Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
Nézzük meg ezt alaposabban. * A texasi Dallasban néhány évvel ezelőttig megjelent egy igen kitűnő amerikai havi folyóirat Facts Farum News cim alatt. A Radio Free Europe-ról ebben olvashattuk eddig tudomásunk szerint Amerikában a legalaposabb és legelfogulatlanabb ismertetést, amely a folyóirat három egymás után következő számában folytatásokban jelent meg 1956 január, február és március hónapokban. A tanulmány szerzője Jiri (George) Brada, egy Nyugatnémetországban élő cseh menekült újságíró, aki a kommunisták üldözése elől 1948 október 2.-án jött el hazájából. 1951 májustól júliusig a Radio Free Europe szolgálatában állt Münchenben, mint könyvtáros. Akkor kilépett onnan és Nyugatnémetországban újságírói hivatásának él. Tanulmányának ezt a címet adta: “A Radio Free Europe közelről néz„ yy ve• Lehetetlen a tanulmány olyan méretű ismertetése e helyen, amilyent az megérdemelne. Ezért csak azokat a főszempontokat próbáljuk összeszedni belőle — és azokat is csak röviden ismertetni — amelyeket a magyar emigrációnak ismernie kell. Csak azt kívánjuk még megemlíteni, hogy Jiri Brada minden állítását szószerint idézett okmányokkal igazolja és tudtunkkal soha senki egyetlen konkrét állítását sem cáfolta meg. Álljanak itt Jiri Brada tanulmányának fontosabb részletei: “A háború utáni szovjet-politika befolyása.” “Hogy ezeknek a programmoknak a politikáját felfoghassuk, érdemes visszaemlékezni arra, hogy a Szovjet a háború után milyen politikát követett Keleteurópa csatlós országaiban. A látszat és gyakorlati hasznosság kedvéért a U.S.S.R. a második világháború végén nem állított fel mindjárt tiszta kommunista kormányokat. Ehelyett felállították az u.n. “nemzeti front”, vagy “népfront”, vagy “népi front” kormányokat.” “Moszkva ügynökei gondoskodtak arról, hogy ezekbe a frontokba ne vegyenek fel valódi középutas — és hát természetesen — jobboldali mozgalmakat, hanem még a nem-kommunista baloldali pártok élére is ... mindjárt kezdettől fogva nagyobb részben a Szovjetunió bábjait állították, akiknek legnagyobb része addig viszonylagosan homályban élt. ’ “A gondolkodó olvasó eltűnődhetik rajta, hogyan történhetett meg, hogy a kommunista hatóságok pontosan a kellő időben olyan sok szocialista gondolkodású kollaboránsnak tették lehetővé, hogy elhagyják hazájukat. Nem lehet szabadulni a megdöbbenés érzésétől, amikor azt kell látni, hogy a csatlós államokból legfőképen ezek a kollektivista gondolkodású menekültek lettek azok, akiket a Radio Free Europe programm-irányitó pozíciókba helyezett. Ezeket a marxistákat és statisztáikat zajos ünneplésben részesítették, mint a szovjet-üldözés “áldozatait.” Ugyanakkor gyakorlatilag mindazokat, akik akkor menekültek el a kommunisták elől, amikor az orosz hadseregek elözönlötték országaikat, vagyis azokat akik minden időben határozottan szembeszálltak a kommunista fenyegetéssel, szisztematikusan kizárták a Radio Free Europe-ból.” “Lehetséges, hogy a kommunisták szocialista ikertestvéreiknek nagy részét azért nem akadályozták meg abban, hogy elérjék a vasfüggöny másik felét, mert valószínű volt, hogy ezek marxista múltjuk alapján összezavarják és elkorcsositják a szabad világ keresztes-háborúját? Lehetséges, hogy voltak köztük olyanok is, akik ígéretet tettek arra, hogy csak megjátszák, mintha a kommunizmus ellenségei lennének és ekként a valóságban folytatták a kommunistákkal való kollaborálásukat, azok ellenségeinek álcázva magukat?” “A politikai és gazdasági szabadság valódi harcosait, az állami beavatkozás valódi ellenzőit, a materializmus, istentelenség és zsarnokság igazi ellenségeit vagy már eredetileg nem vették fel, vagy elbocsájtották a Radio Free Europe-tól és ezeknek ma is mellőzöttségben kell élniök. A Kreml emberei valóban örömüket lelhetik benne, amikor látják a Free Europe-nak ezt a különös politikáját.” “Legyünk nyugodtak: az R.F.E. főnökei kész magyarázattal tudnak szolgálni nekünk, hogy miért alkalmaznak olyan sok szovjet-kollaboránst a vezető állasokban. Ezt mondják: senki sem ismeri annyira a kommunisták csavaros észjárását, mint azok, akik tapasztalásból látták a gyakorlatban a kommunista taktikát. Azonban — és ez a dolog forduló pontja — a kommunisták ezen borábbi szövetségesei közül egy sem tagadta meg saját korábbi kollaborálását és a korábbi kommunisták közül a Radio Free Europe-ban egyetlen egy sem állt ki, hogy megtagadja saját korábbi kommunistaságát. Nem hajlandók vállalni a vezeklő bűnös szerepét. Valamenynyien hirtelen felvették a demokratikus életforma szakértőinek pózát és az egyéni, személyes szabadság pionírjainak köntösét. Nincs közöttük olyan, aki a Whittaker Chambers típushoz tartoznék.” “Milyen általános benyomást gyakorol az emberre a Radio Free EuropeP” Az R.F.E. propagandája egyszerűen nem veszi figyelembe a menekültek és az otthon élő népek igazi véleményét. Valódi antikommunistának sohasem engedik meg, hogy üzenetet küldhessen a vasfüggöny mögé. Az igazi antikommunisták, ideértve azokat a volt nemzeti frontosokat is, akik megbánást mutatnak, ki vannak e társadalomból közösítve. De a nemzeti front kollaboránsai, akik még ma is fenntartják, hogy a nemzeti front helyes volt, ott ülnek a vezetői íróasztalok mellett, hatalmas összegű csekkeket vágnak zsebre azért, mert színlelt boxmérkőzéseket játsznak.” “Azután megvan a hűvösségnek, személytelenségnek es névtelenségnek különös impressziója. Miután mindazokat, akiknek hosszú és jól ismert antikommunista múltja van, kizárták az R.F.E.-bői, nem tudnak olyan nevekkel előállni, akik lelkesitőleg hatnának a hallgatókra. De azért mégis vannak emberek, akik saját nevük alatt beszélnek. Ezek közé tartoznak a baloldali Dr. Josef Lettrich, a marxista Vaclav Majer és olyan szocialisták, mint Ferdinand Peroutka, Dr. Peter Zenki és Dr. Jaroslav Stransky. De ezeket az embereket úgy ismerik mint gyenge erőket, akik csak spanyolfalul szolgálnak az erősebb egyéniségek számára. Úgy ismerik őket általában, mint használhatatlanokat, akik senkinek a fantáziáját sem tudják felcsigázni.” “A kommunista ügy korábbi ismert bajnokai előtt viszont a vasfüggöny mögötti hallgatók egyszerűen lecsuknák a rádiójukat, ha tudnák, hogy ki 23
