Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-08-20 / 6-8. szám

6

FÁKLYALÁNG

A Magyar Holnap Szolgálatában

A Fáklyaláng 1962 márciusi számának “Bejelentés” cimü cikke foglalkozott először behatóan az Október 23 Mozgalom célkitűzéseivel. Abban a mozgalom vezetősége lefektette elvi álláspontját és céljait a következőkben:

“Történelmi képviselete akarunk lenni mindannak, ami otthon 1956 október 23-ával kezdetét vette, de amit tragikus, időelőtti letöréshez juttatott a világ összes hatalmainak meg nem értő és a szovjet hatalomnak brutális magatartása. Tudjuk, hogy mindez milyen felelősség vállalását jelenti, amit céljaaink lefektetésekor megfogalmaztunk, de érezzük magunkban az erőt, hogy amire vállalkoztunk, azt meg is tudjuk valósítani, ha a jószerencse kedvez nekünk és honfitársaink megértenek bennünket. Szilárdan hisszük, hogy Mozgalmunk győzelmet arat és rajtunk, a mi áldozatos munkánkon keresztül teljesedik be az az Ígéret, amely 1956 október 23.án megremegtette mind a magyar sziveket.” Azóta hónapok múltak el felettünk, “és a várt koncentrikus támadás a silányak internacionális frontján lépésről-lépésre máris bekövetkezett.”

Mozgalmunk két önálló politikai tanulmánya “A magyar emigráció szerencsétlensége” és “A magyar Október 23 Mozgalom programmja” áttörte a magyar emigráció mesterségesen fertőzött légkörét. Világszerte felkeltette a magyar szellemi elit érdeklődését és ezzel a két munkával Mozgalmunk lefektette azt az alapot, amelyre későbbi munkánkat építeni kívánjuk.

Néhány idézetet kell itt leírnunk, szóljanak ezek helyettünk:

Sz. J. leveléből: . . le nem irható örömmel

olvastam célkitűzéseiket, törekvéseiket, melyet igy még nem fogalmazott meg egy emigrációs csoportosulás sem. Itt az ideje, hogy végre eredményes, nemzetmentő munka meginduljon az eddigi egyenetlenkedés, céltalan szélsőségekbe torkoló viták helyett. Alapvető nemzeti érdek, hogy az emigrációs magyarság egységesen és hathatósan tudjon fellépni, magát elismertetni nemzetközi fórumok előtt is, mert csak igy remélhetjük nemzetünk jövőjének újabb ezer évre való biztosítását.” — S. E. leveléből: “Elszigetelt helyzetem szükségessé teszi, hogy az íráshoz forduljak, hogy be tudjak kapcsolódni a Mozgalom építői között minden bizonnyal fennálló szellemi áramkörbe. Úgy érzem sok emberben ébrednek gondolatok a Mozgalom segítésére, tervek és javaslatok a célkitűzések megvalósításának módjaira.” Ilyen bekezdés után hét sűrűn teleirt oldalon ezen levél írója a magyar emigrációs magyarság egymásratalálásának több építő tervezetét küldte meg számunkra úgy a sajtószolgálat kiépítése, mint az egyéb tervezetei szakbizottsági kidolgozás alatt vannak. így mehetnénk levélről-levélre. Minden hozzánk érkezett Írás egyszer minden bizonnyal a közvélemény elé kerül. A Mozgalom vezetőségét mélyen meghatotta a sok megkeresés. Örülünk, hogy végre megszólaltak azok, akiknek léte eddig is kölcsönözte számunkra a reményt, mert sajnálatos módon a Magyar Szabadságharcos Szövetség az 1956-os magyar szabadságharc 5. éves évfordulójára teljesen széjjel esett. Azok a szabadságharcosok, akik az emigrációban eltöltött öt évük alatt egy percre sem adták fel a küzdelmet 1956 követelményeinek valóraváltásáért, úgy érezték elengedhetetlenül szükséges egy uj próbálkozáss életrehivni ismét ezt a jobb sorsra érdemes Szövetséget. Ezért azok, akik közül többeknek neve elválaszthatatlanul kapcsolódott a magyar szabadságharchoz, a Szövetség kuszáit jogi helyzetét úgy látták megoldhatónak, hogy New York állam érvénynyel biztosították önmaguk részére az amerikai egyesületi törvényben biztosított védelmet. Az Október 23 Mozgalom alapitó tagjai nagy számban szabadságharcosok, de az alapszabály lehetőséget ad arra, hogy minden emigrációban élő magyar, aki a Mozgalom célkitűzéseivel egyetért, a Mozgalom alapszabálya által előirt forma betartása melett kész Hazánk mielőbbi szabadságának visszaszerzéséért önzetlen munkát vállalni, tagja lehet a Magyar Október 23 Mozgalomnak. Azok a szabadságharcosok, akik a Mozgalmat végsőfokon életrehivták, egy percre sem adták fel a Magyar Szabadságharcos Szövetségben viselt tisztségeiket és azokat a kötelezettségeket, amelyek ott reájuk hárultak. A Mozgalom alapitó tagjai azokkal a súlyos anyagi áldozatokkal, amelyeket önkéntesen önmagukra vállaltak, csak példát kívánnak mutatni arra, hogy becsületesen előteremtett anyagi föltételekkel lehet eredményesen megvívni azt a harcot, amely küldetésünkké vált és minden érdektől elválasztja a magyar szabadság ügyét. A Magyar Szabadságharcos Szövetség Amerikai Országos Szervezete az elmúlt öt évben sohasem állt hivatása magaslatán, mindig érvényesült az idegen érdekek befolyása, amely nemcsak hogy akadályozta, de aláásta az egészséges szervezeti élet kibontakozását.

1960 május havában tartott new brunswicki értekezlet óta az Országos Intéző Bizottság képtelennek bizonyult egy alapszabályban előirt formális ülés létrehozására. Csak a két évenként esedékes Országos Kongresszus léte hozta újra össze a Magyar Szabadságharcos Szövetség alapszervezeteinek vezetőit, azok közül számos vezetőt azért, hogy újabb két évre meghosszabbítsák önmaguk részére azokat a tisztségeket, amelyeknek ilyen nemű birtoklása kizárta, hogy a Magyar Szabadságharcos Szövetség életében érvényesüljön a demokrácia legfontosabb alaptétele a többség véleményének tiszteletbentartása és akaratának megvalósítása. Az 1962 április 7.-én Pittsburghban megtartott Országos Intéző Bizottság-i értekezlet, melynek tárgysorozatán az esedékes Országos Kongresszus megrendezésének ügye is szerepelt, behatóan foglalkozott a Szabadságharcos Szövetség megoldatlan problémáival. Többségi szavazással határozta el ez az intéző bizottsági értekezlet, a 4. Országos Szabadságharcos Kongresszus megtartását Boston, Mass.-ban. A határozatilag kiküldött kongresszusi Előkészítő Bizottság megbízatása értelmében járt el a Kongresszus előkészítése ügyében, mégis sajnálatos módon összetételében majdnem azonos intéző bizottsági értekezlet Buffalóban 1962 május 26.-án az érvényben lévő alapszabály semmibevételével alapszabályellenes határozattal 8