Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
24 FÁKLYALÁNG útra és ebből eredt Mikófalvy Európába települése éppen akkor, amikor már égett a talaj itt Amerikában a talpa alatt. Mielőtt Tollas az Egyesült Államokból Délamerikába utazott a Szabad Európa Társaság elnökével is összehozták. A Szabad Európa Társaság uj elnöke az angol és francia nyelvű Nemzetőr kiadási költségeihez Tollas személyes elbeszélése alapján nagyobb összeg folyósítását helyezte kilátásba bizonyos feltételek betartása mellett. Ugyanis az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc magas erkörcsi értéke kiválóan alkalmas volt a hidegháború eszközeként az említett két nyelvterületen, de leginkább Afrikában és az Európában tanuló afrikai diákok körében a kommunista infeltráció ellensúlyozására, illetve meggátolására. Eddig nem is volna semmi baj ezzel a ténnyel, a baj csak ott kezdődik, hogy Tollas, Mikófalvy és társai ezért, a kis önös problémáikon túl semmit sem kértek viszonzásul, ami a magyar nép szabadságát szolgálta volna, és igy csak kis eszközei lettek más hatalmak napi-politikai gondjainak tehermentesítésében. Mielőtt Tollas elutazott, figyelmeztetnem kellett arra, hogy nagy erkörcsi bukás következik ebből a manőverezésből. De akkor már megállapodás volt Tollas és Mikófalvy között, amely szerint európai tartózkodása során Mikófalvy a Nemzetőr kiadóhivatali vezetője is lesz. És itt felvetődik előttünk Gyümölcsfalvay Imre tragikus halálának az ügye, aki Mikófalvy előtt volt a Nemzetőr kiadóhivatali vezetője, de egy reggel München egyik parkjában holtan találták. Mikófalvy Európába települése után az általa világszervezeti vezetőkké előléptetett kétes értékű egyének szinte semmilyen munkát nem végeztek — elég volt, hogy önmagukat tartották a magyar szabadságharcosok vezetőinek és ilyen nevek láttán a Szabad Európa Társaság és a Magyar Bizottság szinte biztosra vette, hogy nem fog jönni többé a magyar szabadságharcosok életében szervezeti megújhodás. Rettenetesen tévedtek! Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötödik évfordulóján több mint két ezer ember tombolt, amikor Pongrátz Ödön a Hunter College-ban elmondotta emlékbeszédét, amelyet a következő mondatokkal zárt: “Október 23.-a a tettek napja volt. Ezért én is szeretnék többet mondani, mint amit eddig mondottam. Úgy magam, mint szabadságharcos társaim nevében kijelentem, hogy a magyar nemzet külföldi képviseletét rossznak és hivatása betöltésére alkalmatlanak tartjuk. Ezért kijelentem, hogy meg fogjuk, teremteni azt a gyakorlati szervet, amely itt az emigrációban méltón fogja képviselni a magyar nemzet érdekeit.” Erre a kijelentésre a több mint kétezer ember olyan egetverően viharos tapsorkánnal felelt, ami mindent feltárt és megmagyarázott. A magyar emigráció kimondta ítéletét a meglévő állapotok felett és megadta a felhatalmazást az uj mozgalom megindítására. így született meg az ötödik éves évfordulón a Magyar Október 23 Mozgalom és ez a szervezet azt vindikálta magának, hogy magára vállalja és teljesiti azokat a nagy feladatokat, amelyek akkor a magyar emigrációban Csáky szalmájaként senkinek sem képezték gondját. Azok, akik ezt a történelmi értékű Mozgalmat megalapítottuk — tudtuk, hogy semmiféle támogatásra nem számíthatunk, de mi nem is úgy képzeltük el a magyar ügy szolgálatát, amint ez eddig a Szabad Európa Társaságnál és a Magyar Bizottságnál történt, hanem úgy, hogy munkánk valóban nemzetszolgálat legyen. Nem nézhettük tovább tétlenül, hogy élve rothadjunk idekint az emigrációban és szolgalelkü lakájok tékozolják el a magyar vér