Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

nyíltan elismert és tevékenységük céljaként jelölt meg. Tehát ez így is volt. Abban a két állításban, hogy néhány száz em­ber elmenekülése után a leigázott államokban nem lesz, aki ellenállást tanúsítson és hogy 1951-ben a lélektani hadviselésben a kezdeményezés átment a nyugatiak kezébe, megdöbbentő politikai tájékozat­lanság nyilatkozik meg. Az ilyenfoku tudatlanság már határozottan imponál. A leigázott országokban — legalább is Magyar­­országon, ahogy 1956 megmutatta — nemcsak elvétve akadtak ellenállók, hanem betüszerint az egész nem­zet az volt és ma is az. Ha Amerika lakosságának csak egytized része annyira elutasítaná magától a kommunizmust, mint ahogyan azt a magyar nép majdnem egésze teszi, ezt az országot nem fenye­getné az a halálos veszély, ami ma fenyegeti. A lélektani hadviselésben pedig az iniciativát határo­zottan Franklin D. Roosevelt játszotta át a Szovjet kezére és eddig még csak ésszerű, átgondolt és nagyvonalú kísérlet sem történt, hogy azt onnan visszavegyék. A Free Europe adások a strucc eset­len mozdulatai voltak a sas szárnyalása helyett. * Ha ezek után ezt mondjuk: “Free Europe po­litika”, akkor nem beszélünk elég világosan. Mert volt egy, a new yorki nyilvánosság előtt nyíltan meghirdetett politika, amit nevezzünk röviden “Grew Doktrínának” és volt egy olyan politika is, amit Mr. Jackson Münchenben inkább kikottyantott mint dek­larált. Ezt nevezzük röviden “Jackson Doktrínának.” Hogy úgy kottyantotta ki, az valószínű abból, hogy ezen nyilatkozata után igen hamar távozott a Free Europe éléről. 1951 november 24.-én nyilatkozott és Mr. Grew már 1952 január 15.-én bejelentette a nyilvánosságnak, hogy Mr. Jackson lemondott ál­lásáról és helyét Harold B. Miller nyugalmazott altengernagy foglalta el. A november 24.-i sajtó­­nyilatkozat után ez várható is volt: túlságosan ta­pintatlanul tárta fel a kártyákat. De távozása után azért a kártyák kézben maradtak. Ezt a későbbiek pontosan igazolták. Hogy volt egy Grew Doktrína és egy Jackson Doktrína, az megint nem csoda. 1914 óta az ame­rikai politika mindenben ezt a vonalat követte és sohasem volt őszinte. Ez súlyos hiba és a nyugati civilizáció sülyedésének ez egyik főoka. Például: ha ezt mondom: “Wilson politikája”, akkor mit kell értenem? Azt a ragyogó, magasrendü filozófiát-e, ami mint a humanitás egyik legmagasabb megnyi­latkozása le van fektetve a Tizennégy Pontban és az azt követő elnöki beszédekben? Vagy azt a szörnyű, önző, rövidlátó és az emberi jogokat sem­mibe sem vevő politikát értsem-e, amely Wilson párisi szereplésének mindörökre lemoshatatlan szé­gyene? Melyik a “Wilson-féle politika” tulajdonké­pen? Vagy ha ezt mondom: “Roosevelt politikája”, akkor mire kell gondolnom? Az Atlanti Karta 2. pontjára-e, amely kizárja az olyan terület-változáso­kat, amelyek nem állnak teljes összhangban az érdekelt népek szabadon kifejezett akaratával, vagy a Karta 3. pontjára-e, amely megígéri, hogy vissza­adják a szuverenitás és önkormányzat jogát mind­azoknak, akiket attól erőszakkal megfosztottak? Vagy pedig arra gondoljak-e, hogy Roosevelt soha, egyet­len szóval sem kérte vissza Sztálintól a leigázott Balti Államok függetlenségét, hanem épen ellenke­zőleg: előre megfontolt szándékkal és tudatosan akként keverte a kártyát, hogy egész Középeurópa kommunista uralom alá kerüljön, mert ez volt az ő akarata? Vagy tekintsem azt “Roosevelt politiká­jának”, amikor ő állandóan az emberiség szeretetét hangoztatva több millió német hadifoglyot átenge­dett rabszolga munkára a Szovjetnek, hogy sohase jöjjenek vissza Vorkutából vagy a többi földi po­kolból? Melyik mindezek között “Roosevelt politi­kája”? Vagy ha ezt mondom: “Truman politikája”, akkor ez mit jelent? Azt a borzalmas emberi elté­velyedést-e, amely ok nélkül, a következményekre abszolúte nem is gondolva ledobatta a két atom­bombát a két japán városra és ezzel megnyitotta — minden ésszerű szükség nélkül — az elnyeléssel fe­nyegető örvényt az emberiség lába alatt? Vagy arra a politikára kell-e gondolnom, amely Potsdamban 1945 julius-augusztusban odaajándékozta Oroszor­szágnak a színtiszta német Keletporoszországot, ön­kényesen és minden elfogadható ok nélkül eltolta a lengyel határokat nyugat felé, behozva a bolse­­vizmust az Elbáig, elrendelte a német lakosság kitelepítését a nem-német középeurópai országokból és feltette a koronát Rooseveltnek Európát tudato­san széjjel romboló politikájára, életbe léptetve a boszuvágyban született Morgenthau Tervet? Vagy az 1947. évi március 12.-én meghirdetett Truman Doktrínát jelenti-e a szó, amely valóban lelassította a kommunista agressziót a világ egyes pontjain. Mindhárom elnök politikájában a kétarcúság olyan mértéke van jelen, hogy szinte természetes, hogy a Free Europe életében is volt egy “Grew politika” és egy attól tökéletesen különböző “Jackson politika”. A hiba csak az, hogy egyedül az utóbbi érvényesült, mig az előbbiből semmi sem valósult meg annak hü szellemében. Maradt kirakati tárgy és a krónikások szemkit őrlő selyemkendője. * Senkisem emelhetne kifogást az ellen, hogy Grew békepolitikája helyett Jackson agresszív po­litikája érvényesült, ha ez utóbbinak meglett volna a komoly alapja és aranyfedezete. A bolsevizmus agresszív politikai irány, egyike a legdurvábbaknak és károsabbaknak, amelyeket a történelem produkált. Vele szemben még a sokkal erőteljesebb agresszió is indokolt volna, mint a Mr. Jacksoné volt, aminek agresszivitását erősen tompította, hogy nem okos emberek irányították és hajtották végre. Maga Mr. Allen W. Dulles a modern Amerika politikai életének egyik legkevésbbé sikeres alakja volt. Hogy ne kalandozzunk messzire: Amerikát teljesen meglepték az 1956. évi magyar események, az ugyanakkori szuezi események, az 1958 júliusban lezajlott iraki forradalom (gondoljunk a Bagdadi Paktum országainak oda összehívott gyűlésére, amely majdnem napra összeesett a forradalom kitörésé­vel), vagy arra a fordulatra, amely Kruscsov és Zsukov vetélkedésére pontot tett és, utoljára de nem utolsó sorban, az 1961. évi kubai “partraszál­lás” sivár kimenetelére. Nem valószínű, hogy egy ember, aki úgyszólván mindenben ennyire negatív és koncepció nélküli volt, épen a Free Europe vezetésében pozitív és nagyvonalú tudott volna len­ni. Nem is volt az. Az 1954 szeptemberben indult u.n. ballonakció mindörökre iskolapéldája marad 6

Next

/
Thumbnails
Contents