Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-01-01 / 1-3. szám

10 FÁKLYALÁNG nép és a szabad világ érdekeit védő német politi­kusnak. Az összeurópai konferencia összehívására irá­nyuló buzgalom viszont továbbra is nagyon élénk a Szovjetunió és kapcsolt részeinek házatáján. Uton­­utfélen hallani, hogy egyedül ez a konferencia képes megvédeni Európát. Hogy ki ellen? Hát elmondjuk, hogy senki ellen, mert Európa biztonságát a Szov­jetunión kívül egyetlen hatalom sem veszélyezteti s ha a farkassal szépen békét kötnek a bárányok s bengedik az akolba, akkor... a többit tudjuk. Öreg mese ez már. Csak az a megdöbbentő, hogy egyes birkák még ma sem tudják ezt nyugaton, akik na­gyon gyanús buzgalommal lótnak-futnak ebben a szovjet érdekeket szolgáló ügyben. Most, hogy a SALT tárgyalások nem hozták meg a (szovjet szá­mára) a remélt eredményt, továbbra is az össz­európai konferencia vasát tartják a tűzben. Ugylát­­szik a kínai veszély még sem múlt el véglegesen, és továbbra is Demoklesz kardjaként függ a szovjet egén. Uj kisantant készül Magyarország ellen. Causescu és Tito egy balkáni tengely összehozásáról tárgyal­tak, amely halálos veszélyt rejt magában a magyar­ság ellen. A nyugaton is “szalonképes” két balkáni diktátor az uj rendezés idején már kész tények elé kívánja állítani Magyarországot. Ez a “kibontakozás” végzetesen hasonlít az első kisantantot összehozok tevékenységéhez. Nekünk nemcsak a három és fél millió oláh és szerb kettős zsarnokság alatt sínylődő véreink, de az összmagyarság érdekében is meg kell tennünk az ellenintézkedéseket, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg 1920 junius 4.-e ... Kina újra nem került be az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, de fellőtte a második mübolygóját, s egyre hatalmasabb ütemben zárkózik föl a két vi­lághatalomhoz nukleáris és thermonukleáris fegyve­rek tekintetében. A mennyei birodalom kifelé újra gyanúsán csendes. A magyarországi pártkongresszu­son nem képviseltették magukat s nem leszünk meg­lepve, ha a moszkvai pártkongresszuson sem lesznek jelen személyesen, de annál inkább távollétükkel. . . Hóka Mihály MÁRCIUS INDUSÁN PETŐFI SÁNDOR: Nemzeti Dal Talpra magyar, hí a haza Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadokP Ez a kérdés válasszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A sok aktuális anyag következtében lapunk je­lenlegi száma 20 oldal helyett 24 oldalon jelenik meg. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leboridnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Szabó Dezső: "Csodálatos élet" cimü regényének folytatásos közlését lapunk beszüntette.

Next

/
Thumbnails
Contents