Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
22 FÁKLYALÁNG tusoknak mindenképpen el kell menni és ha másként nem; kisebbségi határozattal ki kell vonulni a Kongresszusról és el kell marasztalni azt jobboldalisága címén. A 17.-i ülés fénypontja a Sámson-Vidovics szóváltás volt, amely az ülést felbomlasztotta. Sámson József alaptalan támadásaira Vidovics Ferenc volt világszervezeti társelnök a Király Bélával való “gentleman agreement”-jét felmondta és eltávozott a gyűlésről, mire Király Béla elhalványult arccal emelkedett hangon közölte Sámsonnal: “Ha a szervezet ketté szakad, akkor az a te müved, mert vedd tudomásul hogy Vidovics Ferenc nem fasiszta.” Sámson abban az időben mindenkit lefasisztázott, aki nem volt hajlandó elismerni az ő szabadságharcos vezetői státuszát. Sámsont Király Bélának köszönhették a szabadságharcosok! Mikófalvy innen is tovább lépett; egyszerre szedett föl pénzt Király Bélától és Vidovics Ferenctől és mint kettős ügynök érkezett meg az Amerikai Szervezet Washington-i Kongresszusára 1958 márciusában. A Washington-i Kongresszus szabad utat nyitott az európai találkozóra és vitathatatlan volt annak Király Béla és Szabad Európa ellenessége. Itt már leplezetlenül jelentkezett Mikófalvy jellemtelensége, mert a Kongresszus után Király Béla oldalán résztvett egy olyan bizottságban, amelyet Király, Sámson, Potoczky és mások azért hívtak létre, hogy vizsgálja felül a Washington-i Kongresszus határozatait, miközben illetéktelenek megbízó leveleket is küldtek a Páris-i Világkongresszusra az amerikai szervezetek nevében. Ilyen előzmények után tartották meg 1958 tavaszán az első Világkongresszust Páris-ban. Király Béla és társai végül mégis csak távolmaradásukkal tüntettek, amelynek az lett az eredménye, hogy Király Béla egy szavazatot kapott elnöki jelöltségére. Botrányos hatást váltott ki, amikor kiderült, hogy Király több mint százezer dolláros összeget használt fel, amely után nem kellett Király Béla senkinek se. A Páris-i Világkongresszus után néhány nappal levelet hozott a posta Vidovics Ferenc társelnök számára, amelyben Király Béla lemondott nemlétezö pozíciójáról és kilépett a Magyar Szabadságharcos Szövetségből. Mikófalvy Lajos pedig azután, hogy a kitűnő múltú katona, András Sándor repülő-tábornok nem vállalta a világszervezeti főtitkár pozícióját szervező titkárból egyszercsak valahogyan főtitkárrá lépett elő. Az áldatlan helyzeten minden jószándéku magyar szabadságharcos segíteni akart, igy jött létre a Flint Michigan-ban megtartott Rendkívüli Szabadságharcos Konferencia, ahol az Amerikában működő magyar szabadságharcos szervezetek vezetői egyszer és mindenkorra ki akarták küszöbölni a magyar szabadságharcosok kuszáit szervezeti helyzetét. Király Béla képviseetében Vass Vilmos jelent meg, aki húsz perces előadásának végén azzal a minősitheteten konklúzióval állt elő, hogy a magyar szabadságharcosok vegyék tudomásul, hogy ha Király Béla egydül marad is, akkor is ő jelenti a Magyar Szabadságharcos Világszövetséget. Szerénységem volt az, aki azonos időtartamú válaszban fejtettem ki a Király Béla-i vonalvezetés tarthatatlanságát, mert az soha sem volt méltó arra, hogy a magyar hősök és mártírok hagyatékán őrködjön. Mikófalvy mint eddig minden esetben itt is eljátszotta kisded játékait; mert egy több mint száz dolláros csekket fogadott el önhatalmúlag Király Bélától a Konferenciára anyagi hozzájárulásul; mert a Konferencia végén a delegátusok tudta nélkül megállapodott Vass Vilmossal egy öttagú Központi Titkárság életrehivásában, amelynek természetesen ő volt az első tagja, Vass Vilmos, Taraszovics Sándor, Lehoczky (?) Attila és Malinszky Ernő voltak további tagjai. Az akkor Flint (Mich.)