Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-23 / 7-9. szám
FÁKLYALÁNG 13 hope that the people of Hungary may again be free”. Senator Leverett Saltonstall leveléből: “In 1956 all hearts went out to the brave Hungarian people who were resisting domination by the communists. I hope the people of Hungary who have struggled so much to maintain their freedom and independence over the years will regain this independence in the years to come”. Congressman William F. Rian táviratából: “Your fight against soviet oppression is remembered by all freedom loving people”. Byelorussian Congress Committee John Kosiak leveléből: “The heroic fight of 1956 will inspire the Hungarian people, as well as other nations enslaved by Moscow government, for further liberating struggles. We believe that this spirit of sacrificing fight will finally bring a decisive victory, and on the ruins of the Russian empire there will be restored, together with other liberated countries, an independent Hungary”. András Sándor tábornok leveléből: “Azt hiszem okosan cselekszünk, ha a magyar ügyben az utolsó évben történteket, vagy meg nem történteket a történelem ítéletére bízzuk, de meggyőződésem, hogy ez az Ítélet nem lesz hízelgő az érdekeltekre nézve. Nem tagadjuk, hogy a magyar ügy elejtése, bármennyire is előre láttuk, elszomorít. De ugyanakkor örömmel állapítjuk meg, hogy ezzel a magyar ügy olyan súlyos tehertől is megszabadult, mely hét év óta nyomta ólomsullyal. Értjük alatta azt a szinte bénító agyon gondoskodást, amellyel mint hidegháborús eszközt kezelték csak, anélkül, hogy bármikor is lényegi segítséget nyújtottak volna . .. Hisszük, hogy a hét év előtt kiomlott magyar vér nem volt hiába való, hisszük, hogy NEMZETÜNK belátható időn belül visszanyeri szabadságát és a szabadságharc elveire alapozva folytatja majd életét...” a szovjet űrrepülés mélyebb értelme Irta: Selmeczi Ernő II. RÉSZ Ezt a cikket szerzője 1962 augusztusban irta, de anyagtorlódás miatt nem tudtuk közölni. Ezért néhány megállapitása kissé időszerüetlen, de egész tendenciája feltétlenül helyes és főként eredeti. (A szerkesztő.) Időpontilag nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor kezdett hatni egy harmadik motívum is. Mikor és kik ötlöttek rá a “világürkutatás” az “ember eljutása a csillagok közé” — kolosszális politikai és ideológiai-propaganda ideákhoz. A történelem olyan méretű ámításához, melynek felismeréséhez — még azoknak is, kiket nem szoktak szovjetbarátsággal vádolni — idő kellett. A csillagos ég kutatása, a holdutazás, régi célkitűzése az embereknek, melyhez idővel egyre közelebb kerültünk. Az 1958-as Nemzetközi Geofizikai Évet előkészítő szakmai publikációk célul tűzték ki, kisebb méretű, méréseket végző bolygók alkalmazását, megfelelő rakéták rendelkezésre állta után. Lehet hogy ez adta a felismerés szikráját a szovjet vezetőknek, akik az időben a megefelelő rakéták, legalább is a prototípusok birtokában voltak. Ez a harmadik motívum már olyan, mely eredetien leleményes és tipikusan szovjet! Ez a “spacerace” megszülője. Képessé tette a Szovjetuniót, hogy jó időre kezében tartsa a vezetést egy olyan területen és időpontban, melyet egyoldalúan csak ő választott meg. Nem célunk a Szovjet dicsérése, de világossá kell tenni, hogy a szovjet űrrepülések jelentősége és veszélye nemcsak abban van, hogy egyenlőre ők azt jobban és nagyobb skálán végzik — de ebből kiindulva, esetleg katonai célra használhatják a világűrt a következő évek során — továbbá abban is, hogy olyan években, mikorra Nyugaton senki sem tervezte konkrétan az űrrepüléseket és nem is sürgette azt semilven tudományos vagy egyéb érdek, bele tudta kényszeríteni az USA-t egy vállalkozásba, melyben az eleve hátránynyal indult. A technikai vonatkozásokon kívül, a hátrány propaganda és presztízs veszteséget is jelentett. Egyúttal precedenst teremtett arra, hogy a világhatalom USA ne saját útját járja, ne sajátmaga ütemezze terveit, hanem kényszerítő hatások alatt cselekedjék katonai, iparfejlesztési és költségvetési téren egyaránt. Mikor Hruscsov a visszatért Űrrepülőket fogadta, tapsa kisebb mértékben szólt az expedíció műszaki sikerének. Inkább annak az — ezideig — programszerűen haladó politikai sikernek, melyet a harmadik motívum iniciált. Annak a szívós munkának, mellyel azt egyetlen területen elért előnyből kimunkálták és általa politikai működési területüket földi térről a világűrbe is kiterjesztették és az USA-t maguk mögé kényszeritették. Egyúttal megnövelték katonai potenciáljukat egy uj hadászati módszer elérésére. * Az ötvenes évek közepén veszélyesen komoly okok sürgették a Szovjetunió vezetőséget egy mindent elhomályosító valamilyen siker, bármi áron történő elérésére. Közel 40 év eltelt, nem lehetett tovább várniuk saját népeik és a világ lenyűgöző impresszálásával. Az orosz nép végre jobban akart enni, lakni, ruházkodni, könnyebben akart élni! Készpénzre akarta váltani az ígéreteket. A szovjet hatalomnak bizonyítania kellett, hogy valóban képes népét a világszinpad első sorába sorakoztatni. Ellensúlyozni kellett azt a megrázkódtatást is, melyet a legázolt népek Európában okoztak. A berlini és poznani események megrengették uralmukat, a magyar forradalom pedig alapjaiban ingatta meg pozíciójukat a világ minden pontján. Limitált gazdasági adottságok mellett csak úgy lehet életszínvonalat javítani, ha más téren ugyanakkor csökkentést hajtanak végre. Egy diktatúra sem hajt végre csökkentést katonai készültségében, mig tökéletes bizonysággal meg nem nyugszik, hogy ellenfele részéről biztonságban van. Az erkölcsi
