Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)

1965-10-23 / 1-10. szám

14 FÁKLYALÁNG Hirtelen egy 13-14 éves gyerek benzines üveg­gel a kezében kiugrott a sarki hirdetőoszlop mögül és néhány méternyire megközelítve a páncélautót a benzines üveget hozzávágta. Az üveg összetört és a benzin befolyt az autó belsejébe. A kisfiú bán­­tódás nélkül visszafutott a hirdetőoszlop mögé. Egy-két perc elteltével egyszerre csak egy öreg ember bujt elő egy fa mögül és elindult a páncél­autó felé két kezét magasra tartva. Az egyik kezé­ben gyufás dobozt szorongatott. A másikban néhány szál gyufát. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy lassan — mint, aki biztos a dolgában — ha­ladt az autó felé. Nem nézett sem jobbra, sem balra csak ment — ment előre ... és a következő pillanatban lángbaborult az autó. Akkor felpattant az autó bal hátsó ajtaja és egy orosz ugrott ki belőle. Néhány lépést tehetett csak meg amikor ta­lálat érte. A kormány mellől is kilépett az orosz. Azt is rögtön lelőtték. Egy orosz bennégett az autó­ban. A géppuskát leszerelték az égő autóról, s azon tanakodtak, hogy hol helyezzék el. Mondtam nekik, hogy olyan helyet kell keresnünk, ahonnan mi tud­juk lőni az oroszokat, ők pedig minket nem. Olyan helyet kell találnunk, ahol éjszakai szállást is talál­hatunk. Mivel én ismertem a Práter utcai iskolát, s tudtam hogy a pincében van egy menza, amely alkalmas hely lesz számunkra. És ahogy bementünk a Korvinközbe (a Kisfaludy közbe) megláttam a benzinkutat, amely a kőrútról biztonságban volt. Letörtem róla a lakatokat és igy már volt benzi­nünk. Valaki mondta, hogy a Kisfaludy köz 4. szá­mú házban van egy munkás szállás, amely üres volt s amelyet birtokba vettünk. Akkor jött egy orosz tank, amelyre tüzelni kezdtünk, s amelynek lánc­talpa valahogy beszorult a villamossínek közé.A tank nem tudott továbbmenni csak a saját tengelye kö­rül forgott. Benzines üvegeket dobáltunk rá, de akkor még nem használtuk a kanócot az üvegekben, és igy csak a kiömlött benzinre lőttünk, hogy az tüzet fogjon. Valaki lángralobbantotta a tankot, amely később felrobbant. A házak alatti pincében keresztül vészkijáratot is találtunk, amire elhatároz­tuk, hogy a Korvin közben telepszünk le. Még az­nap estefelé szereztünk egy páncéltörő ágyút ame­lyet elhelyeztünk a Korvin mozi előtt aminek ké­sőbb igen nagy hasznát vettük, s ez végkép meg­győzött bennünket, hogy a legalkalmasabb helyet találtuk meg a Korvin közben főhadiszállásunkul. Ennek története azonban már nem tartozik a jelen interview keretébe. FÁKLYALÁNG: Mint a Korvin Köz volt pa­rancsnoka melyik időszakot ítéled legválságosabbnak a forradalom és szabadságharc alatt, valamint mond el egy olyan élményedet amely jellemző volt a Kor­­vinközi harcokra. PONGRÁTZ GERGELY: Feltétlenül október 25.-e és 26.-a voltak a legnehezebb napjaink, és ezek­hez a napokhoz kapcsolódik legdrámaibb élményem is. 26.-án este a következő történt. Odajöttek hoz­zám harcosok és mondták, hogy a szemben levő női fodrász üzletbe bement két fiú megtölteni a géppisztolyuk tárát töltényekkel. Béniről két lövés hallatszott, rálőttek a két fiúra, akik megsebesültek, mert a fodrász üzletben ÁVH-sok és oroszok tar­tózkodtak. Heten indultunk a két fiú után, hogy kiszabadítsuk őket. Én egy Mauser puskát vittem magammal. Benn a fodrász üzletben sötét volt, de kint még csak szürkülött úgy hogy az üzletbe már nem lehetett belátni, de a bentlevők láthattak ki­felé. Egy fiú jelentkezett, hogy ő beugrik az üzlet­be, addig mi lőjjünk befelé a betört kirakaton át. Letérdeltem a kirakat elé és beirányitottam a puska csövét és lehúztam a fejem egészen amennyire csak tudtam. Ahogy a fiú az ajtóhoz ért bentről egy rövid gépfegyver sorozatot adtak le rá müe össze­esett. Én pedig a torkolattüzre tüzeltem befelé. A tűzharc eredménye az lett, hogy hetünk közül már csak én voltam életben. Mikor már nem élt mellet­tem senki én távolabb húzódva még jó ideig lövöl­döztem be. Annyira reszkettem az események ha­tása alatt, hogy a tőlem pár lépésre levő,, a kapu­bejárat alatt függő villanykörtét csak nyolc-tiz lö­vésre tudtam lelőni, hogy ne világítson meg engem. Akkor síró görcsöt kaptam és a fiuk vittek be a Korvin Közbe. Az üzletből két orosz és egy ÁVH-s halottat és egy orosz és három ÁVH-s súlyos sebe­sültet, valamint a két szabadságharcos sebesültet hoztak ki az odaérkező fiuk, akik segítségemre jöt­tek. Ennek a borzalmas élménynek a hatása végig kisért az egész forradalom és szabadságharc alatt, és nagyban befolyásolta a forradalmi tevékenysége­met. FÁKLYALÁNG: A fentiek csak kiragadott részletek a Pongrátz fivérek forradalmi élményeiből, amelyek Emlékiratok formájában most vannak fel­dolgozás alatt és a szabadságharc 10 éves évfordu­lójára nyomtatásban is meg fognak jelenni, éppen ezért ezzel az interview-el kapcsolatban a szerzők minden jogot fenntartanak maguknak. Hóka. Mihály Külpolitikai Szemle DÉL VIETNAM-ban az amerikai katonák szá­ma a napokban elérte a száznegyvenezret, hogy az amerikai hadvezetés a siker reményében folytat­hassa a harcot a Vietcong erőivel szemben. A csa­­paterősitésekkel és az utóbbi időben időszakossá idült Észak-Vietnam elleni bombatámadásokkal egy­­időben az amerikai külpolitika megütötte a béke­tárgyalások lehetőségének hangját is, amelyet az észak-vietnámi kormány és a kínaiak a nyilvánosság előtt olyan feltételekhez kötöttek, amelyeket az amerikaiak nem fogadhatnak el presztízs veszteség nélkül. A legújabb diplomáciai lépésekből mégis úgy látszik, hogy az észak-vietnámiak a kulisszák mögött sokkal több jelentőséget tulajdonítanak az amerikai javaslatoknak. Miután a gomba módra elszaporodott békét közvetítő bizottságok teljes ered­ménytelenségük láttán föladták a reményt és abba­hagyták a közvetítést az észak-vietnámiak a jelek szerint most Péter János magyarországi külügymi­niszterrel kísérleteznek, aki az ENSz-ben megtett

Next

/
Thumbnails
Contents