Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-06-15 / 1-6. szám
12 FÁKLYALÁNG — amellett, hogy egyértelmű a belügyeinkbe való beavatkozással, illetve az arra való egyenes felhívással — a nemzet szuverenitásának és öncélú életének feladását is jelenti, tehát olyan politika, amely a nemzet fennmaradásának gyökereire teszi baltáját és Délvietnammal helyez minket egy sorba. A magyar múlt már számtalan leckét adott nekünk abból, hogy amit magunk harcolunk ki saját szellemi vagy fizikai erőink végső megfeszítésével, az a mienk és azt csak erőszak ragadhatja el tőlünk véres küzdelem árán. Amit pedig mások ajándékként vagy alamizsnaként nyújtanak nekünk, azt a szél egyszerű megfordulása úgy kifújja a kezünkből, mintha soha benne sem lett volna. A Magyar Symposium politikája ilyen alamizsna juttatására van alapozva, amit az amerikai kormánytól vár, tehát ellene mond a nemzet jövőt formáló önerejének és végleg a lelki szatellitizmus elvi alapjaira helyezkedik. Nem csoda: akik mindig mások eltartásából éltek, azoknak a gondolkodása ilyenné alakult. Csak a legközelebbi magyar múltból ragadunk ki néhány példát e kardinális felfogásunk alátámasztására. Miután 1938 októberben a magyar-csehszlovák tárgyalások egyes felvidéki területek visszaadásával kapcsolatban nem vezettek eredményre, Imrédy Béla kormánya 1938 október 24.-én belement abba, hogy a vitás kérdést Ciano és Ribbentrop olasz, illetve német külügyminiszterek mint döntőbirák döntsék el. Imrédyt ez elhatározása kialakításában döntően befolyásolta az akkori magyar szélsőjobboldal, mely a dolog tovább húzódása esetére felbomlással fenyegette az ország belső rendjét. így jött létre 1938 november 2.-án az Első Bécsi Döntés, mely a náci és fasiszta kormányok alamizsnájaként dobta oda nekünk a Felvidék magyarlakta területeinek egy részét. Ha akkori kormányunkat nem ugyanaz a lélek hatotta volna át, amely ma a Magyar Symposiumot áthatja, ha lett volna ereje, kitartása és önmegtagadó bátorsága addig tárgyalni a csehekkel, amíg valamilyen — bármilyen — megegyezésre jut velük, a közvetlen szerződés alapján visszakapott területek ma is a mieink volnának. így az alamizsnát elfujta a szél, és még az a gyalázat is rajtunk maradt, hogy Hitlertől fogadtunk el ajándékot. Ugyanez ismétlődött meg Teleki Pál kormányával 1940 augusztus 30.-án, amikor a Második Bécsi Döntés Északerdélyt ajándékozta nekünk vissza. Amelyik nemzet — megrettenve a reá várakozó nehézségektől — önként lemond a közvetlen tárgyalás verejtékes és tövises útjáról és protektoroktól kér és fogad el bármit is, megalázza magát, önként mond le a nemzeti önrendelkezés jogáról és végül is a Danaidák olyan ajándékát kapja, amitől később szégyenletes körülmények között fosztják meg őt a történelem uj fordulatai. Akik ezt szuggerálják a magyar népnek, azok nem barátai annak. A Magyar Symposium ilyen megoldásra törekszik - ők tudják, miért. Mi azonban a nemzet önrendelkezési jogának alapján állunk és arról sohasem fogunk letérni. Magyarok kezében akarjuk tudni a magyar sors intézését — persze nem Rákosi féle “magyarokéban” — akkor is, ha a túloldalon olyan félelmetes ellenféllel állunk szemben mint a Szovjetunió és ha olyan undorító féreg is rág minket mint a new yorki magyar politikai alvilág. Tudjuk, hogy közel az idő, amikor Dávid már a siker reményében nézhet szembe Góliáttal, otthon eljön bizonyos személycserék ideje, a világ tovább megy a már tisztán körvonalozott utón és ezért semmilyen magas havi fizetésért nem hintünk konkolyt eddig tiszta búzánkba, mert “a magyar, az mi vagyunkSzámunkra jobb koldusán és megrágalmazottan kínlódni, mint kitartottként dúskálni. Ez helyez minket igen magasra — elérhetetlenül magasra — minden mankóval járó emigráns alakulat fölé, akik a “kis magyar utón” járnak. Szivünk és kezünk is tiszta és tudjuk, hogy ezért ugat meg bennünket minden kutya messziről. De a magyar szabadság vagy azon az utón győz, amelyen mi járunk vagy sehogyan se győz. * Mivel a konferencia anyagát ki szándékozunk nyomatni, kérjük, hogy akik a felvetett kérdésekhez a meghirdetett előadókon kívül hozzá akarnak szólni, dolgozataikat írásban legyenek szívesek hozzánk beküldeni. A Fáklyaláng szerkesztői. ----------oOo---------KÜLPOLITIKAI SZEMLE A Nyugat délkelet-ázsiai politikája a tiz évvel ezelőttinél összehasonlíthatatlanul súlyosabb krízisét éli napjainkban. Amikor 1954 május 7-én a kommunisták körülzárták Dien Bien Phu-t akkor még a francia Idegen Légió egységei minden külső segítségtől elvágva az utolsó lehelletükig 55 napig voltak képesek vívni élet-halál harcukat. Napjainkban pedig úgy tűnik, mintha az amerikai katonákat csak azért tartanák Dél-Vietnamban, hogy a kommunista guerilláknak legyen kiket orvul lelövöldözni. A tiz évvel ezelőtti sajnálatos amerikai politikáért most fizet a történelem. A Dél-Vietnamba pumpált napi másfél millió dollár évenkénti 125 millió dollárral való felemelése sem fogja megoldani a vietnami heyzetet, amely odáig romlott Diem elnök meggyilkodása óta, hogy Dél-Vietnam 15 milliónyi lakosából 5 millió már a Vietcong uralma és ellenőrzése alá került. A helyzet reménytelenségére élesen rávilágít egy amerikai üzletember nyilatkozta, hogy hiába raknák ki Saigon utcáit arannyal, ez a háború akkor is elveszett (az amerikaiak számára). A hajdani francia gyarmat Indokína jelenlegi államalakulataiban teljes a láncreakció és a kommunisták irányítják az eseményeket. Kambodzsa elnöke Sihanouk, Diem meggyilkolása után kiutasította az amerikaiakat országából és egyre inkább vörös Kína befolyása alá kerül. Dél-Vietnamban már Khahn elnök is afelé hajlik, hogy amerikai segítséggel tisztítsák meg a guerilláktól Dél-Vietnamot és abban az uj helyzetben az Észak-Vietnamra kiterjesztendő háború (amreikai álláspont) mellőzésével, tehát tárgyalások utján teremtsék meg Vietnam egységét. Laoszban teljesen csődbe került a semleges megoldás és a kommunista Patet Lao egyre nagyobb területre terjeszti ki uralmát. Souvanna herceg egyetlen percig sem volt ténylegesen ura a helyzetnek. E sorok Írásakor folyik a honolului konferencia a délkelet-ázsiai helyzet megoldásának érdekében. Az amerikai választási évre való tekintettel a jelenlegi helyzetből győzelemre (vagy legalább is nem veszteségre) törekvő manőverekkel számolhatunk.
