Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-10-23 / 7-10. szám
FÁKLYALÁNG 7 PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Tamási Lajos verse Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein. Piros a vér a pesti utcán, munkások — ifjak vére folyt, — a háromszin-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót A háromszin-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér. Olafs Stumbrs norvég költő verse Fordította: Sulyok Vince A keserű kin, mely térképen határokat húz, mely ezrek életét kívánja és zabálja! A keserű kin! Áldottak lobogóitok! Fülem a földre nyomva hallgatódzom. Hallom, ahogy a vér a föld arcára csurran. Őrizkedjék az örök zsarnok ettől a hangtól. Megszentelődsz, föld, e napokban: vér szikrázik az idők éjin át. A RÁDIÓ MELLETT . . . Jobbágy Károly verse Rólunk beszélnek minden nyelven, Sikong az éter és csodál, Dávid harcol Góliát ellen. Népmilliók aggódva nézik Hányán indulnak halni még? S küldi a nép izzó hitét, Fiatalok, még alig éltek S füttyöngő golyók hangja közt Támadnak neki a pribéknek. Nem akartunk híresek lenni! Ilyenáron meg semmikép . . . Hisz bánatunk már végtelen, De nekünk mindig az jutott, Hogy a világ minket csodáljon És fiaink kapják a golyót! Mig ágyú szól, gyors lövés pattan, A falról Petőfi figyel, Ahogy járkálok egymagámban Úgy járkált ő is átkozódva! Európa újra csendes, ó csak Minket húz a sors karóba, Csak minket öl, Száz év után is ugyaiuiz, aki hajdan ölt. Hogy hányán hullunk, sose számit! Mások csodálják bátorságunk, Mi meg naponta meghalunk, Dsida, golyó veri át hátunk, De megmutatjuk a világnak, Hogy mikor mindenki lapul, Csak a rádiók kiabálnak, Mint akinek már mindenképpen, Minden mindegy, Hát életet adunk szabadságért cserében, És ha a sors minket úgy büntet, Mert hogy türtük tíz éven át, Felmutatjuk véres fejünket, Tudjuk, hogy mindent megbocsát! Ki vagyok énP Ki vagyok én, hogy dicsérni merek ma, Egy csöpp vér is ezerszer drágább szép szavaknál. Az ítélet napján hozzátok lépek, Igazak: “Testvéreim, bocsássátok meg bűneim!”
