Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-07-01 / 7-9. szám
18 FÁKLYALÁNG Szerkesztői üzenetek Néhány olvasónk kérésére, akik azt kifogásolták, hogy a Fáklyaláng kétfelé való “hadakozása” nem indokolt, mert jobboldalon csak önzetlen, nemzeti érzésű hazafiak és gáncsnélküli lovagok vannak, s hogy meg kellene elégednünk a Lővy-féle “szabadságharcos vezérek” szennyeseinek kiteregetésével, hadd mondjuk meg, hogy mi is örülnénk annak, ha ez valóban igy volna, De nincsen igyl Mert itt van például Vasvári és Andreánszky esete, akik mindent elkövetnek, hogy a volt — fegyverrel harcoló — szabadságharcosok önzetlen nemzetszolgáló tevékenységét lehetetlenné tegyék, vagy legalábbis megnehezítsék. Ennek az állításunknak igazolására számtalan példát tudnánk felhozni, de ezesetben legyen elég annyi, hogy Andreánszkyék Lővyvel, Pogánnyal rendeznek közös ünnepélyt most is az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc 15. évfordulójára 1971. október 24-én a New York-i Hotel Roosevelt nagy báltermében, természetesen a szabadságharcosok ellen. Ennek a rendezvénynek van egy Executive Committee-je, amelynek — a Meghívó tanúsága szerint — Andreánszky is egyik tagja. Ugyanaz az Andreánszky, aki egy másik, de ezesetben nem zsidó, hanem egy szélsőjobboldali rendezvénynek az un. “Magyar Szabadságharcosok Harmadik Szellemit?) Kongresszusának” kongresszusi titkára címen szerepel. Hihetetlen nemde? Pedig igy van. Eddig már három röpirat is eljutott hozzánk ebben az ügyben Andreánszky nevével fémjelezve. E helyütt nem térhetünk ki a zavaros, magyartalan fogalmazványok tartalmára csak azt emlitjiik meg, hogy Andreánszky a “Nemzeti Erők”-kel vissza akarja foglalni Neu York városát (Lővyvel, Pásztorral, Gerebennel, Pogánnyal?). Annak eldöntését, hogy kitől akarja viszszafoglalni Neu Yorkot Andreánszky azt olvasóink fantáziájára bízzuk. Mindenesetre aki nem akar résztvenni ebben a harcban az minél előbb vonuljon le a shelter-be, mielőtt Vasvári elüvölti magát, hogy “Halál a bolsevizmusra”! (hogy ne essenek a levesbe). Vasvárinak és Andreánszkynak szép emigrációs “rekordja” van, ebből idézünk az alábbiakban, hogy a magyar emigráció tagjai megítélhessék, hogy kik is ők valójában? E helyütt néhány részletet közlünk Dr. Viczián Antal sajátkezű aláírásával 1963. június 23-i dátummal több példányban szétküldött 36 oldalas pamfletjából, amelynek állításait tudomásunk szerint a mai napig egyetlen érdekelt személy sem cáfolta meg. Az idézeteket szószerint vesszük az oldalszám megjelölésével a következőkben: De van valami, ami szöget üt az ember fejébe. Vasvári Zoltán azt meséli, hogy ő egy földbirtokos családból származik, akinek az édsapja orvos volt, — ő maga ludovikát végzett katonatiszt és századosi rangot ért el a magyar hadseregnél, továbbá, hogy az 1848-as Vasvári Pálnak a leszármazottja. Ez nagyon szépen hangzik, — nézzük csak, hogy áll a dolog: Komáromban volt egy kertes házuk, az édesapja vasutas volt, ő maga kántor-tanitó, aki a háború alatt továbbszolgáló tisztként bennmaradt a hadseregnél és főhadnagyi rangot ért el, Vasvári Pálhoz semmi rokoni kapcsolata nincs, mert családja Vaculek-ról magyarosított Vasvárira. — Mit szóljon ehhez az ember? Mi szüksége van Vasvárinak annyi valótlan beállításra? Becsületes emberként lehet élni akkor is, ha valakinek nem rokona az 1848-as Vasvári Pál, hanem magyarosított neve van, (:Hány nagy magyar rendelkezett idegen névvel!:) akkor is, ha nem ludovikás tiszt volt, hanem kántortanitó. És akkor is, ha édesapja vasutas volt. Láttunk Minclszenty-eket, Hunyadi-akat, Damjanichokat, Petőfi-eket, — akik idegen neveket viseltek és nem hoztak “arany-koronás” szülőket, és mégis olyan becsületére váltak nemzetünknek, mint kevesen mások. A származást mindenki akaratán kívül hozza, — azon senkinek nincs mit szégyelni, — de annál inkább azon, amit életében cselekszik. Nem igy van? Véleményem szerint az ember maga adja meg értékét, — ha megadja?! De a sallangok azok nem számítanak, pláne nem itt az emigrációban. Messziről jött ember sokat mondhat? De nem miközöttünk, — mi valamennyien egyformán messziről jöttünk!. . . .” (15. oldal) Gyönyörűen bizonyítja ezt a felfogást Andreánszky Károlynak a tárgyalások alkalmával előadott (:de hozzánk irt levelével is alátámasztott:) szervezés felépítési elgondolása, és technikai iránymutatás adása, amely szerint mindenkinek azt mondjuk, ami a szája izének megfelel, — igy mindenütt a jóhiszemű embereket meg tudjuk nyerni. A nyilasokat biztosítjuk szélsőjobboldali céljainkról, a libeberálisokat demokratikus felfogásunkról, (:Bárkányi:) a nem szélsőbaloldaliaknál magyar származásból eredő közös alapjainkra hivatkozunk, a szabadságharcosokat forradalmi elgondolásainkról győzzük meg, stb. s igy Sulyok Dezsőtől, Varga Bélán, a Szabadságharcos Világszövetségen, az M.H.B.K.-n, Felszabadító Bizottságon keresztül Szemükig megnyerünk mindenkit. Nem gondolod, hogy ezzel mindenkit becsaptok? — kérdeztem. Elgondolkozva . . legyintett, — “ez magasabb diplomácia” (-.nem mondta mellé, hogy az A.F.A.B.N. magas iskolája:). . .” (12-13. oldal) “ S a baj nem is ott van ., hogy Andreánszky elmeállapota megfigyelés alá esett, — . . Vasváriról meg tudjátok, hogy ő egy született “fejedelem” (-.igaz én elmonhatom, hogy boldogult fiatalkoromban, bár nem voltam orvostanhallgató, de orvostanhallgató barátaim meghívására ellátogattunk a Lipótmezőre és én ott valódi Napóleonokkal, Julius Ceasarokkal állhattam szemben s talán ezért nincs meg bennem a kellő tisztelet más kisebb államfők iránt.:) Hanem ott a baj, hogy az emigrációs magyar közéletünkben ilyesmi előfordulhat...” (17. oldal) De, hogy a kifogásolóknak is igazuk legyen hadd álljon itt egy nyilatkozat Lővyről is. A “Kis Gyuriról”, akiről nemcsak mi írjuk meg az igazságot, hanem akit holmi “Kádár apró őrültkéi” is
