Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
2. A bigámistákból. 3. A gazdasági törvények kijátszóiból, akiket ilyen természetű visszaélések miatt ítéltek el és utólag volt politikai foglyoknak játszák ki magukat. 4. Azokból, akik személyes előnyök reményében átszöktek a szovjet-hadsereghez és azt hazájuk ellen akarták vezetni. 5. Azokból, akik a kommunista hadseregben tábornoki rendfokozatot értek el. 6. Azokból, akik kommunista ágensekkel bizalmas barátságra léptek. 7. A notórius hazudozókból. 8. A Néphadsereg volt nevelő tisztjeiből. A példa azt mutatja, hogy akik ezekre a kategóriákra nincsenek kellő figyelemmel, azoknak a házatáján botrányos dolgok történnek, sőt bűncselekmények is történhetnek. Normális körülmények között az ilyen alakulások felszámolása szokott bekövetkezni. De — amint erre már többször rámutattunk — a magyar emigráció nem él normális körülmények között. Viszont tartozunk annyival magyarságunknak, hogy az 1961. év második felében előfordult botrányokat ne szellőztessük meg nyilvánosan. * Értekezésünknek végéhez értünk. Csak a következők elmondását tartjuk még szükségesnek: A magyar szabadságharc 1956-ban nem járhatott azonnali és pozitív eredménnyel. A Nyugat egészen minősíthetetlenül cserbenhagyott minket és igy a brutális szovjet túlerő kényelmesen és veszélytelenül gázolhatta le a 20. század leghősiesebb önvédelmi harcát. Maradt azonban több imponderábilis szellemi és erkölcsi eredménye. Mindenek előtt: a magyar nemzeti lélek megtisztulva és szinte megdicsőülve került ki belőle. Olyan formában és benső tartalommal, amilyennek 1848-1849 óta még sohasem láttuk. Azután megmutatkozott benne a nemzeti akarat ereje. A magyar újra tudott és mert akarni. 1867 óta úgy látszott hogy ez az akarat fokozatosan eltűnt a nemzet leikéből és annak legjobb megszólaltatok Ady Endre és Szabó Dezső már úgy látták, hogy dekadens fajta lett belőlünk. És végül ez a forradalom nagyon sok uj eszmét és gyakorlati útmutatást is adott arra nézve, hogy a magyar jövő helyes alakítását melyik és milyen utón kell keresni. Most az emigrációnak ezek megőrzése, hamisítatlan fenntartása és tovább-fejlesztése lett — Trianon problémájának napirenden tartása mellett — a legeminensebb feladata. Sokan vannak a forradalom menekültjei és első sorban a volt valódi szabadságharcosok között, akik a most mondottakkal tökéletesen tisztában vannak és érzik az ezzel kapcsolatban reájuk nehezedő felelősség teljes súlyát. A New Yorkban és környékén lakók közül azokkal, akik ennek a tételnek megbeszélése céljából érintkezést kerestek egymással s e tanulmány szerzőjével, 2 év óta számtalanszor megvitattuk ezt a kérdést és néhány megállapítást teljes egységgel sikerült magunk között tisztáznunk: 1. A Magyar emigrációnak kell egy olyan szervezetének lennie, amely az elsorolt feladatok képviseletére és megoldásuk keresésére az adott körülmények között a lehető legtöbb biztosítékot nyújtja. 2. A Free Europe Committee által kitartott emigráns frakció erre nem alkalmas. Nem alkalmas főként azon okok miatt, amelyeket e tanulmány megelőző részeiben kifejtettünk. A Free Europe Committee által fenntartott szervezet már ma is a magyar emigráció legnagyobb szerencsétlensége és a jövőben a magyar élet fejlődésének legnagyobb veszedelmévé válhatik. 3. Minden esetre az csak a kisebb baj, hogy ténylegesen nem tesz és nem is tud tenni semmit, mert a pénz rabja és olyanok alkalmazottja lett, akiknek a szemében a magyar ügy nem elsőrendűen fontos kérdés. Ezek nem ismerik a magyar probléma teljességét és eddig semmi készséget nem mutattak fel annak megismerésére, még kevésbbé magukévá tételére. Számukra a magyar kérdés csak “businessük” egy része, még pedig nem legfontosabb része. És ebből a ketrecből a magyar frakciót akkor sem engednék kitörni, ha abban megvolna a képesség és készség, hogy ezt tegye. Sokkal nagyobb veszélyt jelent azonban az, hogy az előzőkben ismertetett szellem bomlasztóan, rothasztóan és paralizálóan hatna a forradalom alatt kibontakozott uj magyar szellemre. Az nem volt hazug, nem akarta magát kitalált mesékkel igazolni és népszerűvé tenni, nem volt szolgalelkü, nem hizelgett senkinek és nem kereste kigyósziszegéshez hasonló szavakkal a hatalmasok kegyét. Nem fordita szemeit az égnek, közben arra gondolva, hogy mennyi lesz a legközelebbi fizetés. Ha sikerül beleoltani egy ilyen szellemet a tiszta és magasztos forradalmi szellembe, ha a kéz a puska fogásából az összedörzsölés ismert farizeusi mozdulatát alakítja ki, akkor a szabadságharc teljesen hiábavaló volt. Fegyveres sikerét szabotálta a Nyugat gyáva meghunyászkodása a szovjeterő előtt, erkölcsi és szellemi értékét pedig elrothasztja a prostitúció, a sanda hizelkedés és a csalfa öntömjénezés. 4. Ezért a gyengék fegyveréhez kell fordulni és makacs lelki ellenállási frontot kell kifejleszteni minden rothasztó kísérlettel szemben. Legyen az övék a pénz, összeköttetések, fényes estélyek, propaganda, pártfogás, külső csillogás és minden, ami távol volt októberi forradalmunktól. Az igazak oldalán maradjon meg a hit, remény és az akarat arra hogy nem hagyják magukat elnémítani és a küzdelmet nem adják fel soha. Az oddszok szinte 100 százalékban az utóbbiak ellen vannak. A valószínűségek logikája ellen küzd mindenki, aki a buták, romlottak, korruptak én önérdeküket védők ellen indul küzdelembe. Csak egy valami az, ami ezt a fanatikus sereget lábon tudja tartani és előre tudja lendíteni és ez annak a tudata, hogy ha ők is elbuknak, akkor hiába haltak meg a forradalom gyermek-, ifjú- és asszonyhősei. Holttestüket sárba taposták otthon a szovjet-tankok, szellemüket keresztre feszíti idekint a prostituáltak és szövetségeseik hordája. 5. A magyar emigráció jövőjének helyes sínekre állításához nem a magyar egység kell, hanem a magyar szelektálódás. Nem lehet egy akolba terelni az egymáshoz nem illőket. Saját egyénisége mindenkit megjelöl, hogy hol a helye és mindennél fontosabb, hogy mindenki abban a táborban legyen, ahova való. Ha az eddigi utat tartja jónak, maradjon ott, azok között,akik annak immár veteránjai. Ha az uj utat keresi, amit nekünk most már végérvényesen a forradalom jelölt ki, akkor szakítson amazokkal és menjen azok közé, akik vállalják a reménytelen harcot. Tisztuljanak ki végre a határok 35
