Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-15 / 1-6. szám

16

FÁKLYALÁNG

QAT sumér KAT finn KÉZ magyar

Az itt felsorolt példa csak izelitő abból, amit Németh Gyula előadott. Előadását azzal végezte, hogy ha nem is tud hinni és elfogadni egy sumér magyar rokonságot ma még, de a sumér-magyar nyelvi viszonyról sokkal kedvezőbben nyilatkozhat. Viszont a finnugorológia javításra szorul. A finnugorológiának úgyis meggyűlik a baja a szófejtései miatt.

II.

Kr. u. 101-102 és 105-107-es években Trajanus császár háborút viselt a dákok ellen, de Dácia elfoglalása csak 158 körül következett be. A megszálló légiók közül csak a Légió XIII. Gemina tartózkodott a háborúk befejezése után a tartományban. A másik megszálló légió; az V. Macedonica csak Septimus Severus császár (193-211) idejében helyeztetett át a mai Dobrudzsából Erdélybe.

Az állandó germán és szabad dák, karp stb. zaklatás azt eredményezte, hogy a római birodalmi politika önként a tartomány (ill. a 3 részre osztott altartományok) feladását látta célszerűnek. Erre következtethetünk a pénzérmek sorsából is, amelyek 255-258 között megszűnnek, ami azt mutatja, hogy a belső kereskedelem és élet nagyon elszegényedett. A római uralom 270-275 között szűnik meg Dáciában. Most csak az a kérdés, hogy volt e elég idő, ill. békés, nyugodt lehetőség arra, hogy rövidebb, mint 120 év alatt egy uj neo-latin nép keletkezzék különösen akkor, ha a latinositó góc, mármint a légiók és a hivatalok elhagyják az országot és a telepesek már előbb is kivonultak. A két légió legénységének (7200 katona) — mely már eleve nem volt itáliai — a dák nőkkel való összeházasodási lehetősége is több mint idillikus feltevés.

Rómának anyagi gondjába került a tartomány hogy fenntartása nem érte meg a belőle vont hasznot. Miután tervszerűen kiürítették a mégis ottmaradókat (őslakosságot) elnyelte a népvándorlás hulláma, mert azontúl egyedül csak bizonyos római kulturbefolyásról tudhatunk (Nagy Konstantinus kora) de római kulturemlékekről, vagy mindennapos életről soha többé. Sem nyelvészeti, sem történelmi, sem régészeti okok nem magyarázzák a feltételezett dákó-román kontinuitást.

Németh Gyula előadásában bővebben szólt az erdélyi hely és víznevekről. Részletesen taglalta a balkáni oláhság kialakulását és a vlach néptörzseket. Szó volt még a dákó-román “tudományról” és annak nemzetközi helyzetéről és megbecsüélséről. Németh Gyula tárgyilagos hangú, minden kétséget eloszlató és nemcsak a magyar szempontokat figyelembevevő felépítésű előadása példa volt arra, hogy a részünkre kevésbé kellemes témát is szépen lehet

tárgyalni. Nem mindennapos élvezetet nyújtott a római hadsereg s a római birodalom katonapolitikája ismertetése.

III.

Ezen előadás során Bizánc alapítása és történelme került méltatásra addig az időkig, mig a meotiszi magyarság történelmi ténnyé lesz. Szó volt Bizánc politikájáról, a birodalmat környező türk népek, irániak helyzetéről.

Bőven tárgyalta Németh Gyula Konstantinosz Perphyrogennetos (912-959) irodalmi munkásságát és magyarságismertetését. Sabartoi asfaloi elnevezésünket az előadó magából a görög szövegből fordította és magyarázta. (A közönséget kellemesen lepte meg az előadó fordítási készsége és lelkiismeretes apró-munkája.)

Ezután Bizáncnak az Árpádokkal folytatott politikai, házassági és kulturkapcsolatairól adott kis összefoglalót az előadó. Szent István, Gyula, Szent László, I. Géza, majd Dukasz Mihály és Komnenosz Mánuel kerültek említésre. A bizánci birodalomról egyes-más nemcsak magyar, hanem szeldsuktörök vonatkozásban is előjött, ami színezte az előadást. II. Endre szentföldi kereszteshadjáratának (1217) történetét is érintette az előadó és ezzel zárult a tartalomban gazdag előadás.

*

E három kitűnő előadással Németh Gyula megnyerte a közönséget, akik szinte teljes számban a fiatalabb intellektuel korosztályból kerültek ki (köztük jó néhányan maguk is tudományos alapossággal foglalkoznak a magyarságtudomány körébe tartozó tudományágakkal — magyar őstörténet, régészet stb.) Végkövetkeztetésként leszűrhetjük, hogy ezen előadások olyan kitűnő légkört teremtettek a magyar sorskérdések iránt érdeklődő magyarság soraiban, amilyenre a magyar emigráció történetében még nem volt példa. Németh Gyula őszi előadásainak (melyek időpontjáról időben értesítést adunk) címei a következők lesznek:

1. A Halotti Beszéd szövegmagyarázata,

2. Amit a szkítákról tudhatunk,

3. Sumir föld és nép.

Mindenkit meghívunk sé elvárunk ezekre az előadásokra. Németh Gyulát meg kell hallgatni.

*

Még a tavasz folyamán; május 13.-án és 27.-én a Magyarságtudományi Előadássorozat keretében Tokay János kiváló régész tart két — vetitettképes — előadást:

A magyar és rokon őskulturák összehasonlítása címen, mely előadásokra mindenkit szeretettel elvárunk. Tokay János előadásairól következő számunkban bő ismertetést adunk.

H. M.

Szegénység szárnyai . . .

(folytatás a 9. oldalról)

nét hosszan és messzeségbe lejtett az ut. Itt megálltak a tetőn, mert a nagy térti előtt verejtékeztek is immár. A homlokukat megtörölgették mind a ketten, majd igy szólott Gyürke:

— S nagyapó nem kapott jutalmat azért?

— Kaptam én bizony! — mondta

büszkén az öreg. — Mégpedig kétfélét is, mert egyikfelöl akkor nyertem volt el nagyanyádat, másfelől pedig szivembe tűzték a boldog jövendőt.

A föld fehérben és a nap aranyban ragyogott.

— No, induljunk haza! — mondta az öreg.

Azzal felültek mind a ketten a farakás tetejére, ahonnét az öreg Ehedi a két kezében két erős karót nyújtott le kétfelől a földre, hogy azokkal ős a hosszú lejtős utón kormányozni fog, mint az evezőkkel, abban a véghetetlen hótengerben. S alig érintvén azokkal a földet, meg is indult a gyalog szánkó, s egyre jobban kezdett száguldani a lejtőn.

Nem is haza mentek talán, hanem a szegénység szárnyain a jövőbe sugárzottak az arany fényben.

TAMÁSI ÁRON