Fakutya, 1960 (2. évfolyam, 9-24. szám)

1960-05-01 / 9. szám

12. Fakutya NÁSZÚT KÖZEL-KELETEN KI AZ ÚR A HÁZNÁL? — Nem, öregem — mondja az egyik fiatal férj a másiknak — nálunk odahaza én vagyok az úr a háznál. Ezt így vezettem be az első perctől kezdve. — Ne mondd! — mondja irigykedve a másik. — Tegnap este is, képzeld, fel­fedeztem, hogy nincs melegvíz. Majd a plafonig ugrottam mér­gemben. .. De kaptam is meleg vizet, méghozzá villámgyorsan... Egy pillanatig elhallgatott, majd hozzátette: — Elvégre nem kívánhatja tőlem, hogy hideg vízben moso­gassak. .. Svájcban történt A svájci kereskedelmi miniszter nagy estélyt ad, amelyen ott van a svájci szovjet nagykövet is. Az est során a miniszter bejelenti, hogy a kormány legújabb döntése szerint a közeljövőben felállítják a svájci ten­­tengerészetügyi minisztériumot. A bejelentés hallatára a szovjet nagykövet ektelen nevetésbe tör ki. — Miért nevet exellenciád? — kérdi a miniszter. — Azon nevetek, hogy Svájcnak nincs tengere s mégis felállítanak tengerészetügyi minisztériumot. Mire a svíjCí miniszter csak ennyit mond: — No és? Maguknál is van igazságügyminisztérium. $ A BUTASÁG Allah ajándé­­< ka, de azért nem szabad nagyon i visszaélni vele. A (Török közmondás) CSAK PRAKTIKUSAN ’ CSAK EPÉSEN SZÉP AZ ! ÉLET 1 Marlene Dietrichnek elmond-I ták, hogy Las Vegasban tett lá­togatása alkalmából Gábor Zsa­­z a sokkal merészebben dekoltált ruhákban jelent meg, mint azt Marlens tette. A filmsztár erre csak ennyit mondott: — Hja, manapság az emberek előnyben részesítik a mennyisé­get és nem törődnek a minőség­gel. Az epés mondás, persze pilla­natok alatt visszajutott Gábor Zsazsa füléhez. — Imádom Marlenet — mond­ta erre ő — és imádta őt az anyám, a nagyanyám, sőt a déd­anyám is. LEGÚJABB PESTI Egy férfi rohan be az egyik körúti kávéházba: — Főúr, van maguknál jég­­behűtött pezsgő? — Igenis kéremalássan. — Akkor kérek egy forintért jeget. ROSSZMÁJ A JAVÁBÓL Két pesti beszélget. — Láttad újabban Kádár fényképét? — kérdi az egyik. — Ren­geteget fogyott az utóbbi időben. Olyan sovány, hogy már csak hálni jár belé a lélek. Mire a másik, egykedvűen: — Képzelem, milyen rosszul alszik benne... 4* V' -Következő számunkban: pesti színházi körséta kínai mese A tiszteletreméltó és bölcs Wang úr együtt ül külföldről érkezett három fiával. Az egyik ezt mondja: — Madrasban ismertem egy nőt, aki olyan fekete volt, hogy világos nappal meg kellett a lámpát gyúj­tani, ha az ember látni akarta. — Az lehetetlen — kiáltja Wang úr. — Én Kalkuttában találkoztam egy angol nővel — meséli a másik fiú, — aki olyan karcsú volt, hogy kétszer kellett a szobába jönnie, hogy az ember észrevegye. — Az lehetetlen! — kiáltja Wang sodszor is Wang úr. — Én Kantonban ismertem egy nőt — szól a harmadik fiú —, akit az ördög kétszer vitt le a pokolba, amíg végre bebocsájtották. Mire a bölcs és tiszteletreméltó öreg Wang bólint és igy szól: — Az lehetéges! BENŐKE FELEL Az iskolában az igeragozásról van szó. A tanító magyaráz: — Én hallgatok, te hallgatsz, ő hallgat, mi hallgatunk, ti hall­gattok, ők hallgatnak... Ezután odafordul Benőkéhez: — No Benőke, ismételd el szé­pen. Benőke feláll és angyali egy­szerűséggel mondja: — Tanítóbácsi kérem, senki meg se mukkan! ÉDES KIS ASSZONYKA Jóképű fiatalember csönget be egy pesti lakásba. — Bocsánat —- mondja az aj­tót nyitó csinos, fiatal asszony­nak, — a kedves férjét keresem. — Úton van — feleli az asz­­szonyka — de ha meg akarja várni, kérem, helyezze magát kényelembe. A fiatalember bemegy, leteszi kabátját és közben megkérdi: — Mikor jön haza a kedves férje? — Holnap reggel. NYÁRI GONDOK — Hogy-hogy külföldre utazni? Azt se engedhetjük meg magunk­nak, hogy idehaza maradjunk! c

Next

/
Thumbnails
Contents