Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-20 / 6-8. szám
FÁKLYALÁNG 15 — Mi vagyunk a kenyér, minden népek azonos útja, minden földrehajló nép megértett beszéde. Bennünk testvér, aki öl s akit öl. Mi visszük az emberbe a föld nagy értelmét: emberek legyetek kinyújtott kéz és megtárt szív. Mi vagyunk a jóság és a szánalom. — Mi vagyunk a hús, föld felé hajló hallgatag állatok, vagy szökdécselök és fecsegők, jók és tűrök, irigyek és gonoszak. Mi vagyunk az ember izma, ereje az építő karnak, hogy tartsa a kapát és sújtson a kalapácsosai. Mi vagyunk a hazai rögök hősi szerelme s vad vágyai a vérnek. Mi vagyunk a megvetett láb, a védő mell, a halálos szeretet, vérrel lobogó époszok és zuhanó tragédiák vagyunk mi. Bennünk dermed a hős és a gyilkos. Mi vagyunk a csatatér, a börtön és a gyár. Mi vagyunk a gyűlölet s az örök folytatás végtelen szerelme és minden őrület. — Mi vagyunk az erdő, lobogó üstöké a földnek, zengő orgonája a kiterjesztett templomnak ős részegei a bőven töltő napnak. Nehéz munkában terít le az ember, hogy haza vigyen az otthoni didergőknek. És barna testünkből kilebegnek az ősi napok, mint májusi eső szőke lobogása. Mi vagyunk az összefogott kéz, az egymáshoz hajló édes kacagás, az egymásnak ragyogó szemek. A szülői szó halk orgonája, gyermekgügyögés friss rózsái: mi vagyunk a szelíd szeretet, mi vagyunk a szent, szent, százszorszent család. — Mi vagyunk a mező füvei s szelíd növényei a hálálkodó kertnek. Hallgatjuk a föld mély titkait, puha esőknek halk simulását s mindent, ami szavakba öltözhetetlen és beviszszük az emberbe. Mi vagyunk az apró dolgok végtelensége, megbújt hangulatok csendes muzsikája, mi vagyunk 1960 augusztusában jelent meg először a FÁKLYALÁNG, mindezidáig néhány áldozatkész honfitársunk rendszeres adományából. Tekintettel arra, hogy az “Október 23 Mozgalom” megalakulásával a FÁKLYALÁNG a Mozgalom hivatalos folyóirata lett a továbbiak során szeretnénk a lapot rendszeresen, nyomdai előállításban megjelentetni. A rendszeres megjelenés alapföltétele az anyagi fedezet biztosítása. Ezért arra kérjük Kedves Honfitársainkat, hogy amennyiben lapunk megnyerte tetszését adományaival, vagy rendszeres előfizetésével támogassa a lap pénzalapját. A FÁKLYALÁNG jelen számától kezdve @ 35 centes árban kerül forgalomba, és igy nem áll módunkban a továbbiak során a lap ingyenes folyósítása, kivéve a Mozgalom tagjainak, akik rendszeres tagdíj fizetésük esetén ingyen kapják. A FÁKLYALÁNG megrendelési dija 1 évre 4 dollár. a mélységes sejtelem. — Mi vagyunk a bor, megfogant csókja a nap és föld ős szerelmének. Mi vagyunk a kipótló valótlanság, a végtelent nyitó dal, széles szárnyai a láncait tördelő rabnak. Mi vagyunk az örök dac és halhatatlan mámor. Most egyszerre énekeltek, egyetlen harsogó ének volt az egész éjszaka: — Hulló cseppjei az anyag örök záporának: mi vagyunk az ember bűne és erénye, döbbeneté és ujjongása, mi adjuk öt össze, mint hangok a dalt. Végtelen téren át zuhog az anyag, fán, köven, kalászon át rohanunk emberi sírássá, emberi nevetéssé. Mi vagyunk az ember lelke. Az ének fellobogott az égig, mintha az úszó föld egyetlen vitorlája volna. A körtánc alatt nem hajoltak meg füvek. Egyszerre a nagy árnyékok felől egy vándor jött. Horihorgas vézna alak volt, kis pörge kalapja alul kiragyogott tar koponyája. Mentéje csak úgy lógott s kopott volt rajta a zsinór. Vány olt csizmáján rozsdás sarkantyúk csikorogtak. Vállára kasza volt vetve, pengéje meg-megcsillogott. Hátán pötyögős tarisznya volt, kezében kampós vándorbot. Úgy mosolygott, mint aki tudja, hogy hiában való minden szomorkodás. Odaszólt a táncotokhoz: —• Kis fiaim, ti nagyon komolyak vagytok, mintha megette volna a macska a kenyereteket. Ma aratás napja van, ez az én születésnapom, ma vigabb nóta kell és gyorsabb tánc. Majd muzsikálok én nektek, ti csak járjátok. Leült a folyó mellé, kaszáját letette a nedves fűre, tarisznyájából elővett egy vén harmonikát. Elkezdte: Minden kapa nekem kapál, Én vagyok az öreg halál. Minden asszony feleségem S mindig tart az özvegységem. Minden mozgó az én népem, Minden élet az én képem, Mindenik lánc az én láncom, Mindenik tánc az én táncom. Az én borom forr a hegyben, Az én nótám a szivekben, Az én táncom a bokákban S az én csókom minden ágyban. A gazdagok nekem szednek, Minden evők nekem esznek, Nekem koldul minden szegény, Én vagyok a hires legény! Keshedt melléből úgy tudta fújni, mintha a szelek apja lett volna. És mind vadabb volt a nóta s szilajabb tánc. Cifrázták a fák, csuhajoztak a sziklák, kis házak és templomok veszettül ropták a táncot, bokáztak a temetők. A vén muzsikás csak harmonikázott s a hold ütötte fejével a taktust. Reggel igy szólt Pista anyjához: —Édesanyám, olyan furcsát álmodtam az éjszaka. — Álom s esős idő — mondta Áronné. (Folytatjuk) Legenda és valóság . . . (Folytatás az 5-ik oldalról) céljaira. Az is könnyen elképzelhető, hogy a nép eksztázisszerü vallási buzgalmában mindent megkísérelt, hogy egy darabka ereklyéhez jusson. A szemmel látható csodálatos gyógyulások mintegy az ég közelségéről tennének tanúságot. Valahogyan igy történhetett meg az, hogy a szent jobb azonnal el is tűnt a nagy kavarodásban. A Katapán-beli Merkur four “birtokába került.” A kegyes tolvaj, vagy orgazda értekig bihari birtokán tartogata. A mai Szentjobb község területén ez, a Be-Megrendelő Lap A FÁKLYALÁNG előfizetője kívánok lenni. Kérem a szerkesztő bizottságot a lapot □ 14 évre □ 1 évre címemre továbbítani szíveskedjenek. Név: Cim: A 14 évi, 1 évi, 2 vagy 4 dollárt money order-en, vagy csekken mellékelten küldöm az Október 23 Mozgalom címére.
