Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-09-10 / 17. szám
KÖZVETLEN ESKÜVŐ UTÁN o Elmehet, Jancsekné, holnaptól kezdve már nem lesz többé szükségem magára. .. MARGITKA, A MŰÉRTŐ KETTECSKÉN, ÚGY SZÍ KELEME Kis kedvencünk. Margitka, mint a rendkívül előkelő emberek általában, Olaszországban töltötte az egész nyár két hetét. Annyit hallott már életében a ..gladiolusokról“, akik az oroszlánokkal verekedtek és hallott valamit Néróról is, aki a szomszédjukban, a Grassalkovics utcában volt házőrző... szóval igazán itt volt az ideje, hogy Olaszországot is boldoggá tegye jelenlétével. Kis zavart ugyan okozott az utazási irodában, ahol kijelentette, hogy ő elsősorban Spaghetti romjait akarja megtekinteni. Az utazási iroda tisztviselője magyarázni kezdte, hogy „spaghetti“ az egy olasz étel, de Margitka fölényesen legyintett. — Ne haragudjék, édes uram, — mondta a maga fennsőbbséges módján, szoknyáját kissé feljebbhúzva, hogy jobban lássa a tisztviselő: ő nem szokott görbe utakon járni — véletlenül úgy ismerem Olaszországot, mint a tenyeremet. Jártam a makaróni-i dómban, éppenúgy, mint Ravioliban, ahol dédanyámnak nagy birtokai voltak. A tisztviselő látta, hogy magasműveltségű dámával van dolga, meghajolt tehát Margitka tudása előtt és összeállította számára az útirányt. így jutottak el Rómába, ahol Margitka és férje résztvettek egy városnézésen. Az idegenvezető kissé megizzadt, amikor Margitka mindenáron meg akarta nézni a Louvre-t. Hiába esküdözölt az idegenvezető, hogy nevezett épület Párisban van, Margitka fölényesen csak annyit válaszolt: — Párist véletlenül úgy ismerem, mint a tenyeremet. Atyai nagyapám volt ottan gróf és szállodatulajdonos. Sosem fogom elfelejteni, amikor az Opera terraszán vacsoráztunk, igazi francia pezsegő volt és frissen sült midinett, jól meghintve masamóddal... Szóval, nekem ne mondja, hogy hol a Louvre... Margitka férje végülis vörös fülekkel belevetette magát a vitába és így elindultak. Útközben finoman fülébe súgta hátborzongatóan szép nejének, hogy ha egy szót mer szólni az egész körút alatt, akkor férj» gyöngédséggel szétveri a fejét, azt az okosat. Kis ideig nem is volt semmi baj. Amikor azonban a vezető megállt egy nagy váza előtt és azt mondta, hogy ez a váza 2500 éves, Margitka nem bírta tovább. — Úgylátszik ön teljesen műveletlen egyénekhez szokott. -— szólt rá az idegenvezetőre — Hogyan lehet ez a váza 2500 éves, amikor még csak most vagyunk 1961-ben? A NYELVEM HEGYEN VAN A feleség level ír, aztán hirtelen ijedten kapja fel a fejét. —• Mi baj, drágám? — kérdi a férj. — Már. . . már itt volt a nyelvem hegyén. . . és. . . és most sehol sincs.. . A férj megnyugtatóan: — Majd eszedbe jut, csak gondolkodj egy kicsit... Feleség dühösen: — Ne beszélj butaságokat! A bélyeg volt itt a nyelvem hegyén. . . és most sehol sincs. . . — Villámka-tréfa — ANGYALI TÖRTÉNET Gyerek: Anyu, igaz az, hogy az angyalok tudnak repülni? Mama: Igaz, 'fiam. Gyerek: Apu tegnap azt mondta a szobalánynak, hogy angyalom. Mikor fog repülni? Mama: Tíz perc múlva. A PAPUCSNAK IGAZA LETT! Van egy barátom, aki papucs. Ha valaha fel fogják állítani az EÍnyomatt Férj szobrát, barátom lesz a modell. Helyzete jellemzésére. úgy hiszem, mi sem alkalmasabb, mint az, hogy amikor egyszer arról beszélgettünk, hogy micsoda áldás a mosógép a háznál, barátom felesége megvonta vállát és azt mondta: — Nekem hat éve van mosógépem. És ezzel rámutatott a férjére. Nos, mindezek tudatában, nagy meglepetéssel fogadtam barátom mai bejelentését. Felhívott telefonon és örömtől sugárzó hangon mondta: — No, öregem, vége a papucskorszaknak! Csak nem váltok? — kérdeztem megdöbbenve, mert más megoldásra nem is tudtam gondolni. — Dehogy. De amióta házasok vagyunk, most történt először, hogy nem a feleségem akarata érvényesült, hanem az történt, amit én akartam! — Óriási! —■ lelkendeztem. —Mi történt? — Képzeld... a feleségem állandóan kislányt akart, én pedig fiút... és megnézhetitek... fiú lett! Sellyéi Zoltán (Lima) Én is elérkeztem abba a k( amikor a férfinak benő a fe gya cs meglágyul az agya. I szóval: megkértem egy lány zét és ez a kéz igent mondo Mivel mennyasszonyom a tek embere, az esküvőt kitű: Néhány nappal életem e név tes fordulópontja előtt, menrn szonyom szabad estét engedi zett számomra. — Menj el a barátaidhoz, lemenhez és a többiekhez mondta szelíden és megsimo; lágytalan fejemet. — Ha ö házasodtunk, úgy se nagyon időd az ilyesmihez. Megjegyzése gondol kodób tett. Hogyan? Házasság teljes rabság vár rám? Nen szék többé önálló lény? M hatom, jókor jut nekem is es be az ezen, való töprengés jobb későn, mint soha. Tan kell kérnem valakitől, aki ri a dörgést és aki jóbarátc Határozott léptekkel sieti törzsvendéglő felé. ahol tu hogy meg fogom találni ment, az ősz sakkmestert, m emberi titkok tudóját. Ő megmondja, hogyan kezdj» házaséletemet úgy, hogy a: pillanattól kezdve megőr függetlenségemet. Kelemen egy üveg konyái lett ült, tanítványai között lintott és intett, hogy ülj Nyomban a tárgyra térten —- Mester, — szóltam nős vagy ugye? —I Igen — felelte kurt; AMINT AZT A ME
