Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
FÁKLYALÁNG 17 Mégegyszer hosszan visszanéztünk, S fejünk felett az őszi ég Számolta búcsúzán a léptünk, Lehet, hogy most is őrzi még. Integetett a tarka dombsor, Megcsillant egy-két házeresz, Zizzent a hullani kész lombról A levél, mely itt-ott már deres. Még szétnéztünk a kedves tájon, Mely szült egykor, dajkált s fölnevelt, Elosztoztunk: nekünk is fájjon Ez a bus, véres naplement. Pedig de szép volt fényözönben Élni két hosszú héten át, Szabadság! mégis megköszönjem? Ne érjen érte semmi vád! A vakondhad csak hordja bőven Ránk a csatornák szennyesét, Nézd meg Hazám igy elmenőben, Nem mi? Hát ki volt itt a nép? Majd felmutatjuk a világnak Munkától kérgesült kezünk, Hordozói leszünk a vádnak S emlékezünk, emlékezünk! Nem lengett úgy még soha zászló Őszben még nem volt igy tavasz, — Bár mindenki szólt felénk egy pár szót A világ még nem érezte azt. Hosszan, mégegyszer visszanéztünk, Golyók fütyültek hangzavart, Búcsúzunk föld, hát, — árva fészkünk Isten hozzád — még visszatérünk! — S megcsókoltuk a rőt avart. . . Ausztria, 1956. november. Hóka Ernő főtitkár és Pongrátz András központi titkár a főasztalnál is titkári teendőiket végzik. Hóka Ernő a Magyar Szabadsághar- Árvay Pál operaénekes énekel cos (Nemzetőr) Világszövetség fótit- Pongrácz István zongoraművész kára magyarnyelvű emlékbeszédét zongora kísérete mellett, mondja. Mert szívből az tud igy örülni, Ki veled hiszi Önmagát, Lángod már sosem fog kihűlni, Rászórhatják az éjszakát. Mikes Márta az Ausztrália-i Operaház tagja énekel Pongrácz István kísérete mellett. Hamilton Fish képviselő ur ünnepi beszédét mondja. Gyenis István: BUCSUDAL
