Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
áramlása egy mikrokozmosz formájában.... És a történelemben magáról az életről van szó és mindig csak magáról az életről, magáról a fajról és arról, hogy a “Wille zur Macht” diadalt arasson és soha sincsen szó igazságok, felfedezések vagy a pénz győzelméről. A világtörténelem egyenlő a világ bíróságával és minden esetben annak ad igazat, aki erősebb, teljesebb és akinek az élete inkább öntudatos. Ennek adja meg a történelem a jogot a létezésre.... És igy egy magas kultúrában a színjáték megint egyszer az örök vér ősvalóságával végződik, amely az örökös cirkulációikat végző kozmikus áramlásokkal egy és azonos. így lesz ez ebben a magas kultúrában is, amely az istenségek, művészetek, magasröptű gondolatok, csaták és gyönyörű városok csodálatos világát alkotta.... Nincs meg a szabadságunk, hogy ezt vagy azt elérjük, hanem csak arra van szabadságunk, hogy a szükségszerüt megtegyük, vagy ne csináljunk semmit. És az a feladat, amelyet a történelem mint szükségszerűséget állított fel, megoldást is fog nyerni. Ha az egyén segít ebben, akkor vele, Ha nem, akkor az ő eltiprásával.” És most messze elfordulva a nietzschei és spengleri filozófiától, nézzük meg, hogyan látja kérdésünket a modern egzisztencialista filozófia egyik kiválósága, Karl Jaspers baseli egyetemi tanár, aki 1930-ban irta meg és első Ízben 1931-ben adta ki — akkor még Németországban — Man in the Modern Age cimü könyvét. Miután több fejezetben foglalkozik tárgyával, könyve végén felteszi maga elé pontosan azt a kérdést, amivel mi is foglalkozunk: “Vájjon miféle világ lesz az, amelyik most kezdődik?” És igy felel a kérdésre: “Az emberi élet valamennyi szempontjának egyetlen stabil organizációban való összekötésére irányuló törekvés rohamosan erősödik. Az emberi lényeknek egy titáni apparátus alkotórészeivé való átalakítása kényszerítő szükséggé teszi az általános színvonal leszállítását. Az apparátus nem tudja használni azokat az emberi lényeket, akik magas mértékig kivételes egyéniségek, hanem csakis átlagegyedekre van szüksége, akik mindegyikének van valami speciális adottsága. Csak a viszonylagos érték az, ami tartós is egyben. Az élet rendjének kényszerítő ereje megköveteli, hogy mindenki különböző társaságok tagjává legyen és egyben beleavatkozik az egyéni tevékenység szabadságába minden lehetséges formában. Az a majdnem szenvedélyes törekvés, hogy csináljanak egy olyan felsőbbséget, amely gondoskodik az életrend fenntartásáról, okvetlenül oda tendál, hogy az egyénben benső ürességet teremtsen. A mozgás abban az irányban történik, hogy stabil és végleges állapotokat teremtsenek. De a világ rendjének ez az eszménye elviselhetetlen azok számára, akik tudják, hogy egész létezésük a szabadság igenlésén alapul. Úgy tűnik fel, hogy ezt a szabadságot valószínűleg agyon fogja nyomni a megváltozott életfeltételek nyomasztó terhe. A közvélemény deszpotikus színezetet ölt. A vélemények irányítása következtében, amelyeket minden oldal kezd önmaguktól értetődőknek tartani, ez a várható fejlődés iránya.” “Ez korunk alap-problémája: vájjon a független emberi lény fennmaradása, önmaga által meghatározott élethivatással, továbbra is lehetséges-e? Vagy talán már többé nem lehetséges. Valóban: általános problémává lett, vájjon az ember szabad maradhat-e továbbra is?” Pedig érdemes volna továbbra is szabadnak maradni, ami egyértelmű azzal, hogy emberhez méltó életet élni. George Soule már hivatkozott könyvében — The Shape of Tomorrow — elvonultatja előttünk a képet és megcsillogtatja a lehetőségeket: mit tud alkotni az ember az elkövetkező 25 évben, ha folytatni tudja a technika azon mintájú fejlődését, amiben ma élünk. Kilenc pontban sorolja fel a várható újabb fejlődés valószínű eredményeit: 1. Az ipari és irodai tevékenység automatikussá tétele (Automation) elő tud állítani szpektroszkópokat, amelyek Röntgensugarak és különös szerkezetek segítségével állandóan analizálják a produktumokat; automatikus számoló-gépeket teremt, amelyek kiszámítják és kimutatják a gyártási műveletben szükséges változtatásokat; végül olyan uj gépeket készít, amelyek jelek utján instrukciókat tudnak adni más robotgépeknek bizonyos munkák automatikus elvégzésére. Ezek a robot-gépek helyettesíteni tudják az emberi test minden fizikai munkáját. 2. A vegyészeiben 1900 körül mindössze nem egészen 100 olyan kémiai termék volt, amit a gyárak állandóan forgalomba hoztak. 1958-ban több ezer azoknak a kémiai gyártmányoknak a száma, amelyeket a gyárak állandóan előállítanak és forgalomba hoznak. Közel egy millió szerves vegyületet ismerünk; köztük számos olyant is amelyeknek gyakorlati alkalmazására a tudósok még nem jöttek rá. 3. Az atomenergia békés felhasználása az ipart egyelőre el sem képzelhető lehetőségek elé állítja. 4. A napenergia felhasználása lehetővé teszi a lakásoknak naphővel való fűtését, még a teljesen borús napokon is. 5. A tengervíz megtisztítása és felhasználása lehetővé teszi a lakótelepeknek tökéletes vízellátását és a sivatagok öntözését és ezzel termővé és lakhatóvá tételét. 6. A kémiai utón előállítandó pilulák segítségével a fogamzást meg lehet majd állítani vagy olyan nőket is termékennyé lehet tenni, akik születésüktől fogva nem rendelkeznek ezzel a képességgel. 7. Be lehet vezetni a 24-órás munkahetet és az összes irodai, u.n. rutin-munkákat gépekkel lehet végeztetni. A produktivitás és vele az emberi jövödelmek emelkednek és a munkahelyek száma nem csökken, hanem megnövekszik. 8. A technikai fejlődés teljesen megszünteti a szegénységet. 9. Az emberi élet teljesen uj atitüdöket vesz fel és uj értékekkel gazdagodik. Megszűnik minden nélkülözés, kisebbek lesznek az anyagi színvonal-különbségek, könnyebbé lesz az emberi munka minden válfaja, több lesz a pihenés és szórakozás, a köznevelésben és tudományos kiképzésben igen magas színvonalon lehet részesíteni mindenkit, aki arra alkalmasnak mutatkozik. És ez többé nem utópia. Pusztán arra van szükség, hogy az emberiség meg tudja teremteni azokat az állami, társadalmi, morális és lélektani előfeltételeket, amelyek között a ma már meglévő technikai tényezők produkálni tudják a potenciálisan már teljesen biztosított eredményeket. * Kommentárjaink megengedett terjedelméhez igazodva felsoroltuk azokat a legprominensebb véleményeket, amelyek megvilágítják, hogy mi az a gyötrő gond, aggodalom és félelem, ami a ma 24
