Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 23 godj békében — fáradozásaiddal kiváltottad a magyar nép örökös tiszteletét. ARADI VIGH MIHÁLY 1970 november 23.-án otthonában meghalt vitéz Aradi Vigh Mihály Long Island City-ben (N.Y.). Kiváló bajtársunk hirtelen haláláról felesége értesítette a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség központját. A Központi Titkárság körtelefon utján szervezte meg a magyar szabadságharcos delegációt. A ravatalnál Gyenis István szabadságharcos költő a Központi Intéző Bizottság tagja búcsúztatta, méltatva vitéz Aradi Vigh Mihály hosszú, sok évtizedes fáradhatatlan nemzetszolgáló munkáját. A kommunizmus börtöneiben eltöltött tiz év során, hasonlóan az emigrációban eltöltött tizennégy évhez mindenki, aki megismerte megtanulta tisztelni őt mert nemes szive egy percig sem szűnt meg másért — mint a magyar szabadságért dobogni. Úgy a magyar népirtás meggátolásáért, melyet legkirivóbban a román kommunista rendszer végez Erdélyben és a Kádár rendszer ottthon az abortusz törvénnyel, mint Trianon igazságtalanságainak jóvátételéért kifejtett munkássága példamutató volt és éppen ezen munka végzése közben szólította el őt a Mindenható. Miska bátyánk nyugodj békében — odafenn is álmodj a magyar szabadságról. 1970-ben három óriástölgy dűlt ki, akik amellett, hogy népeiknek legkiválóbbjai voltak a magyarságért is harcoltak és ebben a harcban halhatatlan érdemeket szereztek. Három olyan óriási személyiségről Írunk rövid nekrológot, akiket a magyar ügyben szerzett érdemeikért a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség és a Magyar Október 23 Mozgalom összevont Központi Intéző Bizottsága a Magyar Szabadság Díjjal tüntetett ki. Elhalálozásuk sorrendjében emlékezünk meg rólunk Munoz Grandes tábornokról, Spanyolország volt hadügyminiszteréről; Richard Cardinál Cushingról, Boston érsekéről; és Charles De Gaulle tábornokról, Franciaország volt elnökéről. MUROZ GRANDES TÁBORNOK 1970 jjulius elsején meghalt Spanyolországban Munoz Grandes tábornok, Franco államfő helyettese. Franco oldalán végigküzdötte a polgárháborút, amelynek győzelme után ő kapott megbízást a milíciák megszervezésére. A második világháború alatt a legendáshírű Kék Légiót vezette a bolsevizmus elleni harcban. Hősiességéért megkapta a Vaskereszt első fokozatát és a Lovagkeresztet a tölgyfalombokkal. 1967-ben Munoz Grandes tábornokot egy magyar szabadságharcos delegáció kereste fel, amelynek tagai Pongrátz Gergely a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke, a Korvin köz volt főparancsnoka; Hóka Ernő a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottságának elnöke; és Pongrátz Ödön a Magyar Október 23 Mozgalom elnöke voltak, akiknek társaságában Marosi Ferenc követ is résztvett a fogadáson. General Munoz Grandes a vezérkari főnökségen fogadta a Világszövetség vezetőit. A Korvin köz volt főparancsnoka a magyar szabadságharcosok nevében nyújtotta át a tábornok urnák a Magyar Szabadság Dijat. Megható volt a találkozás a Spanyol polgárháború egyik legkiemelkedőbb vezető hőse és a fegyvert el harcoló magyar szabadságharcosok vezetői között. General Munoz Grandes 1956-ban lemondott hadügyminiszteri pozíciójáról, hogy önkénteseket vezessen a magyar szabadság visszaállításáért folyó harcba. A világpolitika akkori irányitói meggátolták a magyar szabadságharcosok fegyveres megsegítését, de a szív és a szándék Munoz Grandes tábornokot a magyar nép nagy barátai közé emelte. Szerinte szegénységbe még nem halt bele egy népe sem a világnak, de gyávaságba már igen. “Ha megtartjátok hiteteket, amelyről tanúbizonyságot tettetek — mondotta a tábornok — akkor győzni fogtok és eljön a magyar szabadság, amelyet szívből kívánok a magyar népnek”. A több mint félórás beszélgetés során őszinte baráti légkör alakult ki és a delegáció tagjai, azzal az érzéssel távoztak a rendkívüli fogadtatásról, hogy egy régóta esedékes köszönetnyilvánitásnak tettek eleget, olyan kimagasló katonának, aki egész életét a kommunizmus elleni harcnak szentelte. Halálával egy igaz ember és hős katona távozott el az élők sorából. Nyugodjon békében. RICHARD CARDINAL CUSHING 1970 november 1-én 75 éves korában elhunyt Cushing bíboros, a magyarság őszinte barátja. A bostoni főpap és a magyar szabadságharcosok között éppen emiatt olyan szívélyes viszony alakult ki — különösen a Bostonban élő Pongrátz testvéreken keresztül —, hogy Cushing Kardinális minden lehetséges esetben erkörcsi súlyával ügyünk mellé állt. Magyarbarátságáért a szabadságharcosok “Magyar Szabadság Díjjal” tüntették ki Őszinte tisztelettel kívánunk örök nyugalmat Cushing bíborosnak. CHARLES DE GAULLE Korunk talán legnagyobb “great old man”-je; LE GRAND CHARLES volt francia köztársasági elnök 13 nappal 80. születésnapi évfordulója előtt 1970 november 9.-én váratlanul elhunyt. A legnagyobb francia halálát Pompidou jelenlegi köztársasági elnök a következő rádióüzenettel tudatta a francia néppel: “De Gaulle tábornok halott, Franciaország megözvegyült, 1940-ben becsületünket mentette meg, 1944-ben győzelemre vitt bennünket, visszaadta Franciaország függetlenségét s a világban őt megillető helyét.... A nemzet lelkében ő örökké élni fog.” S mi azt hisszük, hogy nemcsak a francia nemzetében, hanem egész Európa lelkében fog örökké élni, a hazák Európájának nagy megálmodója és fáradhatatlan, halhatatlan apostola. Fanatikus nacionalista — mondták rá ellenfelei és ellenségei, de kevésbé nacionalisták voltak-e a vádemelők? Igen, De Gaulle nacionalista volt — nacionalista a szó legtisztább és legnemesebb szinte vallási értelmében, s nem olyan volt, mint ellenfelei, akik nacionalisták
