Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
ladt olyan messzire, mint Robert Owen.” — Mélyen átérezte a különbséget, ami az állam és a társadalom között fennáll és mig egyáltalában nem volt elfogult az utóbbival szemben, az államtól sem várt többet, mint aminek teljesítésére az valóban képes, t.i. annak a segítségnek a nyújtását, amely arra van hivatva, hogy elhárítsa a közösség feje felől a káros behatásokat. De semmi esetre sem az államtól várta a társadalom megszervezését. Hasonlóképen nem vezette elfogultság a géppel szemben sem, amelynek semleges helyzetét korán felismerte. Sem az állam politikai mechanizmusa, sem a gép technikai apparátusa nem rejthette el szeme elől az igazi fenomént, az emberi társadalmat. Elutasította, hogy az állatok életéből vett analógiák utján közelítse meg a társadalmi problémát, mint ahogyan a malthusi és ricardoi korlátozások teszik. Gondolkodásának egyik lényeges pontja azonban a kereszténységtől vaíó elfordulása volt, amelyet azzal vádolt meg, hogy “individualizálja” az embert, vagy más szóval a jellemért való felelősséget az egyénre ruházza és ezzel megtagadja a társadalom realitását és annak mindenható alakitó befolyását a jellem kialakítására. Az “individualizáció” ellen indított támadásainak valódi eredete abban keresendő, hogy ő az emberi motívumokat szociális eredetüeknek tartotta és ezzel — majdnem másfél évszázaddal korábban—egy utón járt Páter Teilharddal és Jung professzorral. A tény, hogy ő tisztán és világosan felismerte a társadalmat, ragadta őt a kereszténység keretein kívül fekvő területekre és ott állította fel pozícióját. Felismerte a tényt, hogy mivel a társadalom valóság, az embernek végül is alá kell magát annak rendelnie. Azt lehetne mondani, hogy Owen szocializmusa az emberi öntudat megreformálására volt alapítva, amit a társadalom valószerüségének elismerése utján kell végrehajtani. Robert Owen 1817-ben pontosan leírta azt az utat, amire a nyugati ember rálépett és szavai összefoglalóan mutatják az eljövendő század problémáit. Rámutatott a szédületes következményekre, amelyek a gyáriparból következnek: “Ha azt szabadon hagyják menni a maga utján.” — “A gyárak országos elterjedése az ország lakóit más karakterű emberekké alakítja át és mivel ezt az uj karaktert olyan princípiumok alakítják ki, amelyek nem kedveznek sem az egyén, sem az összeség boldogságának, ez az átalakulás a legsiralmasabb állandó bajokat hozza magával, hacsak az átalakulás irányát meg nem változtatják törvényhozási intézkedésekkel és irányítással” — irta Robert Owen. Ha az egész társadalmat a nyereség és profit princípiuma alapján szervezik meg, annak igen messzemenő következményei lesznek. Ezeket a következményeket az emberi jellemre gyakorolt hatásaik ábrázolásával jelölte meg, mert az intézményesített uj rendszer legszembetűnőbb hatása abban állt, hogy lerombolta a régóta megtelepedett népesség tradicionális karakterét és azt ujtipusu, vándorló, nomádszerü néppé alakította át; kiölve belőle az önbecsülést és fegyelmet és helyette kegyetlen, kérgeslelkü érzéketlen lényeket csinálva belőlük — még pedig mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalon. Owen kifejtette, hogy a princípium, amelynek alapján a kor eljárt, káros volt mind az egyén, mind a társadalom boldogságára. Már 1817-ben rámutatott arra, hogy igen rossz következményei lesznek, ha 40 a piacos kapitalizmus természetében rejlő tendenciákat le nem fékezik tudatos szociális irányítással, amit a törvényhozásnak kell hatályossá tennie. Megfigyelései és megállapításai lényegileg igazak és helyesek voltak mind a városi, mind a falusi munkás esetében. Röviden idézünk belőlük: “(A munkások) jelenben olyan helyzetben vannak, amely végtelenül alacsonyabb és nyomorúságosabb, mint amilyenben a gyárak létesítése előtt voltak, amelyeknek sikeres működésétől függ most még a puszta létezésük is.” — Itt is a tökéletes igazságot tárta fel, hangsúlyozva, hogy a helyzet valódi szignaturáját nem a bérek magassága adja, hanem a munkás lealacsonyitása és nyomorúságos életkörülményei. És a lealacsonyodás okát is helyesen jelölte meg: az a tény volt ez, hogy a munkás puszta létezése is a gyártól függött. Felismerte a tényt, hogy az, ami első látásra gazdasági problémának látszott, valójában szociális probléma volt. Gazdasági értelemben a munkás valóban ki volt zsákmányolva; nem kapta meg igazságos bélét. De bármilyen fontos volt is ez, mégsem ez volt a legfontosabb. Még kizsákmányolt állapotában is, pénzügyi helyzete jobb volt mint azelőtt. Ellenben mind az egyéni, mind az általános boldogság szempontjából legfontosabb az a pusztítás volt, amit a munkaviszonyok a munkás szociális környezetében végeztek: a szomszédság elpusztítása, társadalmi helyzetének teljes felforgatása, a természethez és embertársaihoz való viszonyának lerombolása, amelybe korábbi gazdasági egzisztenciája be volt ágyazva. Egy szóval az a változás, hogy a korai kapitalizmus a szilárdan megtelepedett, tradíciókhoz szokott és azok szerint élő, szolid és konzervatív munkásokból gyökértelen, érzéketlen, “hazátlan bitang” proletártömeget formált, minden társadalmi rend esküdt ellenségeit, akik egyfelől Ortega idejére már “semmiféle étoszt nem ismerő, erkölcstelen tömeggé” degenerálódtak, másfelől könnyű zsákmányaivá váltak a marxizmusleninizmus szédítő demagógiájának. Owen volt az egyetlen, aki már abban az időben — természetesen nem ismerhetve az imént említett további elfajulásokat — helyesen ismerte fel az Ipari Forradalom társadalmi következményeit és kimondta a tételt, hogy megfelelő törvényhozási beavatkozás nélkül azok a bajok, amelyeket a kapitalizmusnak ezek a romboló erői okoznak, igen nagyok, hosszantartók és nehezen gyógyíthatók lesznek. Ha azonban Robert Owen megállt volna ott, hogy fentebb ismertetett tanításait rendszerbe foglalva megirta, akkor ma nem tudnánk őt gyakorlati céljainkra felhasználni. Pedig ezt akarjuk. Az uj magyar szocialista társadalom felépítésénél az ő rendszerét szeretnénk követendő például magunk elé állítani — természetesen azokkal a változtatásokkal, amelyeket az azóta eltelt idő, szerzett tapasztalatok és társadalmi fejlődés indokolnak. Amikor a Magyar Október 23 Mozgalom első bejelentésében nyilvánosságra hozta, hogy szocialista Magyarországot akarunk, de semmiképen sem a marxizmust-leninizmust akarjuk tovább építeni, amelyet a maga egészében elvetünk: már akkor arra gondoltunk, hogy Owen rendszerét tesszük tüzetesebb vizsgálat tárgyává. Ő ugyanis saját megyéjében, Lanark íu. Countyban, ezt a rendszert meg is valósította. Az
