Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5--7. szám
-9 A MAGYAR SORS - A KULTURVILÁG SORSA. ; Irta:néh.Dr.Mészáros-Gyula / E kitűnő cikket néhai Dr, Mészáros Gyula professzor a Magyar Tudományos Akadémia tagja Írásaiból Negyedi Szabó Margit állította össze és bocsátotta rendelkezésünkre, A cikk a Magyar Szabadságharc vérbefojtása után íródott, de aktualitása na éppen olyan, ráint megírása pillanatában volt, ezért örömmel adunk teret a világhírű magyar tudós ezen posthumus Írásának./ A világ közvéleménye és sajtója megdöbbenve figyeli ama vadállatias kegyetlenséggel végrehajtott emberhurcolásokat, melyeknek hátborzongató hire a magyar vasfüggönyön túlról nap mint nap átszivárog. A kommunizmus őrületének kénye-kedvére kiszolgáltatott magyar társadalomnak minaen rétege kinpa^on vergődik. A nemzet értelmiségének minden, osztálya, diákok, polgárok, katonák, papok, szerzetesek legjobbjai épugy mint a földműves és munkás társadalom' színe-java Moszkva bérenceinek véres kezére került. Rettegve tűnődik e jelenségek láttán minden épelméjű ember. Mi történik itten? Vasfüggönyön belül rekedt szerencsétlen magyar véreinknek mi a tulajdonképeni bűne? Mit vétett a kötelességtudó magyar tisztviselő, a kultaira szolgálatában megöregedett tanár, tanító, hazáját vére hullásával védelmező katona és ifjúság, az Isten szolgálatára felszentelt pap és szerzetes...?Mi a bűne az apáink földjét homloka verejtékével munkáló becsületes magyar parasztságnak, s a munkásság ama jobb és nagyobb rétegének, mely szülőföldjét, atyai véreit üres doktrínákért eddig még nem volt hajlandó fenntartás nélkül áruba bocsátani.,',? Az a világ négy sarka felé szétszivárgó propaganda-métely, mely könyvekben, napi-sajtóban, rádióban, utcai kirakatokba teregett képekben s a Nagyok tanácsülésein elszónokolt vitabeszédekben az öt világrész u.n. dolgozóinak s a "béke partizánjaidnak szól...,a dolgok lényegét illetőleg a józan ész vizeinek felzavarásán kivűl semmi másra nem való,. Moszkva szinpadi propagandájából a Politbüro sugalmazásával és rubelével világrahozott nemzetközi irodalomból senki sem ismerheti meg a valóság szerint, lényegében mi is a Szovjet által kinálgatott vörös kommunizmus? A világesemények zajgását távolból szemlélő óceánokon túli idegen csak úgy, mint az elnyomás járma alatt némán görnyedő ranszolga... ,a "Vörös Paradicsom" kinzókamráinak zugából unos-untalan recsegő szólamokból mindössze egy egyetlen sivár negatívumot tanulhatott meg csupán.. Ez a negatívum azon nagy keserű tanulság alakjában volna összefoglalható, hogy voltaképen most már ni nem a kommunizmus...? Sztachanov robotosainak verejtékező homlokkal, vérző tenyérrel, könnyes szénnél rá kellett döbbenniök, hogy a munkásság vérét szipolyozó kommunizmus nem a munka harca, az imperializmus tőkéje ellen.Az apró földecskéjéből, .apai jusson rászállt házacsjajából kiforgatott, egyetlen tehénkéjétől megrabolt falusi kisembernek kezét tördelve be kell ismernie, hogy a kommunizmus nem a szegény nép felszabadításáért küzd. Szibériai bányák nyirkos oüvainak mélyén bilincsek közt, étien szomjan sínylődő rabszolgák milliói hajnaitól-napestig minden más nyelvre lefordithatatlan káromlással átkozzák a Poklok azon Poklát, melyet a proletárok hazájának mer csúfolni a Szovjet. Moszkva véreskezü hóhérlegényei a Szabadság isteni adományának keresztrefeszitését szemérmetlen szájjal "népek felszabaaitásának" mrik káromolni. Az otromba múzsák, kit emberemlékezet óta mindig idegen korbács hajtott, silány kommunizmusával kinek elnyomása alól "szabadította fel" Kelet-Európa független népeit, kiket évszázadokon át tiszteletben tartott törvények ereje védett, Kelet-Európa müveit s'gazdag nemzeti nyelveit most barbár oroszositás veszélye fenyegeti„■ a nemzet legdrágább kincsére fonekedő kommunizmus garázdálkodása
