Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-06-15 / 1-6. szám
14 FÁKLYALÁNG EGY AMERIKAI SZENÁTOR AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGÉRT Claiborne Pell szenátor május 12.-én az amerikai szenátusban elhangzott beszéde (hivatalos hírszolgálati jelentés): Claiborne Pell, Rhode Island szenátora azt mondta a szenátusban, hogy az Egyesült Államoknak ki kellene használnia azokat a lehetőségeket, amelyeket a kommunista tömb államain belüli nagyobb önállóság nyújt, ösztönözve a függetlenség szellemét. Továbbá, mielőtt kereskedelmi egyezményeket kötne egy (kommunista) állammal, az Egyesült Államok azt bizonyos feltételekhez köthetné, amelyek az illető országon belül elősegítenek (legalább egy bizonyos fokú) társadalmi és politikai liberalizálódást — sürgette a szenátor. Egy román kereskedelmi küldöttséggel való közelgő tárgyalásokról szólva Pell szenátor azt mondotta, hogy Romániában a magyar kisebbség tagjai közül (többen) még mindig be vannak börtönözve politikai okok miatt. Az Egyesült Államok az amerikai-román tárgyalásokat jó alkalomnak használhatná fel — sürgette a szenátor, — hogy a kiviteli engedélyek megadását ahhoz a “minimális feltételhez” kösse, hogy adjanak általános amnesztiát minden politikai fogolynak. Pell szenátor a következőket mondotta: “(szenátusi) Elnök ur, a szovjet tömb iránti felmelegedő hangulatban nem szabad szem elől téveszteni a kemény sztálinista múlt meglévő maradványait. Ezúttal például a kommunista Románia a gazdasági barátkozás kiterjesztett kezét nyújtja felénk, mig ugyanakkor, ugyanez az ország a másik kezét arra használja, hogy elnyomjon egy kisebbséget, amelynek egyes tagjai politikai rabokként hosszú évek óta román börtönökben sínylődnek. Számos jel mutat arra, hogy mi olyan boldogok vagyunk a csatlós államok uj politikája láttán, hogy hajlandóknak látszunk elefelejteni, mi történik a barátkozás látszata mögött. Úgy hiszem, hogy a jelenlegi helyzet nyújtotta lehetőségeket nekünk itt a nyugaton ki kellene használnunk, kezdeményeznünk kellene ahelyett, hogy (csupán) diplomáciai ellenlépéseket tennénk. Számomra úgy tűnik, hogy Romániától el kellene várnunk azt, hogy emelje fel súlyos kezét, amellyel elnyom, mielőtt megszorítjuk azt, amelyet barátságra nyújtott. Lehetne-e alkalmasabb idő számunkra ilyen engedmények biztosítására, mint éppen a mostani, május lO.-i román függetlenségi napon, amelyen a románok török uralom alóli függetlenségük kikiáltását ünneplik? Korábbi ujságbeszámolókból tudjuk, hogy a románok most speciális küldöttséget menesztettek ide (Amerikába), hogy megpróbáljanak egy szintetikus gumigyár megvásárlásáról tárgyalni és az amerikai kormány jelezte, hogy ezt az óhajt barátságosabb megfontolás tárgyává hajlandó tenni, mint más hasonlókat a multiján. A sajtó szerint megértőbb álláspontot foglalunk el Románia azon elhatározása iránt, hogy eltávolodik a Szovjetuniótól. Ez mind jól van és helyes, a Külügyminisztérium ilyen irányú politikáját támogatom. Üdvözlöm a szovjet tömbön belüli autonómia jelentkezését és hiszem, hogy az Egyesült Államoknak fogékonynak kell lennie ezen jelenlegi irányzattal szemben. A függetlenség eme uj szellemét ösztönözni kell a csatlós nemzeteknél. Egyik ut erre az, hogy segítjük őket a gazdasági függetlenségre való érthető