erkörcsi tőkéjét. Tudtuk, hogy a, silányak internacionalista frontján olyan alvilági koncentrikus támadás indul meg ellenünk, amilyent még nem látott az emigráció, de végre előjött már mindenki, akinek fájt az igaz szó de arra gondolunk, hogy mindez semmi azokhoz a támadásokhoz, amelyeket 1956-ban az ellenfeleinktől el kellett szenvednünk. Nem rezignáltunk és nem riadtunk vissza — tudtuk, hogy vállalkozásunk óriási, MEG KELLETT FORDÍTANUNK A MAGYAR EMIGRÁCIÓ SZERENCSÉTLENSÉGÉT. Az ötödik évfordulóval vette igazán kezdetét a késhegyre menő harc, amely az ügynökök és igazi magyar szabadságharcosok között kialakult. A Magyar Szabadságharcos Világszövetséget az 1962-es évben alapszabály ellenesen ketté szakították Mikófalvy ügynökei, azok a kétes egyének, akik között szinte alig akad néhány félrevezetett jószándéku szabadságharcos. A kettősség jegyében eltelt öt év a Magyar Október 23 Mozgalomnál és a Pongrátz Gergely elnöksége alatt működő Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetségnél időtálló történelmi munkát jelent, addig a másik oldalon ahol a Mikófalvy által elindtott lavina felszínre hozta a magyar emigráció szegénylegényeit szélhámoskodást-szélhámoskodás követett. Tekintettel arra, hogy a Fáklyaláng megjelent számaiban, rendes és rendkívül körlevelekben időrőlidőre állandóan tájékoztattuk honfitársainkat, a magyar sajtó képviselőit és az arra illetékes politikai fórumokat az igazi szabadságharcosok ellen felvonultatott álszabadságharcosok romboló munkájáról, ezen cikk keretében nem kívánjuk ismét részletezni azt, csak tényszerű felsorolását adjuk annak a bomlasztó munkának, amellyel méltón kiérdemelték minden hazájához hü magyar megvetését és utálatát. Többszöri sürgetés után végre sikerült a semmittevésbe merült Dálnoki-Veress-Mikófalvy Amerkában élő epigonjait rávenni, hogy bújjanak élő hangzatos címeik mögül egy Intéző Bizottság-i értekezlet megtartására, amely a kétévenként esedékes Szabadságharcos Kongresszus előkészítése miatt halaszthatatlanul szükséges volt. így került sor a Pittsburgh-i Intéző Bizottsági értekezetre 1962 április 7.-én. Vitéz Bán elnöki minőségben vezette végig az ülést, ahol az Október 23 Mozgalmat alapitó szabadságharcos vezetők többségi határozattal követelték az uj és esdékes Kongresszus meghirdetését. A tényékhez való ragaszkodás miatt (amelyről eredeti hangszalag tanúskodik) meg kell mondanunk, hogy a Lehoczky (most Lehotay) házaspár szavazata döntötte el a Kongresszus helyének kijelölését Boston (Mass.)-ba. (Alkalom adtán ez az értekezlet is kellő megvilágítást kap a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség történetének megírásánál, mint érdekes példa, hogy kényszerhatások és befolyások folytán, hogyan változott meg néhány ember magatartása.) A Kongresszus Előkészítő Bizottsága 1962 május 5.-én tartotta meg első formális ülését New York-ban. A Bizottság tagjai szerénységemet kérték fel a Kongresszus Előkészítő Bizottsága elnökéül. Dálnoki-Veress Lajos Európában úgy érezte, hogy ezzel az egyszerű ténnyel őt ismét utolérte végzete, ezért ökrös Gergely akkori un. európai társelnökkel körlevelet Íratott alá (Ökrös Gergely személyes elbeszélése alapján Írom ezt, amelyet 1964-ben tárt föl, amikor őt is kihozatták washingtoni összejövetelükre és abban az időben már tisztán látta az alantas erők manőverezését) és küldetett el minden szabadságharcos szervezeti vezetőnek szerte a világon. Pittsburgh-i megállapodásunk értelmében az Intéző Bizottság május 26.-án Buffalo-ban ismét ülést tartott. Addigra a Lehoczky (most Lehotay) házaspárt 180°-os
