Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

a nagy és óriásbirtokokat), mégis ezt mindenki csak lépcsőzetesen tartotta keresztül vihetőnek.

Az átmeneti intézkedések után, amelyek a kolchozintézmény leépítésével és a mezőgazdasági magántulajdon visszaállításával kapcsolatosak, a magyar földmivelés jövőjének teljesen uj alapokra fektetése az ország egyik legfontosabb gazdasági problémája, amelynek megoldását a forradalom vezetői is egyik elsőrendű kötelességüknek tartották. Ugyanilyen jelentőséget tulajdonit a kérdésnek Mozgalmunk is.

Az ujjárendezésnél figyelembe kell venni, hogy a kommunizmus által olyan gyűlöletes szinben feltüntetett nagybirtok uj, “szocialista” változata elnyelte Magyarországon úgyszólván az összes egyéni kis és magángazdaságokat. Teljesen megváltozott a föld arculata. Elmosódtak az egyéni tulajdon határai és helyenként azokat régi formájukban teljes lehetetlenség lenne visszaállítani. Itt — némileg ellentétben az iparral — mindenkit, a termelés folytonosságának szempontjából nem kifogásolható lehető leggyorsabb utón vissza kell helyezni földjének tulajdonába, kivéve a már említett nagy és mamut-birtokosokat. Az ilyen birtokok egyelőre a Földmivelésügyi Minisztérium kezelésében, tehát állami kezelésben maradnak. A visszajuttatás keretében meg kell oldani a tagosítás és földbirtok-rendezés problémáit is. Nem szabad visszahozni a 2-3 holdas elnyomorodott törpebirtok rendszert. Egészséges, 15-50 holdas paraszt-birtokokat kell rendszeresíteni, lehetőleg egytagban, amelyek kellően felszerelve könnyen rá tudnak térni a gépesített terv- és minőségi gazdálkodásra Az elkövetkezendő évtizedek alatt Magyaroszágnak Európa egyik legfontosabb — minőségi termelésre berendezkedett — kert és husállattermelő államává kell fejlődnie. De ez csak a mezőgazdasági kultúra egészen uj, magasabb szintjén valósítható meg.

A csatornázás és öntözés országos rendszerének kiépítése ezzel összefüggő, fontos feladat. Ennek gyors elkezdése részben foglalkoztatni is fogja a kezdetben jelentkező munkanélkülieket, részben elengedhetetlenül szükséges talajmüvelési feladatokat is megold.

Korszerűsíteni kell a szovjet-gazdálkodás alatt erősen leromlott állattenyésztést és erősen emelni a husállat-állományt. A legnagyobb jövő azonban a csaknem teljesen kipusztult magyar gyümölcs- és szőlőtelepekre vár, amelyeket fel kell újítani, kizárólag a legválogatottabb anyaggal. Szorgalmazni kell az ipari növények termesztését is, hogy az ország tervezett mezőgazdasági ipara kellőképen el legyen látva nyersanyaggal.

A jövőben megvalósítandó mezőgazdasági Programm a szükséges mennyiségű kenyérgabona, burgonya és konyhakerti vetemények mellett, kell hogy igen nagy súlyt helyezzen a gyümölcs, fajbor, ipari növények termesztésére és a nemesitett husállat és baromfinevelés megtöbbszörözésére.

Ezek magának a termelésnek a tárgyaira vonatkozó programmpontok. Az alakszerű ujjárendezés és mezőgazdaságpolitika terén pedig számolunk azzal, hogy a kényszer-kolchozositás megszüntetése után igen sok mezőgazdasági termelő lesz majd, akik az önkéntes szövetkezés fenntartása mellett akarják gazdálkodásukat tovább folytatni. Ezt a törekvést minden lehető módon támogatni és anyagi segítség nyújtásával is erősíteni kell, mert az önkéntes belépésen alapuló mezőgazdasági szövetkezeti rendszer a termelés minden másfaju megszervezésénél több eredménnyel kecsegtet.

Az ilyen szövetkezetek különféle típusokban valósulhatnak meg. Alakulhatnak vagy csak beszerzésre és értékesítésre, vagy gépek közös használatára, vagy együttes és közös termelésre is. Mozgalmunk minden tipust támogatásra érdemesnek tart, mert az a meggyőződése, hogy majd az élet és a gyakorlat döntik el, hogy melyik válik be közülük legjobban.

A programmba vett rendszer megvalósítása esetén az önálló gazdák száma az 1948. évi állapothoz viszonyítva csökkenni fog a nagyobb birtoktipus alkalmazása miatt. De az időközben előre haladott iparosodás reményt nyújt arra, hogy ennek nem lesznek munkanélküliséget eredményező következményei. A fiatal gazda-nemzedéket rendszeresen és a lehető legnagyobb számban ki kell küldeni tanulni a fejlettebb mezőgazdasági kultúrájú államokba, hogy azok termelési rendszerét gyakorlatból ismerjék meg. Kötelezővé kell tenni minden fiatal gazda számára otthon is a magasabb fokú szakismeretek elsajátítását.

Az egyelőre állami kezelésben visszatartott nagybirtokok kérdésének rendezését nem szabad hosszú időre elhúzni. Az ilyesmi az elmúlt magyar rendszerek egyik leghelytelenebb gyakorlata volt (pl. hadikölcsönök, valorizáció) és igen sok társadalmi nyugtalanságnak lett az okozója.

VII. Egy uj gazdasági rendszer kialakítása, amely már nem tekinthető sem kapitalistának, sem kommunistának.

Az ország ipari és földmivelésügyi igazgatására nagyon fontos feladatok várnak, mert különösen az előbbinek az élet uj rendjét kell kialakítania a maga szakterületén. Egyelőre minden nagyobb ipari vállalatot állami kezelésben kell tartani olyan értelemben, hogy minden üzem saját kebelében megválasztja munkástanácsát és független szakszervezeti vezetőségét. A termelés elinditási programmját az átmenet idején a minisztériummal közösen a munkástanácsok állapítják meg. Kezdettől fogva és a távolabbi jövőben is fenn kell tartani évről-évre egy részletesen kidolgozott általános országos ipari tervet. Ez lesz az ország uj gazdasági életének gerincoszlopa és vezető iránytűje is egyben. Ennek keretében a miniszteri szakközegek jelenlétében maguk az üzemi munkástanácsok és majd később a tulajdonukat visszakapott tulajdonosok határozzák meg, hogy mit és mennyit tudnak termelni és milyen költséggel képesek produktumaikat előállítani. A nyersanyag elosztása — legalább is addig, amig az élet tapasztalatai ezirányban jobb megoldást nem találnak — állami kezelésben marad.

Ez a szisztéma az ország termelésének irányítását egy eddig ismeretlen uj háromszög kezébe teszi le, amely az állam képviselőiből (az illetékes szakminisztériumból); a munkások képviselőiből (a munkástanácsok kiküldötteiből); végül az átmeneti állapot felszámolása után, a gyártulajdonosokból fog állani. Arra az esetre, ha ez a hármas egység nem tudna végrehajtható módszerekben és eljárásban megállapodni, fenn kell tartani az állam képviselőjének döntési jogát. Ebben a szervben szintetikus beállításban találkozik tehát az állam, a társadalom és az egyén képviselete és intézkedési joga, azzal hogy a vezető szerep a másik kettő felett az államnak van fenntartva. Ez a szervezeti rész képlete. Az uj szerv joghatósága pedig valóra váltja a tervezés, irányítás és ellenőrzés három termelési normativumát — de nem erőszakos, börtönnel szankcionált és kínzással meggyalázott, hanem békes-28