Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
48 FÁKLYALÁNG akart. De olyan sötét és csend volt és nem mert imádkozni. Jaj, hátha a belőle jövő szavak véresen szállnak fel, mint huuláról felvert hollók, hátha már neki kopogtatni sem szabad az örök irgalomnál! És akkor határtalan kétségbeesett vágy fogta el, hogy mégegyszer lássa az otthont, minden volt gyermek tisztasága temetőjét, anyja holmiját, a bútorokat, mindent, ami benyúlt mindennapi életébe, mint füzek lombja a csendes folyóba. Aztán elmegy, ki tudja, hová, ki tudja merre. Valahol csak meg fogja találni a neki szabott mérhetetlen büntetést. Kiosont a templomból, halkan ment át a fekete uccákon. A szive vert mint egy részeg dobos. Néha, mintha léptek kongtak volna fel mögötte, néha mintha valamelyik ház szegleténél sötét árnyék leste volna. Néha a megtaposott rög furcsa hangot adott, mintha figyelmeztetően suttogta volna az itélö éjszakának: vigyázz, gyilkos jön! Hidegek voltak a sötét égre szórt csillagok. Végtelen időnek tetszett a pár percnyi ut. Elért az otthon elé. A kapu tárva, kihullva egyik sarkából, szomorúan, mintha tudná, hogy hiúban van váró megtárulása. Az udvaron ottfelejteti tárgyak panaszkodnak, mint elhanyagolt mostoha gyermekek. A konyhaajtó sincs kilincsre betéve. Pista itt a küszöbön egy percre visszadöbbent a sötét háztól. De mégis belépett. Üres volt a ház. Sárikát, szegényt magához vitte Szűcs Mózesné, ne legyen egyedül a bánatával az árva. És jaj, a tűzhelyen nincs tűz, sötétség reszket felette, mint egy omló sirás. Pista megállóit a sötétben és megtiport szive felszepegett: — Istenem, ó én jó Istenem! Tapogató kezei megkeresték a gyertyát és meggyujtották. Füstös lobogással gyűlt fel világa és jaj, Pista most már mindent látott. Az elhagyott tűzhely, az árva bútor, az üres ágy, a gazdálan dolgok, még a szomorú füstü gyertya is csendes siró énekbe kezdtek az eltávozott anya után és kérdezték: — Pista, hova tetted az édesanyádat? A rossz fiú odafektette szőke fejét az elnémult tűzhelyre, egész teste remegett, mint a vihartól zilált jegenye s belezokogta a tűzhely fekete némaságába: — Anyám, édesanyám, jaj, édesanyám! Összerázkódott: calami meleg nedvesség érte kezeit. A fiatal Gyöngyös jött be az udvarról s panaszos szemekkel nézett rá. Pista riadtan ugrott fel, mintha megidéző sötét bíró toppant volna eléje. Óh, ennek a kutyának a szemei mindent tudnak. Nem, nem szabad neki itt maradnia, ahol minden dologban nehéz Ítélet sulyosodik feléje. Ahol rossz szava van hozzá a széknek, hol apja ült s nehéz kérdése az ágynak, hol anyja nyugtatta fáradt testét. Kitántorgott az elhagyott házból. Egyszerre csak azt vette észre, hogy temetőben áll, frissen hantolt sírnál. Sötét volt a temető, nagy hallgatás volt a fák mozdulatlansága s nedvesen lehelt fel a föld. Az alvó falu végtelen álmában csak egyetlen óriási fájdalom volt ébren: a bűnös fiú. És most egyszerre visszalátta a nagy holdas éjszakát, mikor a tisztalelkü gyermek vacsorát hozott édesapjának, mikor Temető bácsi kitárt karjaiba vetette és odasugta fülébe: — Légy jó, Pista és szeresd az embereket, szegény, szegény szerencsétlen embereket. — Óh, hová tette szive szelíd hangjait? — Óh, Istenem, milyen tiszta, milyen jó voltam! — zokogta csendesen. Lassan elzugott feltámadt zivatara s csendes volt, mint egy fekete tó mit szél és világosság nem érint. Lassú, nehéz szavakban bucsuzkodott a röggé vált édesapától, a sírba kergetet édesanyától, aki friss ágyában első álmát alussza, és a jó Bodor Benedektől. Megindult a mezők határtalan sötétsége felé. Ment, ment és két erős kezében súlyosan vitte fekete szivét. De fenn a kálváriánál megállóit és lenézett az alvó falura. A kis házak nyugodtan aludtak a csillagok nyitott szemű őrizésében. Olyan határtalan szeretet volt a szeptemberi ég a nyugvó világ fölött. Az éjszaka orgonája hallgatott. Isten volt a levegőben és örök irgalom. A kálvárián a bűnbánó lator forró vágyakozással nézte a haldokló Krisztus arcát. (folytatjuk) KÜLPOLITIKAI SZEMLE . . . (folyt, a 31. oldalról) kább elmérgesedik. A szovjet vezetők minősithetetlen inzultusnak veszik, hogy a pekingi szovjet követség előtt a kinai diákok ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, amelyeket a szovjet diákok szoktak mondjuk — az amerikai követség előtt. Amint azt gyakorlatból tudjuk az ilyenfajta tüntetések nem spontán megnyilatkozások, hanem igenis megparancsolt szándékos provokációk, igy nem sok jót jósolunk a pekingi szovjet követség alkalmazottainak. Hja kérem, amit szabad Jupiternek azt ugylátszik ma már szabad az ökörnek is. De nemcsak az éles nyelvvelésben és tüntetésben merül ki a szovjet-kinai ellentét sokkal inkább abban, hogy a sokezerkilométeres közös határra — amely eddig a két szomszédos testvérnép összekötő kapcsa volt — KAPHATÓ Mozgalmunk 1. és 2. számú kiadványa: 1. Sulyok Dezső: A Magyar Emigráció Szerencsétlensége 2. A Magyar Október 23 Mozgalom Programmja Sulyok Dezső kommentárjaival. Megrendelhetők, egyenként 1-1 dollár előzetes beküldése mellett a következő elmen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P. O. BOX 249 - GRACIE STATION NEW YORK 28, N. Y. csendben de annál céltudatosabban felvonultatott mindkét nemzetiségű hadsereg. Annak ellenére hogy a vitatott terület (sőt jelentős kinai terület is) nagy része török-tatár népek által lakott terület, amelyhez sem Kínának sem a Szovjetuniónak semmi köze nem volna a két óriási hatalom mindent elkövet megtartására illetve visszafoglalására. A jövő alakulását mindenesetre erősen befolyásolja a szovjet-kinai helyzet, de minket elsősorban az kell, hogy érdekeljen, hogy ennek a viszonynak a romlása hozza el Magyarország felszabadulását is. H.M. FÁKLYALÁNG HUNGARIAN TORCHLIGHT Az Október 23 Mozgalom folyóirata Főszerkesztő: HÓKA MIHÁLY P. O. Box 249, Grade Station New York, N. Y. 10028 PRINTED MATTER PLACE FOR STAMP
