ahogy elpirul, dadogni kezd és zavarba jön, mert olyat kell tennie, ami ellenkezik természetével. Ez ugyanígy felismerhető az írásban is. A szó, vagy mondat, amely hazug — a különben őszinte, becsületes embernél — láthatóan máskép van írva. lia megfigyeljük az 1. sz. példán lévő írást láthatjuk, hogy a „tegnap“ mennyire eltér a többi szótól és az írás egész karakterétől. Az egyébként enyhén előredőlt írásban ez a szó szinte különüli, merőlegesen és deformáltan. A különben jól olvasható írás itt zavarossá válik, — „Fagnap“ ot ír „tegnap“ helyett, a tollat észrevehetően megnyomja, mint aki érzi, hogy nem meggyőző, amit mond és felemeli hangját. Valóban, az illető nem volt a jelzett helyen, amint azt később bevallotta és mert alapjában véve becsületes, a gyakorlatlan hazug ügyetlenségeit követte el írásában. Más, merőben ellentétes Írásjelek utalnak a második típusba tartozókra. Ezek azok, akiket magyarul „notórius hazug“-nak neveznek, de voltaképen beteges hazudozók, akik könnyen veszélyessé válhatnak a társadalom és a maguk számára is. A. O. Mendel amerikai grafológus szerint a hazugság technikája — valamely történet leírásában — 3 féle módon nyilvánul meg: 1. egy (lényeges) rész egyszerűen kimarad; 2. egy (lényeges) rész kimarad, amelyet azután egy rövid kitalált rész pótol; 3. egy (lényeges) rész kimarad és a keletkezett hézagot valamilyen érdektelen fecsegés, vagy határozatlan, réveteg mese pótolja. Ami mindhárom jelenségre jellemző: a kétségtelen szándék, amelylyel a hazug igyekszik mivoltát leplezni és a gyanakvást elterelni. A notórius hazudozó, mint társadalmi típus, megnyilatkozásaiban sosem közvetlen és kifejezésmódjában körülményes, habozó. Mindez az írásban is megnyilvánul. A grafológusnak fokozott figye lemmel kell elbírálnia a hazugság írásbeli jellegzetességeit. Nem minden hazug, ami fellengzős, hatáskeltő, vagy fantasztikus. Az ifjúkor zavarai, vagy a gyenge jellemetek ingadozásai gyakran mutatnak a hazugéhoz hasonló írásjeleket. Diplomaták, színészek, feltalálók és hangulat-emberek írásaiban is találni hasonló eltéréseket, különösen pedig a valóság „színezését“ —, ezért is annyira fontos a grafikum valamennyi tényezőjét elemezni. A felületes elemzés irreális megállapításokhoz vezethet. Sokan például azt hiszik, hogy ha valaki kétféleképen ír, nem lehet őszinte. Ez is, mint annyi általánosítás, téves. Befolyásolható, hangulatváltozásokban élő, vagy jó utánzó-képességű embereknél ez megszokott dolog. A 2. sz. példa két írása például egyaz m kéztől származik. Ha jól meg figyeljük, láthatjuk, hogy a betűk alaprajza szinte azonos (p, t, gy és f betűk); ami egymástól eltérőve teszi, az, hogy az első egy baráti levél, amelyben ez az ifjú fesztelenül fejezi ki gondolatait, míg a másikban állásra pályázik és álló, enyhén balfelé dűlt betűi azt a vágyát fejezik ki, hogy jó benyomást keltsen. Fenti példáimmal csak ízelítőt akartam adni a hazugság grafológiai megítéléséről, de korántsem adhattam átfogó képet az ismert grafikai jellegzetességekről, amelyek valójában megszámlálhatatlanok, mint a mindennapi élet apróbb és nagyobb hazugságai. (1. sz. példa.) €4 MM (2. sz. példa.)
