Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-09-10 / 17. szám
Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER ÍRTA: ROBERT MORLAND 18. FOLYTATÁS A maharadzsának szögei ütött fejében a levél. Lehet benne valami. Ezek az üzletemberek mindenre képesek. Ezért úgy határozott, hogy félórával előbb megy el az árúházba. Elhatározásában csak megerősítette az, hogy tíz órakor odatelefonáltak Dalmonte-éktól és megkérdezték, hogy hány órakor lesz ott. Utasítására azt mondták, hogy 11-kor. Nem kétséges, azért fontos tudniok az időpontot, hogy a teljes „Patomkin-vevőgárda“ ott legyen. így történt, hogy fél tizenegykor jelent meg a hatosztani maharadzsa a Dalmonte Árúházban... hogy azután öt perccel később lerángatott turbánnal és megrángatott szakállal távozzék és maga mögött hagyja Herbert Dalmontet, homlokán a harmadik csókkal. VII. FEJEZET amelyben Lakatos papa furcsa látogatót, a látogató pedig egy almát kap. Betsy, a néger takarítónő szereti a férfiakat, de nem minden férfi szereti az ágy alját. Porban az igazság, ágy alatt a por. Egy kínos beszélgetésnek kibukkanás a vége. Az ajtón kopogtak. Lakatos papa a konyhaasztal mellett ült és nagyítója fölé hajolt. Kintről szűrve áradt be a délelőtti napfény. Ki lehet ez, gondolta, de nem hagyta abba a munkát. Valami furcsaalakú fémdarabot próbált meghajlítani a Bunzen-égő lángja fölött. A kopogás megismétlődött. Lakatos bácsi ingerülten csóválta fejét. Nem csoda, hogy nem sikerül egy kísérlet sem. Amikor az ember éppen legjobban benne van a munkában, akkor zavarják. Kiváncsi vagyok, gondolta, miközben a konyhaasztal aljára szerelt kis fekete gomb felé nyúlt, vajon Edison elkészült volna-e a villanyégővel, ha folyton zavarták volna munka közben? Megnyomta a gombot. Az előszobaajtó halk berregéssel kinyílt. Ez is egyike volt Lakatos bácsi találmányainak, az elektromos árammal működő ajtónyitó. Szerencsétlenségére ezt már ő előtte legalább tízezren feltalálták, a találmány értékesítése tehát lehetetlen volt. — Ki az? — szólt ki a félig behajtott konyhaajtó mögül, mert hallotta, hogy valaki jár az előszobában.- Is somebody here? — hallatszott az előszoba felől egy kellemes férfihang. Biztosan a biztosító társaság ügynöke, aki már többször írt, hogy fel akarja keresni életbiztosítás miatt. Ennek is pont most kell jönnie, amikor Dórin nincs idehaza... — Jövök már. .. — mondta, természetesen magyarul. Kinyitotta a konyhaajtói. Az előszobában magas, elegánsan öltözött fiatalember állt. Fején fehér panamakalapot viselt, széles színes szalaggal. Balszeme körül kék karika látszott, álián néhány sérülés. Biztosan egy ügyfél nyomai. .. Bár valószínűleg kapott kártérítést az ütlegekért, mert a biztosítási ügynökök bizonyára be vannak biztosítva ügyfelek ellen. — May I speak to Miss Lakatosz... — mondta a fiatalember és mosolygott. Lakatos papa gyorsan lefordította a mondatot, amelyet könnyűszerrel megértett. Miss Lakatossal akarok beszélni, ezt mondta a fiatalember. Eddig rendben van. De most erre válaszolni kell. Miss Lakatos nincsen idehaza. Hogy mondják „idehaza“? Haza... haza... Hungary. Persze, a mi hazánk Magyarország. .. az Hungary. — Not Hungary. — mondta gyorsan és ő is mosolygott. — No, I’m not Hungarian... — mondta gyorsan a fiatalember. Úgy értette, hogy Lakatos bácsi azt kérdi tőle, hogy magyar-e. és ezt gyorsan tisztázni akarta. Nem, nem vagyok magyar. — My name is Fred Dalmonte. Ezzel magára mutatott és mégegyszer azt mondta: — Fred. —- Örvendek. — mondta magyarul Lakatos bácsi és kezetnyújtott. — Hello, Fred! Mindketten mosolyogtak egyet. Bent sisteregve égett a Bunsenégő. Fred szeme körbefutott a kis előszobán. A fehér falakon sorban csüngtek a magyaros motivumú tányérok, felettük kis köcsögökkel, amelyek tülöknél fogva csüngtek egy-egy szegen. A szoba ajtaja is nyitva állt, be lehetett látni a kényelmes fotelekre és a szerény, de kínosan tiszta kis lakás többi zúgába. Volt valami idegen, de hivagatóan kedves a lakás légkörében. Mintha az ember hirtelen felnyit egy ablakot és kintről beárad a tavasz frissesége... Mintha ez a lakás nem is New Yorkban lenne, egy szürke és elhanyagolt bérház ötödik emeletén... hanem valahol a tengerparton, távoli kék hegyek és zöld mezők között és mintha almafák állnának az udvaron... Igen, az almaszagot már akkor érezte Fred ... még mielőtt észrevette a konyhaszekrényt, amelynek tetején példás rendben sorakozott vagy ötven piros alma. A fiú tekintete megállt az almasoron. Lakatos bácsi észrevette a pillantást. —• Akarsz egyet? — kérdezte mosolyogva és már indult is a szekrény felé. Odahúzta a konyhaszéket, hogy ráálljon, de a fiú megelőzte. Megfogta karját és intett, hogy ő szék nélkül is feléri. Lakatos bácsi bólogatott. Ami igaz, az igaz, kétszer olyan magas, mint én. Fred leemelt két egyforma almát és az egyiket odanyújtotta Lakatos bácsinak. Az átvette, mosolyogva bólogatott köszönetét, aztán ingujjába törölgette a gyümölcsöt, hogy fényes legyen. Fred félszemmel követte a mozdulatot és kicsit tétován, de ő is törölgetni kezdte selyemfényű zakója újjához az almát. Aztán, amikor az öreg szájához emelte az almát, ő is nagyot harapott a ropogóshéjú gyümölcsből. — Jó, mi? — hunyorgott a fiú felé. — Alma... érted.. . az a neve, hogy alma... Fred gyorsan lenyelte a falatot és kibökte: — Ol-mo... — Olmo az öregapád! — mondta erre mérgesen Lakatos bácsi. Fred engedelmesen ismételte: — Olmo. .. oz oregopod.. . * Lilian még aludt. Előző éjszaka későn feküdt le és mára pihenőnapot irányzott elő. A lehúzott ablakredőnyön hiába próbáltak átjutni a nap sugarai, a szoba sötét volt és csendes. Kint, a kis teakonyhában Betsy, a néger bejárónő mosogatta az előző esti edényt. A tányérmosógép halkan zúgott és a villanytűzhelyen is nesztelen sustorgással indult forrásnak a kávé számára feltett víz. (Folytatjuk)
