Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-15 / 4-6. szám
Free Hungarians for an Independent and Free Hungary it ciki gala a n g Szabad magyarok a független, szabad Magyarországért Az Október 23 Mozgalom Folyóirata A MAGYAR EGYSÉG SZCLGÁLATÁBAN “HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!” . ÉVFOLYAM, 4-6. SZÁM ÁRA: 35 CENT NEW YORK, 1963 AUGUSZTUS 15 Az Emberiség Válsága Abban általában mindenki megegyezik, hogy napjainkban az emberiség a technika rohamos fejlődése következményeként abba a helyzetbe került, hogy néhány óra leforgása alatt el tudná pusztítani önmagát. A legnagyobb veszély mégsem a nukleáris és therrnonukleáris fegyverek puszta létében, hanem az emberiség erkölcsi életének soha nem látott arányú válságában rejlik. Mint ahogy a Római Birodalom s azt megelőzőleg más kulturális és politikai közösségek hanyatlásának, majd elpusztulásának okait az erkölcsi normák lezüllesztésében találta meg az utókor, úgy hatványozottabban vonatkozik ez a megállapítás korunk mindenegyes társadalmára — tehát az egész emberiségre — azzal a különbséggel, hogy ma a humanizmus, a szabadság, a demokrácia és a béke jegyében történik minden embertelenség. Humanizmus, szabadság, demokrácia, béke .... Tartalom nélkül üres jelszavak csak, de ha az emberiség megtölti őket tartalommal, boldogabb jövőjének alappillérei lesznek. Tartalmuk pedig nem lehet más, csak az isteni eredetű erkölcsi törvény, amelyet az emberiség csak önmaga romlására rombolhat le. Korunkban minden baj forrása a fogalmak két vagy többféle értelmezéséből fakad, holott minden fogalomnak csak egyetlen helyes értelmezése lehet. Ez független tőlünk — és ebből eredően abszolút — tehát semmiféle érdek nem változtathat rajta. Az igazság igazság marad akkor is, ha nem tartjuk annak. Az abszolút igazságra való törekvés fényénél vizsgáljuk csak meg a fentebb idézett fogalmakat. Humanizmuson az emberiességet, felebaráti szeretetet vagyis az érdekek harmóniáját értjük. Általában háromféle érdeket különböztethetünk meg: önérdeket, mások érdekeit és közérdeket. E háromnak összhangban kell lennie egymással és egyik sem terjeszkedhetik a másik rovására, mert az ember társas lény és ebben a minőségében el kell fogadnia az ebből adódó korlátozásokat. Aki nem igy cselekszik, annak semmi köze a humanizmushoz, még akkor sem, ha mai kettős értékrendszerü világunkban “humanista” azaz olyan intellektuel, aki tüntet saját hazája atomfegyvereinek megsemmisítéséért, de nem talál kivetni valót hazája ellenségeinek mérhetetlen atomfegyverkezésében. így felfogva “humanista és ártatlan” az a kém is, aki ellenséges nagyhatalomnak azért ad át atomtitkokat, hogy “kiegyenlítődjenek az erőviszonyok". A humanizmus jegyében pusztítottak el embermilliókat a különféle haláltáborokban, és a humanizmus jegyében lő áldozatára a vasfüggönynél a kommunista határőr éppenugy, mint a “gangstyle” gyilkos a new yorki vagy müncheni parkban. Minden ember istenadta és elidegeníthetetlen jogaira kell gondolnunk akkor, amikor szabadságról beszélünk. Ezek a szabadságjogok pedig a következők: szólás, sajtó, vallás és gyülekezési szabadság, az érvényesülés joga az egyenlőség alapján, valamint a jogos kritika szabadságának biztosítása. Öszszességében a félelem nélküli élet biztosítása minden ember számára, amely nem tűrhet el kategóriákat a mellérendeltségi viszony kárára. Nem beszélhetünk tehát szabadságról ott, ahol klikkek, titkos vagy nyilt, de minden esetben elenyésző kisebbségben lévő társaságok uralkodnak a nagy többség fölött, teljesen figyelmen kívül hagyva az utóbbi létérdekeit. Senkinek nincs joga mást vagy másokat szabadságában korlátozni vagy szabadságától megfosztani. Hogy ennek mégis klasszikus példáit látjuk korunk mindenegyes társadalmában — amikor egy helyütt fegyverrel tartanak rabságban embermilliókat, köztük ezeréves nemzeteket, mint Magyarország, máshol pedig a propaganda eszközeinek maradéktalan fölhasználásával züllesztik odáig a társadalmat, hogy ne tudjon különbséget tenni klikk és közérdek között — azért nemcsak a hatal
