Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
nyíltan elismert és tevékenységük céljaként jelölt meg. Tehát ez így is volt. Abban a két állításban, hogy néhány száz ember elmenekülése után a leigázott államokban nem lesz, aki ellenállást tanúsítson és hogy 1951-ben a lélektani hadviselésben a kezdeményezés átment a nyugatiak kezébe, megdöbbentő politikai tájékozatlanság nyilatkozik meg. Az ilyenfoku tudatlanság már határozottan imponál. A leigázott országokban — legalább is Magyarországon, ahogy 1956 megmutatta — nemcsak elvétve akadtak ellenállók, hanem betüszerint az egész nemzet az volt és ma is az. Ha Amerika lakosságának csak egytized része annyira elutasítaná magától a kommunizmust, mint ahogyan azt a magyar nép majdnem egésze teszi, ezt az országot nem fenyegetné az a halálos veszély, ami ma fenyegeti. A lélektani hadviselésben pedig az iniciativát határozottan Franklin D. Roosevelt játszotta át a Szovjet kezére és eddig még csak ésszerű, átgondolt és nagyvonalú kísérlet sem történt, hogy azt onnan visszavegyék. A Free Europe adások a strucc esetlen mozdulatai voltak a sas szárnyalása helyett. * Ha ezek után ezt mondjuk: “Free Europe politika”, akkor nem beszélünk elég világosan. Mert volt egy, a new yorki nyilvánosság előtt nyíltan meghirdetett politika, amit nevezzünk röviden “Grew Doktrínának” és volt egy olyan politika is, amit Mr. Jackson Münchenben inkább kikottyantott mint deklarált. Ezt nevezzük röviden “Jackson Doktrínának.” Hogy úgy kottyantotta ki, az valószínű abból, hogy ezen nyilatkozata után igen hamar távozott a Free Europe éléről. 1951 november 24.-én nyilatkozott és Mr. Grew már 1952 január 15.-én bejelentette a nyilvánosságnak, hogy Mr. Jackson lemondott állásáról és helyét Harold B. Miller nyugalmazott altengernagy foglalta el. A november 24.-i sajtónyilatkozat után ez várható is volt: túlságosan tapintatlanul tárta fel a kártyákat. De távozása után azért a kártyák kézben maradtak. Ezt a későbbiek pontosan igazolták. Hogy volt egy Grew Doktrína és egy Jackson Doktrína, az megint nem csoda. 1914 óta az amerikai politika mindenben ezt a vonalat követte és sohasem volt őszinte. Ez súlyos hiba és a nyugati civilizáció sülyedésének ez egyik főoka. Például: ha ezt mondom: “Wilson politikája”, akkor mit kell értenem? Azt a ragyogó, magasrendü filozófiát-e, ami mint a humanitás egyik legmagasabb megnyilatkozása le van fektetve a Tizennégy Pontban és az azt követő elnöki beszédekben? Vagy azt a szörnyű, önző, rövidlátó és az emberi jogokat semmibe sem vevő politikát értsem-e, amely Wilson párisi szereplésének mindörökre lemoshatatlan szégyene? Melyik a “Wilson-féle politika” tulajdonképen? Vagy ha ezt mondom: “Roosevelt politikája”, akkor mire kell gondolnom? Az Atlanti Karta 2. pontjára-e, amely kizárja az olyan terület-változásokat, amelyek nem állnak teljes összhangban az érdekelt népek szabadon kifejezett akaratával, vagy a Karta 3. pontjára-e, amely megígéri, hogy visszaadják a szuverenitás és önkormányzat jogát mindazoknak, akiket attól erőszakkal megfosztottak? Vagy pedig arra gondoljak-e, hogy Roosevelt soha, egyetlen szóval sem kérte vissza Sztálintól a leigázott Balti Államok függetlenségét, hanem épen ellenkezőleg: előre megfontolt szándékkal és tudatosan akként keverte a kártyát, hogy egész Középeurópa kommunista uralom alá kerüljön, mert ez volt az ő akarata? Vagy tekintsem azt “Roosevelt politikájának”, amikor ő állandóan az emberiség szeretetét hangoztatva több millió német hadifoglyot átengedett rabszolga munkára a Szovjetnek, hogy sohase jöjjenek vissza Vorkutából vagy a többi földi pokolból? Melyik mindezek között “Roosevelt politikája”? Vagy ha ezt mondom: “Truman politikája”, akkor ez mit jelent? Azt a borzalmas emberi eltévelyedést-e, amely ok nélkül, a következményekre abszolúte nem is gondolva ledobatta a két atombombát a két japán városra és ezzel megnyitotta — minden ésszerű szükség nélkül — az elnyeléssel fenyegető örvényt az emberiség lába alatt? Vagy arra a politikára kell-e gondolnom, amely Potsdamban 1945 julius-augusztusban odaajándékozta Oroszországnak a színtiszta német Keletporoszországot, önkényesen és minden elfogadható ok nélkül eltolta a lengyel határokat nyugat felé, behozva a bolsevizmust az Elbáig, elrendelte a német lakosság kitelepítését a nem-német középeurópai országokból és feltette a koronát Rooseveltnek Európát tudatosan széjjel romboló politikájára, életbe léptetve a boszuvágyban született Morgenthau Tervet? Vagy az 1947. évi március 12.-én meghirdetett Truman Doktrínát jelenti-e a szó, amely valóban lelassította a kommunista agressziót a világ egyes pontjain. Mindhárom elnök politikájában a kétarcúság olyan mértéke van jelen, hogy szinte természetes, hogy a Free Europe életében is volt egy “Grew politika” és egy attól tökéletesen különböző “Jackson politika”. A hiba csak az, hogy egyedül az utóbbi érvényesült, mig az előbbiből semmi sem valósult meg annak hü szellemében. Maradt kirakati tárgy és a krónikások szemkit őrlő selyemkendője. * Senkisem emelhetne kifogást az ellen, hogy Grew békepolitikája helyett Jackson agresszív politikája érvényesült, ha ez utóbbinak meglett volna a komoly alapja és aranyfedezete. A bolsevizmus agresszív politikai irány, egyike a legdurvábbaknak és károsabbaknak, amelyeket a történelem produkált. Vele szemben még a sokkal erőteljesebb agresszió is indokolt volna, mint a Mr. Jacksoné volt, aminek agresszivitását erősen tompította, hogy nem okos emberek irányították és hajtották végre. Maga Mr. Allen W. Dulles a modern Amerika politikai életének egyik legkevésbbé sikeres alakja volt. Hogy ne kalandozzunk messzire: Amerikát teljesen meglepték az 1956. évi magyar események, az ugyanakkori szuezi események, az 1958 júliusban lezajlott iraki forradalom (gondoljunk a Bagdadi Paktum országainak oda összehívott gyűlésére, amely majdnem napra összeesett a forradalom kitörésével), vagy arra a fordulatra, amely Kruscsov és Zsukov vetélkedésére pontot tett és, utoljára de nem utolsó sorban, az 1961. évi kubai “partraszállás” sivár kimenetelére. Nem valószínű, hogy egy ember, aki úgyszólván mindenben ennyire negatív és koncepció nélküli volt, épen a Free Europe vezetésében pozitív és nagyvonalú tudott volna lenni. Nem is volt az. Az 1954 szeptemberben indult u.n. ballonakció mindörökre iskolapéldája marad 6