Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
1 14 FÁKLYALÁNG GYENGŐ BÉLA: Oktatás magyarságra “Sem a dialektikához, sem a rhetorikához nem tudunk, a dolgot őt magát nézzük, csak a mi nemzetünk javát és magunk megmaradását.” (BOCSKAY ISTVÁN) A hazátlan nem hontalan többé. Nincsenek már táborok, ahonnan a tavasszal úgyis ‘hazamegyünk’. Otthonok támadnak és bennük családok sokasodnak szerte a világon. Nem mentünk haza, de újak jöttek. Az egyéni sorsok rendeződnek és az egyéni tragédiák ideje megáll. A kérdőjel ma már nagy közösségre és nemzedékek jövőjére veti hatalmas árnyékát. Kis Péter sorsa jobbrafordult, de mi lesz az egésszel, a legszétszórtabb szórvánnyal, az ezerfelé szétdarabolt magyar tömeggel, azokkal akik ‘elvándoroltak.’ Az emigrációk egyre inkább érzik, hogy uj, nagy és nehéz kérdéssel állnak szemben. Nem lehet többé hónapokban gondolkozni, csodákat lesve, alkalmi csoportosulásokban, emigráns ‘belpolitikai’ mély-szintén, ad hoc ünnepélyek pátoszában, közelmúlt események savanyu gőzében. A sorsunk, mint közösségi sors, az lesz, amit megérdemelünk, addig élünk csak, mint egyéneken fölötti egység, amig bennünk az egyéneken túli élet él, ha generációkban tudunk gondolkozni, tenni és érezni, akkor nemzedékeken keresztül vagyunk, ha percekben lángolunk, a következő pillanat már nem a miénk! A feladat aligha oldható meg, vagy csak világítható meg néhány sorban. Szóljanak hozzá azok, akik erről többet tudnak, de szóljanak már. Mert a naprólnapra való gondolkodás évtizedek előestjén hiú, reménytelen, hibás és hazug. Próbáljuk a ‘dolgot őt magát’ nézni, retorika és dialektika nélkül, elfeledve politikát, pátoszt, nosztalgiát és délibábot. Mi a helyzet, mi a lehetőség, hol állunk, mi a feladat és mit lehet tenni. Nem azt, hogy mi a vágy, az Íróasztalba szorult terv, az irreális kis pohárban a nagy vihar, féllábbal a múltban és féllábbal a soha meg nem történő jövőben. Mi a MAGYAR KÖNYVEK Regények, Szótárak, Nyelvkönyvek, Szakkönyvek Nagy választékban! Kották, ajándéktárgyak, hanglemezek olcsó beszerzési helye. Kérje INGYENES árjegyzékünket. HUNGARIAN BOOK AGENCY COSMOS BOOK & GIFT SERVICE 1592 SECOND AVE. NEW YORK 28, N. Y. (82-83. utcák között) Tel.: RE 4-4660 Ikka—Tuzex—Gyógyszerküldés Tulajdonos: Taliga Miklós tanár Egyedül nálunk kapható: Nagy-Magyarország színes térképe 36x26. Ára $1.00 valóság, vagy mi az, ami legközelebb van a valósághoz. ügy gondolom, hogy elsősorban egy emigrációt, mint egészet, ennek vagy annak ‘megtartani’ lehetetlen és valószinüleg fölösleges is. Az emigrációs ‘világszervezetek’ néhány ember levelesládájába torkolnak szerényen, egyetlen valóság számukra a levélpapiros fejléce, vagy az egyre ritkább kongresszusok Isten tudja hogyan össze-delegált lármázói. A tökéletes atomizálódás a világ minden részére ezerféle környezetbe helyezi az egyént. Ha végső szórványba kerül, elvágva barátoktól, kölcsönhatásoktól és köldökzsinórtól, a remete kétséges szerepe nem ajálható tiszta lelkiismerettel. Ha csoportban él, körülvéve sorsának társaival, a megcsontosodás, elkövesedés, egy ponton való megállás, önkéntes gettóba-vonulás, provincializmus, szűk-látókör, mérhetetlen irrealitások, törpék háborúja és meghasonlás veszélye fenyeget. Ha valaki, — egyén vagy csoport, — nem tudja magát a múlt helyzetekből jelen helyzetekbe életképesen átmenteni, akkor a jelenben is a múltban él, és halott a jövőben. Ha valaki az időben helyét nem találja, az idő múlása pontot tesz a perc-emberkék tiszavirág-tetteire. Ismétlem, nem hiszem, hogy a remete sorsa jelentős és nem hiszem, hogy az ősállat a mészkőben életet Ígérő. Nem hiszek abban, hogy elmúlt pártok górcsőben való továbbjátszása oszt vagy szoroz. Nem hiszek abban sem, hogy periodikus pántlikás ünneplések úgy hathatnak valakire is, mint Antheusra az anyaföld. Nem hiszek támadások és ellentámadások, tisztázások és mocskolások különleges szerepében. Nem hiszek azokban, akik örökösen valamire ‘készülnek’, dolgokat ‘előkészítenek’, az ilyesmi olyan, mint a bélyeggyüjtés, annak jó, aki csinálja. Nem tudnám tiszta lelkiismerettel senkinek sem ajánlani, hogy zárkózzon el uj hazája nyelvétől, kultúrájától, irodalmától, problémáitól, — igenis legyen termékeny része a befogadó közösségnek, lojális, gondolkodó, tevékeny és nyitott. De menjünk vissza a magunk gyökereihez is, feledve pillanatnyilag egyszeri pompás virágzást. Igenis integrálódjunk, megtartva mégis a magunk integritását, nem mint összefolyó szinek a képen, hanem mint különféle szinü kövek a mozaikban. Amig a nyelvünkhöz és a kultúránkhoz kapcsolatunk van, — szerves kapcsolatunk, — addig nemcsak kapunk a befogadó testtől, hanem adunk is, addig bizonyos önálló képletként jelentkezünk a nagy egészben, addig vannak kölcsönhatások, mozgás, haladás, csere, párosulások, folytatás és élet. Ha a vezetést a tanító és az iró veszi át és mellettünk a gyerekek állanak, a színjáték nem egyfelvonásos többé. így jutunk el a magyar iskola szerepéhez. Nem gondolok a háború utáni kizárólag magyarul tanító alakulásokra. Ezek csak azt a gondolatot szolgálhatták, hogy rövidesen ‘úgyis hazamegyünk’. De gondolok az egyre számosabb nagyobb vállakózásra, ahol a magyar nyelv párhuzamos az uj otthon anyanyelvével és az újabb és újabb hétvégi és vasárnapi magyar iskolákra. A magyar kezdeményezésre alakult középfokú tanintézetekkel nem foglalkozom részletesen. Ilyenek az
