Fakutya, 1960 (2. évfolyam, 9-24. szám)

1960-12-15 / 24. szám

Fakutya

3.

KÁDÁR JÁNOS, A FAKUTYA :

alkalmi munkatársa

Kedves Kádár Úr!

Megkaptam a „Magyar Hírek*' című honvágy-gerjesztési szakközlöny útján hozzámjuttatott humoreszkjét. Az írás határozottan ügyes, bár egy kissé hoszszúra méretezett és nagyon sok olyan van benne, amit Ön előtt más humoristák, Lenin, Sztálin,

Hruscsov, Mao és a többiek tollából már olvastunk. Egyes részei azonban azt mutatják, hogy Önből nem hiányzik a gátlásta-A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje magyar belügy.

A magyar kormány térvényeink szerint egyedül a magyar országgyű- ■ lésnek felel és rajta kívül senkinek a világon.

Törvényes kormányunk a nép bizalmából intézi az ország ügyeit.

Nálunk évek óta törvényes rend van és olyan rendezett közállapotok uralkodnak, hogy azokat nem egy kapitalista ország megirigyelhetné.

Az a megingathatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköztársaság _ belügyeibe beavatkozni senkit sem engedünk.

A magyar nép jól meg van. .. a szovjet csapatokkal. . .

A szovjet hadseregnek köszönheti népünk nemzeti függetlenségének - visszanyerését, és azt, hogy ma is békében és biztonságban él.

Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csapatok segítségével levertünk egy általuk nemzetinek nevezett felkelést. De mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nap alatt.

Nálunk ma kevesebb ember van börtönben, mint bármikor, amióta Magyarország szervezett államként létezik.

Büszke vagyok rá, hegy a történelem egy súlyos órájában, hű társaimmal együtt, munkásosztályomért és sokat szenvedett magyar népemért kiállva, ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit tennem kellett.

*

Eddig alkalmi munktársunlú Kádár János humoreszkje. Az esetleges félreértések elkerülése végett közöljük, hogy Kádár János jelenleg odahaza államminiszter és a párt főtitkára és még nincs ott, ahol lennie kellene.

Cseppet sem híve FAKUTYA

♦

I

♦

!

i

♦

i

♦

i

♦

i

♦

l

♦

i

♦

i

♦

l

i

♦

i

♦

i

♦

i

♦

i

♦

i

♦

i

♦

i

♦

■ ■ •«

lanság, ami egyik fontos kelléke - a humorizálásnak. Nem szeretném azonban, ha hiú remények- . be ringatná magát, ezért meg- - írom őszintén: jó humorista so- \ hasem lesz, nevetni azonban * rengetegen fognak még magán. \ Most pedig, hadd közöljem a § „Kádár János beszéde az ENSz - közgyűlésén“ cimű humoreszk- f jenek legnevetségesebb részeit, \ természetesen minden változtatás nélkül:

DÜHÖNG A BÉKE ÉS A SZERETET

a Nagy Mao és a kis Hruscsi-Buscsi között.

Svájci humortudósitónk írja:

A BŰNÖSEN VONZÓ TÚRÓSCSUSZA

— Történetek Márikáról —

Marika, kislánykorában került ki Rómába, azóta nem sok alkalma adódott magyarokkal beszélgetni. Becsületére legyen mondva; ma is jól töri a nyelvet.

Tavaly lent jártunk az örök Városban, ahol újdonsült olasz barátaink mutattak be neki. Idén viszszaadta a látogatást és elvittük egy hamisítatlan „schweizi“ Paprikacsárdába. Nagyon jól érezte magát. Egy-két üveg badacsonyi után már folyékonyan beszélt magyarul. Látszott rajta, hogy jólesik neki. Egyszercsak odafordul hozzám:

— Te, nézd, hogy bámul ott az az úr engem! Miért néz úgy rám?

— Biztosan tetszel neki, — mondtam. Ezen nem is csodálkoztam.

— Miért tetszenék neki? — érdeklődött tovább.

— Hát tudod... — udvaroltam, — van benned valami.. . bűnösen vonzó.

Márika egy darabig nagy szemeket meresztett, aztán felkapta a fejét és sértődötten felfortyant:

— Kikérem magamnak... ? En nem vagyok büdösen bonzó. . . ?

*

Nem sokkal ezután olasz barátunk, Tonio jött látogatóba. Valódi • túróscsuszával vendégeltük meg, a la öbuda. Nagyon ízlett neki. Meg is tanulta a nevét — magyarul. Még az állomáson, búcsúzáskor is egyre azt hajtogatta: túróscsusza, túróscsusza.

Az út azonban hosszú Svájctól Rómáig, s a vonat zötyögése kirázta fejéből az emlékezetes tészta pontos nevét. Tonio azonban ötletes fiú. Felkereste Márikát, s elmesélte, mit is evett nálunk. Valami két szavas dolgot, ami „T“-vel kezdődik, „S“ is van benne, közepén meg tejföl, tepertő, meg „Cs“ betű is és ha jól emlékszik, „A“ van a végén.

Ketten közösen aztán kisüthették, hogy mi volt az a remek étel, mert két nap múlva megkaptuk Tonio üdvözlőlapját, amelyben megköszönte a szíves vendéglátást és azt a finom tésztát, amit nálunk evett és aminek a nevét sose fogja elfelejteni. Ügy hívják, hogy: tudós-csuda.

Bök Béla

EMBERI TRAGÉDIA

— Szimű, 2 felvonásban —

I. felvonás

Szín: ebédlő. A család ebédel.

Anya: (szigorúan rászól az egyik gyerekre): Már megint nem eszel? Hányszor mondjam, hogy rendesen kell enni, ha nem akarsz girhes maradni? ... Nézd a Matildkát, hogy milyen jó étvággyal eszik...

*

II. felvonás (20 évvel később)

Szin: könyvkereskedés.

Matildka: (az eladóhoz)

Mondja kérem, meg van véletlenül az a könyvük, amelynek a címe: „Hogyan fogyjunk le szenvedés nélkül?“

T