Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)

1964-06-15 / 1-6. szám

12 FÁKLYALÁNG — amellett, hogy egyértelmű a belügyeinkbe való beavatkozással, illetve az arra való egyenes felhí­vással — a nemzet szuverenitásának és öncélú éle­tének feladását is jelenti, tehát olyan politika, amely a nemzet fennmaradásának gyökereire teszi baltáját és Délvietnammal helyez minket egy sorba. A magyar múlt már számtalan leckét adott ne­künk abból, hogy amit magunk harcolunk ki saját szellemi vagy fizikai erőink végső megfeszítésével, az a mienk és azt csak erőszak ragadhatja el tőlünk véres küzdelem árán. Amit pedig mások ajándék­ként vagy alamizsnaként nyújtanak nekünk, azt a szél egyszerű megfordulása úgy kifújja a kezünkből, mintha soha benne sem lett volna. A Magyar Sym­posium politikája ilyen alamizsna juttatására van alapozva, amit az amerikai kormánytól vár, tehát ellene mond a nemzet jövőt formáló önerejének és végleg a lelki szatellitizmus elvi alapjaira helyez­kedik. Nem csoda: akik mindig mások eltartásából éltek, azoknak a gondolkodása ilyenné alakult. Csak a legközelebbi magyar múltból ragadunk ki néhány példát e kardinális felfogásunk alátámasz­tására. Miután 1938 októberben a magyar-csehszlovák tárgyalások egyes felvidéki területek visszaadásával kapcsolatban nem vezettek eredményre, Imrédy Béla kormánya 1938 október 24.-én belement abba, hogy a vitás kérdést Ciano és Ribbentrop olasz, illetve német külügyminiszterek mint döntőbirák döntsék el. Imrédyt ez elhatározása kialakításában döntően befolyásolta az akkori magyar szélsőjobb­­oldal, mely a dolog tovább húzódása esetére fel­bomlással fenyegette az ország belső rendjét. így jött létre 1938 november 2.-án az Első Bécsi Döntés, mely a náci és fasiszta kormányok alamizsnájaként dobta oda nekünk a Felvidék magyarlakta terü­leteinek egy részét. Ha akkori kormányunkat nem ugyanaz a lélek hatotta volna át, amely ma a Ma­gyar Symposiumot áthatja, ha lett volna ereje, ki­tartása és önmegtagadó bátorsága addig tárgyalni a csehekkel, amíg valamilyen — bármilyen — meg­egyezésre jut velük, a közvetlen szerződés alapján visszakapott területek ma is a mieink volnának. így az alamizsnát elfujta a szél, és még az a gyalázat is rajtunk maradt, hogy Hitlertől fogadtunk el aján­dékot. Ugyanez ismétlődött meg Teleki Pál kormányá­val 1940 augusztus 30.-án, amikor a Második Bécsi Döntés Északerdélyt ajándékozta nekünk vissza. Amelyik nemzet — megrettenve a reá várakozó ne­hézségektől — önként lemond a közvetlen tárgyalás verejtékes és tövises útjáról és protektoroktól kér és fogad el bármit is, megalázza magát, önként mond le a nemzeti önrendelkezés jogáról és végül is a Danaidák olyan ajándékát kapja, amitől később szé­gyenletes körülmények között fosztják meg őt a történelem uj fordulatai. Akik ezt szuggerálják a magyar népnek, azok nem barátai annak. A Magyar Symposium ilyen megoldásra törek­szik - ők tudják, miért. Mi azonban a nemzet ön­rendelkezési jogának alapján állunk és arról soha­sem fogunk letérni. Magyarok kezében akarjuk tud­ni a magyar sors intézését — persze nem Rákosi féle “magyarokéban” — akkor is, ha a túloldalon olyan félelmetes ellenféllel állunk szemben mint a Szovjetunió és ha olyan undorító féreg is rág min­ket mint a new yorki magyar politikai alvilág. Tudjuk, hogy közel az idő, amikor Dávid már a siker reményében nézhet szembe Góliáttal, otthon eljön bizonyos személycserék ideje, a világ tovább megy a már tisztán körvonalozott utón és ezért semmilyen magas havi fizetésért nem hintünk kon­kolyt eddig tiszta búzánkba, mert “a magyar, az mi vagyunkSzámunkra jobb koldusán és megrá­­galmazottan kínlódni, mint kitartottként dúskálni. Ez helyez minket igen magasra — elérhetetle­nül magasra — minden mankóval járó emigráns alakulat fölé, akik a “kis magyar utón” járnak. Szivünk és kezünk is tiszta és tudjuk, hogy ezért ugat meg bennünket minden kutya messziről. De a magyar szabadság vagy azon az utón győz, ame­lyen mi járunk vagy sehogyan se győz. * Mivel a konferencia anyagát ki szándékozunk nyomatni, kérjük, hogy akik a felvetett kérdésekhez a meghirdetett előadókon kívül hozzá akarnak szól­ni, dolgozataikat írásban legyenek szívesek hozzánk beküldeni. A Fáklyaláng szerkesztői. ----------oOo---------­KÜLPOLITIKAI SZEMLE A Nyugat délkelet-ázsiai politikája a tiz évvel ezelőttinél összehasonlíthatatlanul súlyosabb krízisét éli napjainkban. Amikor 1954 május 7-én a kommu­nisták körülzárták Dien Bien Phu-t akkor még a francia Idegen Légió egységei minden külső segít­ségtől elvágva az utolsó lehelletükig 55 napig voltak képesek vívni élet-halál harcukat. Napjainkban pedig úgy tűnik, mintha az amerikai katonákat csak azért tartanák Dél-Vietnamban, hogy a kommunista guerilláknak legyen kiket orvul lelövöldözni. A tiz évvel ezelőtti sajnálatos amerikai politikáért most fizet a történelem. A Dél-Vietnamba pumpált napi másfél millió dollár évenkénti 125 millió dollárral való felemelése sem fogja megoldani a vietnami heyzetet, amely odáig romlott Diem elnök meg­­gyilkodása óta, hogy Dél-Vietnam 15 milliónyi la­kosából 5 millió már a Vietcong uralma és ellenőr­zése alá került. A helyzet reménytelenségére élesen rávilágít egy amerikai üzletember nyilatkozta, hogy hiába raknák ki Saigon utcáit arannyal, ez a háború akkor is elveszett (az amerikaiak számára). A hajdani francia gyarmat Indokína jelenlegi államalakulataiban teljes a láncreakció és a kom­munisták irányítják az eseményeket. Kambodzsa elnöke Sihanouk, Diem meggyilkolása után kiuta­sította az amerikaiakat országából és egyre inkább vörös Kína befolyása alá kerül. Dél-Vietnamban már Khahn elnök is afelé hajlik, hogy amerikai segítséggel tisztítsák meg a guerilláktól Dél-Viet­­namot és abban az uj helyzetben az Észak-Viet­namra kiterjesztendő háború (amreikai álláspont) mellőzésével, tehát tárgyalások utján teremtsék meg Vietnam egységét. Laoszban teljesen csődbe került a semleges megoldás és a kommunista Patet Lao egyre nagyobb területre terjeszti ki uralmát. Sou­­vanna herceg egyetlen percig sem volt ténylegesen ura a helyzetnek. E sorok Írásakor folyik a honolului konferencia a délkelet-ázsiai helyzet megoldásának érdekében. Az amerikai választási évre való tekintettel a je­lenlegi helyzetből győzelemre (vagy legalább is nem veszteségre) törekvő manőverekkel számolhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents