Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

2. A bigámistákból. 3. A gazdasági törvények ki­játszóiból, akiket ilyen természetű visszaélések miatt ítéltek el és utólag volt politikai foglyoknak ját­­szák ki magukat. 4. Azokból, akik személyes elő­nyök reményében átszöktek a szovjet-hadsereghez és azt hazájuk ellen akarták vezetni. 5. Azokból, akik a kommunista hadseregben tábornoki rendfo­kozatot értek el. 6. Azokból, akik kommunista ágensekkel bizalmas barátságra léptek. 7. A notórius hazudozókból. 8. A Néphadsereg volt nevelő tiszt­jeiből. A példa azt mutatja, hogy akik ezekre a kate­góriákra nincsenek kellő figyelemmel, azoknak a házatáján botrányos dolgok történnek, sőt bűncse­lekmények is történhetnek. Normális körülmények között az ilyen alakulások felszámolása szokott be­következni. De — amint erre már többször rámutat­tunk — a magyar emigráció nem él normális körül­mények között. Viszont tartozunk annyival magyar­ságunknak, hogy az 1961. év második felében elő­fordult botrányokat ne szellőztessük meg nyilvá­nosan. * Értekezésünknek végéhez értünk. Csak a követ­kezők elmondását tartjuk még szükségesnek: A magyar szabadságharc 1956-ban nem járha­tott azonnali és pozitív eredménnyel. A Nyugat egészen minősíthetetlenül cserbenhagyott minket és igy a brutális szovjet túlerő kényelmesen és veszély­telenül gázolhatta le a 20. század leghősiesebb önvédelmi harcát. Maradt azonban több imponde­­rábilis szellemi és erkölcsi eredménye. Mindenek előtt: a magyar nemzeti lélek megtisztulva és szinte megdicsőülve került ki belőle. Olyan formában és benső tartalommal, amilyennek 1848-1849 óta még sohasem láttuk. Azután megmutatkozott benne a nemzeti akarat ereje. A magyar újra tudott és mert akarni. 1867 óta úgy látszott hogy ez az akarat fokozatosan eltűnt a nemzet leikéből és annak leg­jobb megszólaltatok Ady Endre és Szabó Dezső már úgy látták, hogy dekadens fajta lett belőlünk. És végül ez a forradalom nagyon sok uj eszmét és gyakorlati útmutatást is adott arra nézve, hogy a magyar jövő helyes alakítását melyik és milyen utón kell keresni. Most az emigrációnak ezek megőrzése, hami­sítatlan fenntartása és tovább-fejlesztése lett — Tri­anon problémájának napirenden tartása mellett — a legeminensebb feladata. Sokan vannak a forradalom menekültjei és első sorban a volt valódi szabadság­­harcosok között, akik a most mondottakkal töké­letesen tisztában vannak és érzik az ezzel kapcso­latban reájuk nehezedő felelősség teljes súlyát. A New Yorkban és környékén lakók közül azokkal, akik ennek a tételnek megbeszélése céljából érint­kezést kerestek egymással s e tanulmány szerzőjé­vel, 2 év óta számtalanszor megvitattuk ezt a kér­dést és néhány megállapítást teljes egységgel si­került magunk között tisztáznunk: 1. A Magyar emigrációnak kell egy olyan szer­vezetének lennie, amely az elsorolt feladatok kép­viseletére és megoldásuk keresésére az adott körül­mények között a lehető legtöbb biztosítékot nyújtja. 2. A Free Europe Committee által kitartott emigráns frakció erre nem alkalmas. Nem alkalmas főként azon okok miatt, amelyeket e tanulmány megelőző részeiben kifejtettünk. A Free Europe Committee által fenntartott szervezet már ma is a magyar emigráció legnagyobb szerencsétlensége és a jövőben a magyar élet fejlődésének legnagyobb veszedelmévé válhatik. 3. Minden esetre az csak a kisebb baj, hogy ténylegesen nem tesz és nem is tud tenni semmit, mert a pénz rabja és olyanok alkalmazottja lett, akiknek a szemében a magyar ügy nem elsőrendűen fontos kérdés. Ezek nem ismerik a magyar prob­léma teljességét és eddig semmi készséget nem mu­tattak fel annak megismerésére, még kevésbbé ma­gukévá tételére. Számukra a magyar kérdés csak “businessük” egy része, még pedig nem legfon­tosabb része. És ebből a ketrecből a magyar frak­ciót akkor sem engednék kitörni, ha abban meg­volna a képesség és készség, hogy ezt tegye. Sokkal nagyobb veszélyt jelent azonban az, hogy az előzőkben ismertetett szellem bomlasztóan, rothasztóan és paralizálóan hatna a forradalom alatt kibontakozott uj magyar szellemre. Az nem volt hazug, nem akarta magát kitalált mesékkel igazolni és népszerűvé tenni, nem volt szolgalelkü, nem hizelgett senkinek és nem kereste kigyósziszegéshez hasonló szavakkal a hatalmasok kegyét. Nem fordi­­ta szemeit az égnek, közben arra gondolva, hogy mennyi lesz a legközelebbi fizetés. Ha sikerül bele­oltani egy ilyen szellemet a tiszta és magasztos forradalmi szellembe, ha a kéz a puska fogásából az összedörzsölés ismert farizeusi mozdulatát ala­kítja ki, akkor a szabadságharc teljesen hiábavaló volt. Fegyveres sikerét szabotálta a Nyugat gyáva meghunyászkodása a szovjeterő előtt, erkölcsi és szellemi értékét pedig elrothasztja a prostitúció, a sanda hizelkedés és a csalfa öntömjénezés. 4. Ezért a gyengék fegyveréhez kell fordulni és makacs lelki ellenállási frontot kell kifejleszteni minden rothasztó kísérlettel szemben. Legyen az övék a pénz, összeköttetések, fényes estélyek, pro­paganda, pártfogás, külső csillogás és minden, ami távol volt októberi forradalmunktól. Az igazak ol­dalán maradjon meg a hit, remény és az akarat arra hogy nem hagyják magukat elnémítani és a küzdelmet nem adják fel soha. Az oddszok szinte 100 százalékban az utóbbiak ellen vannak. A va­lószínűségek logikája ellen küzd mindenki, aki a buták, romlottak, korruptak én önérdeküket védők ellen indul küzdelembe. Csak egy valami az, ami ezt a fanatikus sereget lábon tudja tartani és előre tudja lendíteni és ez annak a tudata, hogy ha ők is elbuknak, akkor hiába haltak meg a forradalom gyermek-, ifjú- és asszonyhősei. Holttestüket sárba taposták otthon a szovjet-tankok, szellemüket ke­resztre feszíti idekint a prostituáltak és szövetsé­geseik hordája. 5. A magyar emigráció jövőjének helyes sí­nekre állításához nem a magyar egység kell, hanem a magyar szelektálódás. Nem lehet egy akolba te­relni az egymáshoz nem illőket. Saját egyénisége mindenkit megjelöl, hogy hol a helye és mindennél fontosabb, hogy mindenki abban a táborban legyen, ahova való. Ha az eddigi utat tartja jónak, marad­jon ott, azok között,akik annak immár veteránjai. Ha az uj utat keresi, amit nekünk most már végér­vényesen a forradalom jelölt ki, akkor szakítson amazokkal és menjen azok közé, akik vállalják a reménytelen harcot. Tisztuljanak ki végre a határok 35

Next

/
Thumbnails
Contents