Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

feldarabolásával megoldani, ahogyan azt Wilson Magyarországgal tette. A magyar uralomnak is voltak súlyos mulasztásai és hibái, de a “csehszlovák demokrácia” 1919-től 1939-ig többet vétett a magyar kisebbség alapvető szabadságjogai ellen, mint a magyar rezsim több mint ezer év alatt saját nemzetiségeinek jogai ellen. A csehek voltak a Monarchia leginkább favorizált népe, anyagi vonatkozásban jobban éltek és magasabb életstandardot fejlesztettek ki maguknak, mint bármely más nép az Osztrák-Magyar Monarchiában. Egy átlagos cseh vagy morva legalább háromszor annyit keresett, mint egy átlagos magyar, német, vagy lengyel.

A második világháború alatt pedig egyetlen egy megszállott ország népe sem hasznosította magát a német Herrenvolk javára olyan mértékben, mint a csehek. A csehbarát Hugh Seton-Watson 1952-ben megjelent “The East European Revolution” cimii könyve 149. oldalán ezeket írja a második világháború csehjeiről:

“Lehetséges, hogy a cseh munkások által alkalmazott passzív ellenállás és lelassított munkatempó kárt okozott az ellenségnek. De ezt nem lehet bizonyítani. A náci-rezsim viszonylag privilegizált helyzetet biztosított az ipari munkásoknak. És úgy látszik, hogy közülük igen sokan folytatták munkájukat anélkül, hogy sokat törődtek volna a politikával és nyugodtan várták, hogy a nagyhatalmak felszabadítsák országukat számukra ... A parasztok is — mig szivükben cseh hazafiak maradtak — behódoltak a megszállásnak és anyagilag igen jól jöttek ki azzal.”

Majd ugyanez a Szerző könyvének 179. oldalán ezeket Írja az 1945 tavaszi csehszlovák Kassai Programmról: “Az uj kormány által 1945 március 22.-én meghirdetett Kassai Programm értelmében a visszaállított Köztársaság a csehek és szlovákok állama lett. A helyi önkormányzatot a népi tanácsok vezették. Mindazon magyarnak és németnek a vagyonát elkobozták, aki nem állt aktivan ellen a megszálló hatalmaknak-. A külpolitikának szláv orientációt kellett követnie.”

Tito tömeg-gyilkosságai mellett a Kassai Határozatok végrehajtása jelentette a 20. században a Dunavölgyben és a Cseh Tartományokban végrehajtott legkegyetlenebb fajgyilkosságot. Ez volt a nemzetiségi elnyomásnak olyan kegyetlen néldája, amilyent ez a terület ezenkívül sohasem látott. Ennek német alapossággal megszerkesztett igen részletes és abszolúte meggyőző dokumentációját olvashatjuk az 1952-ben megjelent “Dokumente zur Austreibung der Sudeten-Deutschen” cimü hatalmas munkában, másrészt pedig e tanulmány szerzőjének “A Magyar Tragédia I. Rész” cimü könyvében.

De már eredetileg is, 1918-ban teljes politikai és erkölcsi csődöt jelentett a Nyugat politikája számára, hogy követte a Masaryk által kijelölt vonalat és előbb követelte az Osztrák-Magyar Monarchia népei számára az önrendelkezési jogot, néhány hónappal később pedig ennek tökéletes megcsúfolásával 3 millió németet és 3.5 millió magyart megkérdezésük nélkül, akaratuk ellenére belekényszeritett az alacsonyabb kulturszinvonalat képviselő utódállamokba. Ezek az intézkedések balkanizálták Európát, hozták el Hitler háborúját, gúnyt űztek minden magasztosnak hirdetett elvből és megnyitották az utat a bolsevista hordák előtt Európa

szive felé, ahová azután Roosevelt politikája most már járt utón hozhatta be őket. Ennek a politikának hátterében, mint sugalmazóé, Masaryk alakja áll.

Ma pedig — amint ezt Jiri Brada tanulmányából láthatjuk — a menekült cseh politikusok destruálják, szabotálják és meddővé teszik a bolsevizmus elleni lélektani háborút és pozitívan ellene szegülnek annak, hogy Középeurópa népei, őszintén ki tudjanak egymással békülni, holott valamennyi ezt kívánja közöttük. Maga a Csehszlovák Állam pedig, mely külső nyomás nélkül lett kommunista, a kommunista világ élfrontja lett és ahova az oroszok magasabb politikai szempontoktól vezetve nem akarnak maguk kiállni, oda mindig a cseheket küldik maguk helyett.

• Ennek a politikának további fenntartására törekedni annyit jelent, mint Európa teljes megrontására törekedni. Ha a Free Europe Committee politikája ezt tűzte ki maga elé célul, ezen mi nem tudunk segíteni, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ez a politika ne lehessen sikeres. Harcot kell hirdetnünk azért, hogy a Kárpátmedence és a Szovjetunió minden népe megkapja az önrendelkezési jogot.

*

Ez a főként csehszlovák elemekből felépített, masaryki hagyományokból táplálkozó, a Csehszlovák államot konzerválni törekvő és a magyar emigrációt mocsárba fojtó Free Europe féle politika az 1956 októberi magyar forradalomban és azóta hárem halálos sebet kapott. Ha Amerika “nemhivatalos” albérletbe adott és részben vámosok kezére bízott középeurópai emigráns-politikájára csak a legkisebb mértékben is alkalmazhatók volnának a logika és a demokratikus politikai princípiumok szabályai, akkor már régesrégen felszámolták volna azt a politikai csődtömeget, amely ma ránehezedik az emigrációra és nem enged egészséges fejlődést kialakulni. De ilyen fordulatra adott esetben nem szabad számítanunk: itt irreguláris alakulások születnek, vegetálnak vagy dőzsölnek és az egészet az “upside down”, a fejtetőre állitottság állapota jellemzi, mert a cél evidensen nem a Dunavölgy igazi békéjének megteremtése és nem is a Grew Doktrínában lefektetett célok megvalósítása.

Az első halálos csapást a magyar forradalom adta a Jackson Doktrínának. Megvolt a belső forradalom, amelynek vezetői könyörögve kérték a megígért fegyveres segítséget, de ahelyett a rádióban csak lelkiismeretlen lázitást kaptak és ugyanakkor magából az Egyesült Államokból hipokrita nyilatkozatokat arról, hogy itt soha senki nem ígért semmit. E tanulmány terjedelme itt sem enged alapos analízist, amely megdöbbentő felelőtlenséget, lelkiismeretlenséget és üres nagyszájuskodást bizonyítana rá az önmagukról megfeledkezett ugratókra.

De mivel ez a téma nem mellőzhető, egyetlen egy tanút idézünk, akinek szélsőbaloldali politikája legközelebbi rokonságban van a Free Europe imént ismertetett politikájával és akinek egyéni tisztességéhez és személyi integritásához nem férhet semmi kétség.

A New York Times 1956 november 30.-i, pénteki számának 15. oldalán, a 3.-4. hasábokon jelent meg a következő cikk:

“Kéthly Anna a rádiót vádolja.” — “‘A Free

29