-ben tartózkodó Végváry Vazul atya néhány napon belül felutazott New Yorkba, hogy Király Bélával egyeztető tárgyalást folytasson, de tapasztalnia kellett, hogy paklizásaik miatt, amelyet Mikófalvy Lajossal folytattak nem akadt egy New York-i szabadságharcos vezető sem, aki a tárgyalások felvételére készített megbízólevelet aláírja. Vazul atya, mint magánszemély beszélhetett csak az újra Európába induló Király Bélával, aki minden áron közös nyilatkozatot kívánt vinni magával Európába az európai szervezeti vezetők félrevezetése érdekében. A harmadik évforduló ünnepségére New York-ba érkezett Kecskésy-Tollas Tibor is, aki a szeretet forradalmáról beszélt a Carnegie Hall-i Emlékünnepélyen. Már akkor nagy volt a Tollas kultusz Mikófalvyéknál — sajnálták, hogy a rendezők nem engedték Tollast hosszan ünnepelni. Pedig az ünnepély sikere érdekében Mikófalvy és Végváry atya irodát tartott fenn a Katolikus Liga New York-i hivatalában. Igaz később az atya velünk kívánta kifizettetni az általa felfogadott titkárnőt és hálából a magyar szabadságharcosok külföldön élő legjobbjait ellátták a “kakasülőkre” szóló jegyekkel, mert a jó jegyek kellettek azoknak, akik a magyar szabadságharcosokat soha nem fogadták el, de szerettek a magyar szabadságharc véráldozatából élni és a nevükben “hraccsolni”. Persze volt pozitívuma is az ügynek, amiről minden bizonnyal nem ir Mikófalvy értekezést az Állam Védelmi Hatóságnak,—egy újabb november 4.-ről, amikor a szokásos hajnali tüntetés után reggel 8 óra körül két autón magyar szabadságharcosok érkeztek a Szovjetunió U.N. Missiójának épülete elé. Az egyik kocsiból egy sovány szerzetes lépett a járdára és megindult az épület felé, hiába volt a rendőrtiszt jóindulatú figyelmeztetése Végváry atya elszánt tekintettel lépett a gyilkosok területére és átadta statement-jét 150 fiatalkorú halálraitélt társunk védelme ügyében. ... A gyilkosok mégis kivégezték bajtársainkat és az a Mikófalvy, aki akkor az egyik kocsit odavezette, ma a gyilkosok között jár Mercedes kocsiján. Biztos szemérmesen és meghunyászkodva mosolyog — esetleg dadog, hogy bocsássanak meg neki a gyilkosok, néha meg kellett téveszteni az igazi szabadságharcosokat és a világ felháborodott közvéleményét . . . biztosan azt mondja, hogy ő akkor is velük érzett; a gyilkosokkal, mert mit is számithat egy szélhámosnak százötven gyermek áldozati vére, hiszen ő csak jólétre, kocsira, utazásra, ünneplésre és valaki vagy valakik szolgálatára vágyott és ha akarják ott az Á.V.H-nál ugyanezért az árért elmegy ő a budapesti Amerikai Misszió elé és számonkéri az amerikaiaktól az orvlövész viet-congokat, csak hagyják őt élni, mert ő szeret élni, hagyják hát jól élni akármilyen áron. Végváry Vazul atyát viszont néhány hónapra házi őrizetbe vette szerzetesrendje önfeláldozó tettéért. Levelet viszont írhatott, és irt is, pénzt kért mindenkitől a szervezet számára szerzetesi szegény csomójára való hivatkozással. A pénzt pedig Mikófalvy elügykezelte. A pénz még mindig jött a Szabad Európától — igaz már nem volt elég Király Béla tábornok neve. Több névre utaltatta már ki a havi kilencszáz dollárt Yarrow ur a Sz.E. alelnöke, de mivel a folyószámla Király Béla nevén volt igy hát ő egyedül gondoskodott annak elhelyezéséről. A Mikófalvy szerű nagy titánoknak a fő törekvése igy nem is volt más, mint valahogy behelyettesíteni Király Béla tábornokot önmagukkal a minden becsületes magyar hazafi által megvetett Szabad Európánál.