törekvésben. Ugyanakkor azonban, — és most úgy beszélek mint korábbi külügyi tisztviselő, aki szolgált a vasfüggöny mögött és több hétre Romániába is ellátogatott — sürgetnem kell annak az elvnek megismétlését, hogy ne adjunk semmit anélkül, hogy kapnánk érte valamit. Ebben az esetben Romániának szüksége van rá és óhajtja a kivitelünket azért, hogy önálló gazdasági pozíciót érhessen el. Azért, hogy újra formáljuk politikánkat, hogy megnyissuk kapuinkat a célból, hogy érdekeihez alkalmazkodjunk, számomra úgy tűnik, hogy mi is megtehetjük és meg is tehetnénk azt, hogy különleges feltételeket kössünk ki, Románia gazdasági érdekein tvdmenően. Hiszem, most kiváló alkalmunk van arra, hogy elősegítsünk Románián belül egy bizonyos mértékű szociális és politikai liberalizálódást, amely összhangban lenne ennek a nemzetnek uj, szabadabb magatartásával és a gazdasági életben való terjeszkedésével. Nem lehet jobb ut Románia számára, hogy bizonyítsa ezt az uj, liberális szellemet mint az, hogy lépéseket tesz belpolitikájának megreformálására a politikai kisebbségek, különösen pedig a magyar népi kisebbség irányában, amely Románia nyugati részében, Erdélyben lakik. Állandóan ismétlődő aggasztó jelentések jöttek arról, hogy a románok még mindig leplezetlen elnyomást gyakorolnak Erdély magyarjaival szemben politikai bűncselekmények kapcsán, amelyeket azok állítólag elkövettek vagy félő volt, hogy elkövetnek a szomszédos Magyarországban lefolyt 1956-os forradalom idején. Abban az időben és rokonszenvezve vele, (a forradalommal) felkelések voltak a határon túl Erdélyben, fiatal magyar diákok aktiv részvételével. Ezekhez még hozzáadva, a román kormány — a jelentések szerint — összeszedett és bebörtönzött sok más magyart is Erdélyben, attól való félelmében, hogy a forradalom tovább terjed. Nem ismeretes pontosan, hogy mennyi embert érintett ez, valószínűleg százakra rúg a számuk, de lehetséges, hogy ezrekre. Értesültem arról, hogy sok közülük még mindig börtönben van, 15 éves kényszermunka ítéleteket töltve az 1956-os felkelésben való részvételükért. Jöttek jelentések, hogy többen közülük, akik iskolás gyerekek voltak a felkelés idején, tiz egynéhány évesek és akiket teljesen elszigeteltek a családjaiktól, olyan körülmények közt vannak, amelyek egészségi állapotuk leromlásához vezettek. Különös iróniát kölcsönöz a román helyzetnek az a tény, hogy Magyarországon, ahol az 1956-os felkelés elkezdődött, már volt általános amnesztia és nagyszámban szabadok azok, akik ennek a népnek a felkelésében resztvettek. Itt a nyugaton csak azt tudjuk kérdezni, miért nem látja helyesnek Románia, hogy hasonlóképpen cselekedjék? Úgy tűnik nekem, hogy az Egyesült Államok ezt az alkalmat (a közelgő kereskedelmi tárgyalásokat) arra használhatná fel, hogy a humanitárius reformok legalább bizonyos fokát feltételként megkövetelje ahhoz, hogy ezzel a kommunista országgal gazdasági viszonyainkat bárminő mértékben is normalizáljuk. Feltételeink világosak, egyszerűek lehetnek: Sürgetem, hogy akik amerikai részről tárgyalnak a Romániával való kereskedelmi tárgyalások során, ragaszkodjanak egy általános amnesztia rendelethez minden politikai fogoly számára abban az országban, annak a minimális feltételeként, hogy az amerikai kiviteli engedélyeket (Románia számára) megadják.
