Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-15 / 1-3. szám
12 FÁKLYALÁNG Lázár s ő, ki egy emberöltőn át volt magasrangu katona s vezére egy nagy hadseregnek, most jó kedvvel tanítja a “der-die-das”-ra fiatal tanítványait, két fiút s két lányt s gyerekes büszkeséggel jegyzi meg, hogy 1856 uj esztendő napján arany tollal lepték meg a tanítványai úgy, hogy ezentúl aranytollal Írogathatja majd leveleit. Havonta egyszer beutazik New Yorkba, hogy valamit megtudjon a többi emigránsok sorsáról. És megtudja, hogy Házmán, aki egy bécsi borkereskedő ágense, igen sikeresen halad előre. Pehérváry Iowaban milliomosnak készül. Speletich, Majtényi, Varga mint farmerek boldogulásnak néznek elébe. Ujházy és Eötvös Mihály Texasban kisértgetik szerencséjüket. Nemegyei Bódogot egy uj vasút építésénél szép fizetéssel fogják alkalmazni, Demeter őrnagy pedig valami hídépítő vállalatnál kapott munkát. A sok szomorú hir kedvét szegte az öreg, mindjobban betegeskedő Mészáros Lázárnak. Őt is megtámadja az emigránsok közös betegsége: a honvágy. De az amnesztiát nem veszi igénybe, hanem mint amerikai polgár akar látogatóba haza menni: “Én csak mint amerikai polgár fogok bebocsáttatást kérni, jövő évben; de mivel már kinőttem az európai viszonyokból, tehát egyúttal Amerikába való szabad visszatérést is fogok kérni. Ha ezeket megengedik, a legnagyobb hálával fogom elfogadni és megköszönni. Ha meg nem engedik, sajnálni fogom, de eltürendem, mivel a lehetetlent könynyebb eltűrni.” Türelmetlenül, nyugtalanul, izgatottan számolja a hónapokat, a napokat Mészáros Lázár. Várja a polgárosodás dátumát. Türelmetlenségét növeli mindjobban elharapódzó betegsége, bár a haláltól nem fél, sőt élcelődik az elmúlásról. “Jövendőmről nem gondoskodom — Írja egyik levelében — mert négy helyre is hívnak meghalni. Azonban hol végzem be ezen utolsó műtétet —nem tudom s remélem, hogy nem végzem be elébb, mielőtt Európát még egyszer meg nem látnám.” 1858 szeptemberében megkapja polgárlevelét, érzékenyen elbúcsúzik tanítványaitól s azok apjától Mr. Mitcheltől, hajóra száll és 1858 október 25.-én Angliában Liverpoolban köt ki. Valóra vált a vágya, de nem sejtette, hogy tréfás jövendölése is szomorú valósággá válik: hogy csakugyan meghalni ment Európába. Vagy talán azért várta oly ösztönös nyugtalansággal Amerikából való elutazásának napját, mert érezte a halál közeledését?... Első útja Eywoodba vezet, ahol régi barátjának gróf Teleky Sánornak anyósánál Lady Langdalenél akarja kipihenni a tengeri ut fáradalmait. Betegen érkezik a kastélyba október 28.-án. Ágynak dől. Magas láz gyötri. November 4.-én már oly aggasztó az állapota, hogy Vukovics Sebőnek Londanban azt írja a család, hogy sietve jöjjön, ha öreg barátját még életben akarja találni. November 13-án kezdetét veszi az agónia. Félrebeszél és nem ösmeri meg ágya körül barátait: Vukovics Sebőt, Czecz János tábornokot. Negyvennyolc órát küzd a halál ellen. November 16-án reggel elcsendesedik hörgése. Hátradül párnáira. Mereven néz maga elé. A barátai imádkoznak. A szeme megtörik, összeroskad. Kiszállt testéből a lélek. Egy öreg menekült közhuszár Gácsi nevű, fogta le a szemét és tett a kezébe egy fekete kötésű bibliát. Mészáros Lázár nem láthatta többe azt a földet, amelynek szabadságáért harcolt. Ravatalát gyászoló barátok állot-2. Folytatás. (Az első fejezet tartalma: A történet székelyföldön kezdődik, egy áprilisi napon. Szabó Pista (a regény főhőse) apja Szabó Áron az öreg harangozó haldoklik. Anyja Szabó Áronné kenyeret süt. Este az összeszaladt szomszédok jelenlétében Szabó Áron meghal.) Márnap reggel a rektor igy szólt a feleségéhez: — Feleség, a bor erős és az ember gyenge. Nőé apánk benne van az isteni kijelentésben és mégis leszopta magát. Mit várhatsz akkor tőlem, aki csak koszos falusi rektor vagyok. Zárj be a kamrába és csak akkor engedj ki, mikor temetésre harangoznak. Áron bácsi belső ember volt s illik, hogy józanon temesse el az emberfia. A rektorné bezárta urát a fáskamrába, de előbb össze-visszacsókolta. hogy milyen áldott egy derék, lelkiismeretes embere. Aztán leült a konyha küszöbére, egy kenyérhajat rágott és nézte a napban forgó apró legyeket. Szabó Áronné jókor reggel elment a nótárius úrhoz bejelenteni a nagy ták körül. A selyempárnába, hol feje nyugodott, hazai földet tettek, ügy fektették díszes érckoporsóba. Permetezett az eső, amikor utolsó útjára kisérték. Az eywoodi park plébániája mellett kis temető van. Az oxfordi grófok kriptája mellett egy sirhalom, azon faragott kőlap, a következő angol és magyar felírással: To the memory of General Lázár Mészáros Minister of War And Commander in Chief Of the Hungarian Army in 1848-49. Who was born at Baja in the County of Bács, 1796. and died at Eywood 16th November 1858, in the 63rd year of his age and 10th of his exile. This stone is inscribed by his sorrowing friend J.E.H. Lady Langdale. Mészáros Lázár tábornoknak a jó Hazafinak a vitéz Katonának a nemes Barátnak Lady Langdale végrendeletében arról is gondoskodott, hogy az angol földben pihenő, száműzött magyar generális sirhalmán virágok nyíljanak. A magyar föld virágai: piros muskátli és szagos bazsalikom. esetet. A nótárius ur nagy vöröses kövér ember volt, az orra hegyén egy szemölcs volt három szőrszállal. Mikor hivatalos minőségben járt el, a szemölcs felduzzadt, a három szőrszál égnek állt s a szemei ijesztően forogtak. Máskor igen jámbor embervolt s a szemölcs csápjai lemondóan hulltak a föld felé. Amint hallotta Áronnét, jókedvűen veregette meg a szegény asszony vállát és mondta: — Derék jó asszony maga, Áronné. Mégis történik ám a mi falunkban is valami. Aztán elővett egy éktelen nagy könyvet. A három szőrszál felmeredt. Hol belenézett, hol felnézett az aszszonyra és nagykomoly an kérdezte: — Hogy hívják a férjét? — Jobban tudja azt a nótárius ur, mint én, régebben ismeri. A három szőrszál majd kiugrott a tövéből. A nótárius felfortyant: — Ne igy feleljen nekem, hanem úgy, mintha nem tudnám. Hát Szabó Áronnak s harangozó volt ökigyelme. — Hány éves volt? CSODÁLATOS ÉLET... Regény - Irta; SZABÓ DEZSŐ
